Zenés színház

Csak érezni, csak élvezni

2011.06.29. 14:39
Ajánlom
A Vajdasági Tanyaszínház előadása, A falu rossza ritkán látható energiákat összpontosít, és ritkán tapasztalható jókedvet áraszt.

Gyulai Pál meghatározása szerint a népszínmű "se vígjáték, se bohózat, se tragédia, de mindebből valami vegyes nem, mely sok mindent magába olvaszthat, sőt a zenét és éneket is segédül veheti. Egy neme a melodrámának, vagyis modern melodráma tragicomicai alapon, legtöbbször társadalmi iránnyal." Ideális főhőse rendelkezik "a szentimentális magyar legény alapvonásával, aki fölhevülésében garázda a bűn határáig, bánatában duhaj és melancholikus egyszerre." A magyar népszínművet, bár magánéleti, intrika alapú, nem ritkán bűnügyi jellegű konfliktus mozgatja, a nemzeti identitást - különösen a szabadságharc bukása után - indulatosan hirdeti, folklorisztikus elemeket tartalmaz, sajátosan enciklopédikus és idillikus faluképét pedig a városlakó szemszögéből festi meg.

E darabokban típusok, nyalka falusi, kisvárosi legények és tűzrőlpattant menyecskék, csikósok, betyárok, huszárok, a negatív póluson pedig hajdúk, földesurak, bírók szerepelnek. S bár Szigligeti Ede törekedett arra, hogy a szórakoztató elemek elhagyásával a naturalizmus, a realizmus és a társadalmi dráma felé mozdítsa el a műfajt, különösen az 1870-es évektől a népszínművek népfogalma egy, a már budapesti néző távlatából idealizált és egzotikusnak tartott paraszti világra szűkül, cselekményét pedig főképp szerelmi szenvedélyek mozgatják. A népszínmű tehát bármennyire is értelmezhető egyfajta társadalmi önértelmezési kísérletnek, a szórakoztató funkció ezt felülírja, és ez a narratíva nem kérhető számon rajta.

És ugyanígy, ugyanezért nem érdemes a Vajdasági Tanyaszínház előadásába, A falu rosszába többet látni, mint ami: egy csupa energia, csupa kedv, önfeledt időtöltést kínáló produkció. Az már, hogy a rendező, Táborosi Margaréta korszerű és kortársi színházi nyelvet használ a színrevitelben, további hozzáadott értéket jelent.

Nem túl rizikós kijelenteni, hogy a Tanyaszínház átlagnézője nem találkozott kortárs/fizikai/mozgásszínházzal, és ha annak legvadabb változatát borítanák rájuk, menekülnének előle. (Feltételezem, a legközelebbi kocsmáig. Mert egy rendes faluban kocsma mindig van.) Az újvidéki színésznőből lett pesti rendező-koreográfus hallgató ismeri a közeget, ahova készíti az előadást, hisz az Újvidéki Művészeti Akadémia hallgatói elsős koruktól gyakorlatoznak nyaranta a Tanyaszínházban, ahol nagyjából egy hónap intenzív, együttélős próbaidőszak után ugyanennyi ideig tájolnak, vásári és vándorszínjátszók módjára állítják a színpadot, toborozzák délután a falu apraja-nagyját, s a produkció után összekalapozzák a napi bevételt. Minden előadás egynyári, illetve újabban és szerencsére Kisvárdán is láthatja a nagyérdemű az előző évi termést. A (vár)színházi körülmények között egyrészt könnyítik a helyzetet, mert van víz, villany, nem kell megküzdeni a figyelemért a kitelepült kocsmárossal, azaz a közönség célzottan érkezik, ugyanakkor nyilván más a hangulat ebben a kvázi-professzionális, ámde a falu közepénél/szélénél jóval sterilebb térben.

Ami az egyik helyen működik, a másikon nem biztos. S ezt az állítást a Tanyaszínház előadásai ékesen bizonyítják. Ahova ők mennek Kavillóról indulva, az agyonszofisztikált, ilyen-olyan jelentésrétegű, gourmet-knak szóló produkciók valószínűleg hatástalanok maradnak. (Lásd a klasszikus történetet Menuhinról, és arról, hogy az asztalnál meghalna.) Ugyanakkor az is fontos ismérve ezeknek az előadásoknak, hogy nem kizárólag a közönségigényt szolgálják ki, nem a könnyebb ellenállás vagy a gagyi irányába tolják lefelé a színvonalat. S erre ékes példa A falu rossza.

Bakos Árpád zenéje - már amennyire azt egy képzetlen fül meg tudja ítélni - balkáni motívumkincsből építkező amolyan etnojazz. Visszhangozza a déli zenei olvasztótégelyt s a népszínműhöz tartozó "tősgyökeres" magyar zenét, az egynemű, a parasztdalból és a cigányprímás-zeneszerzők melódiáiból táplálkozó nótákat, népies műdalokat, a 18. századi népies dalfordulatokat, a verbunkos és tánczenét, illetve a városi cigányzenét, ám ezzel egyidőben fricskázza, persziflálja is azokat. (A cinizmust vagy a paródiát azonban tökéletesen kerüli.) A fennmaradt népszínművek betétdalai között vannak ismert népdalok, mások a népszínművek révén terjedtek el, sőt előfordult, hogy ugyanahhoz a szöveghez más dallamot társítottak vagy egy dallamra több szöveget is énekeltek, és sok volt a vándordal, ami több előadásban elhangzott, olykor nem is a tematikához illeszkedve. Ezért nyúlhatott a rendező nyugodt szívvel bele az 1874-es szövegbe, s így amellett, hogy az álnépiességtől megkímélte a nézőt, az előadást időben rendkívül gazdaságossá tette. Nem kímélte a dalokat, nótákat sem, ehhez Tóth Ede verseit hívta segítségül, amelyek aztán - némi képzavarral - jókedvű zenei köntöst kaptak. Kiss Zselykó erre az alapra készített az autentikus néptáncban gyökerező, ám azt stilizált mozgássorokkal kombináló koreográfiát. Erre a hozzáállásra rímelnek a rafinált "urbánfolklór" jelmezek is, amelyek még akár hétköznap is hordhatók lennének.

