Zenés színház

Csak érezni, csak élvezni

2011.06.29. 14:39
Ajánlom
A Vajdasági Tanyaszínház előadása, A falu rossza ritkán látható energiákat összpontosít, és ritkán tapasztalható jókedvet áraszt.

Gyulai Pál meghatározása szerint a népszínmű "se vígjáték, se bohózat, se tragédia, de mindebből valami vegyes nem, mely sok mindent magába olvaszthat, sőt a zenét és éneket is segédül veheti. Egy neme a melodrámának, vagyis modern melodráma tragicomicai alapon, legtöbbször társadalmi iránnyal." Ideális főhőse rendelkezik "a szentimentális magyar legény alapvonásával, aki fölhevülésében garázda a bűn határáig, bánatában duhaj és melancholikus egyszerre." A magyar népszínművet, bár magánéleti, intrika alapú, nem ritkán bűnügyi jellegű konfliktus mozgatja, a nemzeti identitást - különösen a szabadságharc bukása után - indulatosan hirdeti, folklorisztikus elemeket tartalmaz, sajátosan enciklopédikus és idillikus faluképét pedig a városlakó szemszögéből festi meg.

E darabokban típusok, nyalka falusi, kisvárosi legények és tűzrőlpattant menyecskék, csikósok, betyárok, huszárok, a negatív póluson pedig hajdúk, földesurak, bírók szerepelnek. S bár Szigligeti Ede törekedett arra, hogy a szórakoztató elemek elhagyásával a naturalizmus, a realizmus és a társadalmi dráma felé mozdítsa el a műfajt, különösen az 1870-es évektől a népszínművek népfogalma egy, a már budapesti néző távlatából idealizált és egzotikusnak tartott paraszti világra szűkül, cselekményét pedig főképp szerelmi szenvedélyek mozgatják. A népszínmű tehát bármennyire is értelmezhető egyfajta társadalmi önértelmezési kísérletnek, a szórakoztató funkció ezt felülírja, és ez a narratíva nem kérhető számon rajta.

És ugyanígy, ugyanezért nem érdemes a Vajdasági Tanyaszínház előadásába, A falu rosszába többet látni, mint ami: egy csupa energia, csupa kedv, önfeledt időtöltést kínáló produkció. Az már, hogy a rendező, Táborosi Margaréta korszerű és kortársi színházi nyelvet használ a színrevitelben, további hozzáadott értéket jelent.

Nem túl rizikós kijelenteni, hogy a Tanyaszínház átlagnézője nem találkozott kortárs/fizikai/mozgásszínházzal, és ha annak legvadabb változatát borítanák rájuk, menekülnének előle. (Feltételezem, a legközelebbi kocsmáig. Mert egy rendes faluban kocsma mindig van.) Az újvidéki színésznőből lett pesti rendező-koreográfus hallgató ismeri a közeget, ahova készíti az előadást, hisz az Újvidéki Művészeti Akadémia hallgatói elsős koruktól gyakorlatoznak nyaranta a Tanyaszínházban, ahol nagyjából egy hónap intenzív, együttélős próbaidőszak után ugyanennyi ideig tájolnak, vásári és vándorszínjátszók módjára állítják a színpadot, toborozzák délután a falu apraja-nagyját, s a produkció után összekalapozzák a napi bevételt. Minden előadás egynyári, illetve újabban és szerencsére Kisvárdán is láthatja a nagyérdemű az előző évi termést. A (vár)színházi körülmények között egyrészt könnyítik a helyzetet, mert van víz, villany, nem kell megküzdeni a figyelemért a kitelepült kocsmárossal, azaz a közönség célzottan érkezik, ugyanakkor nyilván más a hangulat ebben a kvázi-professzionális, ámde a falu közepénél/szélénél jóval sterilebb térben.