S akik ezt a játékot megvalósítják, kedvvel teszik. (Azok is, akik erre az egy előadásra ugrottak be valamelyik szerepbe, mert az előző évi játszó épp nem ért rá. Egy szó nem lehet rájuk, organikusan simulnak a truppba.) Erőteljesen, vitalitással játszanak, a karakternek nem csupán a kontúrját adják, hanem egyéniséggel töltik meg azt. Ismerős figurákat mutatnak az életből - akik ott laknak a szomszédban, jóindulatból mindenbe beleszólnak, azonnal pletykálnak, a rosszakarás örömmel tölti el őket -, meg a tévéből - a mindennapi latin-amerikai szappanoperák szerelmeseit és intrikusait -, s teszik mindezt csipetnyi népnevelő, szembesítő iróniával. Sokan vannak a színpadon, rendkívül jól, testtudatosan mozognak, és igen kollegiálisan mindenki kap alkalmat arra, hogy kiragyoghasson a karból. Itt egy snittszerű jelenet, ott egy, a színpadon egészen abszurd módon át-átrohanó figura - aki tudatja Kisvárdával, hogy aznap este épp szabad -, egy kis játék a színpadi keretekkel, egy kis anakronizmus, egy kis mai show. Kompaktan, pontos arányban.

2011. június 18. 20:30 - Magyar Színházak XXIII. Fesztiválja, Kisvárda

A falu rossza - a Vajdasági Tanyaszínház előadása

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Én vagyok a legszéle, innen már nincs hova esnem – beszélgetés Urbanovits Krisztinával

Május 23-án volt a premierje az Apertúrában Thomas Bernhard ismert darabjának, A színházcsinálónak, aminek az eredetileg férfira írt főszerepét, Bruscont a darabot rendezőként és dramaturgként is jegyző Urbanovits Krisztina játssza. A friss bemutató kapcsán a KV Társulat alapító tagjával a megszállottság teremtő erejéről beszélgettünk.
Színház

Visszatér a színpadra Kulka János – évadot hirdetett a Jurányi Ház

A Nemzet Színésze egy Thomas Mann-adaptációban lesz látható szeptembertől a Jurányi Ház 2024/205-ös évadában. A játszóhely évadzáró ülésén Rozgonyi-Kulcsár Viktória ismertette a következő szezon előadásait. 
Vizuál

10 kihagyhatatlan program az idei Múzeumok éjszakáján

Több száz izgalmas programmal, koncertekkel, tárlatvezetésekkel, interaktív eseményekkel, családi foglalkozásokkal, valamint számos meglepetéssel várják az érdeklődőket június 22-én országszerte a múzeumok és kiállítóterek.
Vizuál

Elhunyt Anouk Aimée

A huszadik századi francia filmművészet egyik legismertebb sztárja 92 éves korában halt meg párizsi otthonában kedden – jelentette be ügynöke és családja.   
Klasszikus

Stradivari, Guadagnini és Guarneri hangszerei varázsolnak el az idén tizenöt éves Kaposfesten

Tizenötödik alkalommal, augusztus 12-18. között rendezik meg idén az ország egyik legjelentősebb komolyzenei eseményét, a Kaposfestet. Most is számos meglepetéssel készülnek a rendezők a kaposvári fesztiválra.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Ami szembejön, nem biztos, hogy akadály – interjú Béres Attilával a szegedi Rebecca-bemutató kapcsán

Pont ilyennek képzeltem: elfoglalt, egymást érik a beérkező hívásai, többször kér fél percet, mire leül és belehelyezkedik az interjúszituációba. Béres Attilával, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával beszélgettünk, aki a Szegedi Szabadtéri Játékokon rendezi a Rebecca musicalt.
Zenés színház ajánló

Bradley Jaden a legismertebb musicalslágerekkel érkezik a Margitszigetre

Izgalmas estére készülhetnek a musical rajongók június 18-án, amikor Bradley Jaden, a West End színpadainak csillaga egyedülálló koncertet ad sztárvendégeivel a Margitszigeti Színházban.
Zenés színház hír

Bukarestben vendégszerepelt az Opera Manon Lescaut-produkciója

Az előadás főbb szerepeit Létay Kiss Gabriella, Pataki Adorján és Szegedi Csaba formálták meg, a Magyar Állami Operaház Zenekarát és a Bukaresti Nemzeti Opera Énekkarát Dénes István vezényelte.
Zenés színház kritika

A klasszikus operarendezés rehabilitálása – Don Giovanni Velencében

Damiano Michieletto csaknem tizenöt évvel ezelőtti produkcióját vette elő a velencei La Fenice színház. Az igen klasszikusnak ható Don Giovanni-színrevitel május 21-i előadásán jártunk.
Zenés színház kritika

Magyar opera világhódító úton – Eötvös Péter Valuskája Regensburgban

A Regensburgi Színház mutatta be először Eötvös Péter utolsó operájának német változatát. Vajon hogyan él meg idegen környezetben egy a magyar világban ilyen mélyen gyökerező darab? A kérdésre a széria utolsó, május 11-i előadásán kerestük a választ.