Ami az egyik helyen működik, a másikon nem biztos. S ezt az állítást a Tanyaszínház előadásai ékesen bizonyítják. Ahova ők mennek Kavillóról indulva, az agyonszofisztikált, ilyen-olyan jelentésrétegű, gourmet-knak szóló produkciók valószínűleg hatástalanok maradnak. (Lásd a klasszikus történetet Menuhinról, és arról, hogy az asztalnál meghalna.) Ugyanakkor az is fontos ismérve ezeknek az előadásoknak, hogy nem kizárólag a közönségigényt szolgálják ki, nem a könnyebb ellenállás vagy a gagyi irányába tolják lefelé a színvonalat. S erre ékes példa A falu rossza.

Bakos Árpád zenéje - már amennyire azt egy képzetlen fül meg tudja ítélni - balkáni motívumkincsből építkező amolyan etnojazz. Visszhangozza a déli zenei olvasztótégelyt s a népszínműhöz tartozó "tősgyökeres" magyar zenét, az egynemű, a parasztdalból és a cigányprímás-zeneszerzők melódiáiból táplálkozó nótákat, népies műdalokat, a 18. századi népies dalfordulatokat, a verbunkos és tánczenét, illetve a városi cigányzenét, ám ezzel egyidőben fricskázza, persziflálja is azokat. (A cinizmust vagy a paródiát azonban tökéletesen kerüli.) A fennmaradt népszínművek betétdalai között vannak ismert népdalok, mások a népszínművek révén terjedtek el, sőt előfordult, hogy ugyanahhoz a szöveghez más dallamot társítottak vagy egy dallamra több szöveget is énekeltek, és sok volt a vándordal, ami több előadásban elhangzott, olykor nem is a tematikához illeszkedve. Ezért nyúlhatott a rendező nyugodt szívvel bele az 1874-es szövegbe, s így amellett, hogy az álnépiességtől megkímélte a nézőt, az előadást időben rendkívül gazdaságossá tette. Nem kímélte a dalokat, nótákat sem, ehhez Tóth Ede verseit hívta segítségül, amelyek aztán - némi képzavarral - jókedvű zenei köntöst kaptak. Kiss Zselykó erre az alapra készített az autentikus néptáncban gyökerező, ám azt stilizált mozgássorokkal kombináló koreográfiát. Erre a hozzáállásra rímelnek a rafinált "urbánfolklór" jelmezek is, amelyek még akár hétköznap is hordhatók lennének.

S akik ezt a játékot megvalósítják, kedvvel teszik. (Azok is, akik erre az egy előadásra ugrottak be valamelyik szerepbe, mert az előző évi játszó épp nem ért rá. Egy szó nem lehet rájuk, organikusan simulnak a truppba.) Erőteljesen, vitalitással játszanak, a karakternek nem csupán a kontúrját adják, hanem egyéniséggel töltik meg azt. Ismerős figurákat mutatnak az életből - akik ott laknak a szomszédban, jóindulatból mindenbe beleszólnak, azonnal pletykálnak, a rosszakarás örömmel tölti el őket -, meg a tévéből - a mindennapi latin-amerikai szappanoperák szerelmeseit és intrikusait -, s teszik mindezt csipetnyi népnevelő, szembesítő iróniával. Sokan vannak a színpadon, rendkívül jól, testtudatosan mozognak, és igen kollegiálisan mindenki kap alkalmat arra, hogy kiragyoghasson a karból. Itt egy snittszerű jelenet, ott egy, a színpadon egészen abszurd módon át-átrohanó figura - aki tudatja Kisvárdával, hogy aznap este épp szabad -, egy kis játék a színpadi keretekkel, egy kis anakronizmus, egy kis mai show. Kompaktan, pontos arányban.

2011. június 18. 20:30 - Magyar Színházak XXIII. Fesztiválja, Kisvárda

A falu rossza - a Vajdasági Tanyaszínház előadása

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

10+1 magyar jazzlemez, amit hallanod kell idén

Összeszedtük az elmúlt hónapok legfontosabb megjelenéseit a magyar jazzben: Lukács Miklós, a Subtones, Dés András, a Modern Art Orchestra és Juhász Gábor, valamint egy külföldi csapat tisztelgése Bartók előtt – a Fidelio válogatásában.
Színház

Trokán Péter Székesfehérvárra szerződött - Évadnyitót tartott a Vörösmarty Színház

Az Ember tragédiája 2-vel kezdődik az új évad a Vörösmarty Színházban, ezt követően azonban bőven lesz alkalma az önfeledt szórakozásra a nézőknek a Boeing, Boeing, leszállás Párizsban című bohózat, a Mágnás Miska, vagy a Koccanás megtekintésével.
Zenés színház

Parkfoglaló gála Jonas Kaufmannal

Az Eiffel Műhelyház körüli hatalmas park ad otthont annak a nagyszabású gálaműsornak, amelyen az Opera művészei és napjaink legnépszerűbb tenorja, Jonas Kaufmann lépnek a közönség elé augusztus 19-én.
Zenés színház

„Ez az a szívdobbanás, ami bennünk is él”

Az idei gálán két testvér, két virtuóz zenész, a Jávorkai Brothers is lenyűgöző produkciókkal várja majd az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. Jávorkai Sándor és Jávorkai Ádám - egy hegedűművész és egy gordonkaművész –-, akik számos más díj mellett 2009-ben Ausztriában az Év Művészei címet is elnyerték – a Budavári Palotakoncertek kapcsán az általuk megszólaltatott különleges hangszerek történetei mellett többek között az operettel kapcsolatos gondolataikat is megosztották velünk.
Színház

Augusztus 23-ig lehet szavazni a Kaszás Attila-díj jelöltjeire

Az idei három jelölt: Csankó Zoltán (Győri Nemzeti Színház), Földes Tamás (Budapesti Operettszínház) és Vlahovics Edit (szombathelyi Weöres Sándor Színház). A szavazatok a díj megújult honlapján adhatók le augusztus 23-án éjfélig.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Újra élünk” – Budapesten a két olasz sztárénekes

A legnépszerűbb Rossini-opera, A sevillai borbély két este, augusztus 7-én és 9-én látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Figaro és Rosina szerepében Giorgio Caodurót és Annalisa Stroppát láthatja-hallhatja a magyar közönség. A két olasz művész a világ legnagyobb operaszínpadait külön-külön is meghódította, de közös történetük is van.
Zenés színház interjú

Fontos, hogy a magyar lelkünk is benne legyen ezekben az előadásokban

A Budavári Palotakoncert meghívott vendégeként augusztus 8-án két erdélyi művész, Hary Judit és Fülöp Márton is szívhez szóló, emlékezetes élményt nyújtó produkciókkal készül megajándékozni az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. A Kolozsvári Magyar Opera művészeivel a közelgő gála kapcsán arról is beszélgettünk, hogy határon túli magyarokként miért kiemelkedő fontosságú számukra ez a találkozás és maga az operett műfaj.
Zenés színház interjú

„Ez az a szívdobbanás, ami bennünk is él”

Az idei gálán két testvér, két virtuóz zenész, a Jávorkai Brothers is lenyűgöző produkciókkal várja majd az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. Jávorkai Sándor és Jávorkai Ádám - egy hegedűművész és egy gordonkaművész –-, akik számos más díj mellett 2009-ben Ausztriában az Év Művészei címet is elnyerték – a Budavári Palotakoncertek kapcsán az általuk megszólaltatott különleges hangszerek történetei mellett többek között az operettel kapcsolatos gondolataikat is megosztották velünk.
Zenés színház hír

Parkfoglaló gála Jonas Kaufmannal

Az Eiffel Műhelyház körüli hatalmas park ad otthont annak a nagyszabású gálaműsornak, amelyen az Opera művészei és napjaink legnépszerűbb tenorja, Jonas Kaufmann lépnek a közönség elé augusztus 19-én.
Zenés színház interjú

Az operett megoldást kínál és reményt ad az embereknek

A Budapesti Operettszínház művésze, Kalocsai Zsuzsa operettprimadonna is fellép az idei Budavári Palotakoncerteken. A Jászai Mari-díjas művésznővel nemcsak a műfajjal való első találkozást idéztük fel, de egyebek mellett arról is beszélgettünk, mi az a pótolhatatlan érték, amit manapság is nyújt számunkra.