Zenés színház

Csípi a szemet, de kényezteti a fület

2018.05.04. 11:11
Ajánlom
Az egykor politikai izgalmakat kiváltó opera mára véres szerelmi drámává szelídült, a hatalmas történelmi díszlet csak egy felvonáson át látszik, de áradnak a fülbemászó és játékos dallamok. KRITIKA.
Verdi Az álarcosbál című operája a Magyar Állami Operaházban

Verdi Az álarcosbál című operája a Magyar Állami Operaházban (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Operaház)

Verdinek sok baja volt a cenzúrával. Az ő korában ugyanis főképp uralkodók dolgai kerültek színpadra, akár prózában, akár zenével. Mai szemmel csak az tűnik föl furcsának ezekben az esetekben, hogy egyszerű lefokozással és áthelyezéssel meg lehetett oldani az előadhatás problémáit. Amit nem követhetett el drámában vagy operában egy király, azt megtehette egy herceg vagy egy kormányzó. És ami nem történhetett meg egy európai fővárosban, az előadódhatott kisebb és távolibb vidékeken. Így lett Victor Hugo A király mulat című drámájának francia királyából mantovai herceg Verdi Rigolettójában, a svéd királyból meg így lett bostoni kormányzó Az álarcosbálban. Pedig aligha elképzelhető, hogy a korabeli cenzorok olyan ostobák lettek volna, vagy a korabeli nézőket gondolták volna olyan ostobáknak, hogy ne ismerték volna föl a színpadon a hírekből tudott eseményeket és szereplőiket. A bemutatók körüli felhajtás leginkább csak a hivatalnoki helyben járás szép példái. Arra meg végképp kár a szót vesztegetni, hogy Verdi és librettistája, Antonio Somma kezén mindenképpen igazi olasz történetté lett a svéd király elleni merénylet, még ha a francia Eugene Scribe nyomán írt történetet a meglehetősen távoli és régi, XVII. századi Bostonba helyezték is át.

De egy mai budapesti előadás esetében mindennek végképp nincs is komoly jelentősége. Különösen, ha az előadást aránylag fiatal olasz rendező állítja színpadra, aki aligha akar belebeszélni a magyar politikába. Az 1981-ben született Fabio Ceresa 2008 és 2014 között segédrendező volt a milánói Scalában, dolgozott Luca Ronconival, Deborah Warnerrel, Peter Steinnel, Patrice Chéreau-val, Eimuntas Nekrosiusszal, közreműködött Giorgio Strehler, Franco Zeffirelli és Jean-Pierre Ponnelle rendezéseinek felújításaiban. Szóval jó iskolái lehettek.

Fekete Attila és Alexandru Agache

Fekete Attila és Alexandru Agache (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Operaház)

A darab cselekményének egyik fő szála önmagában, önmagától is történelmi-politikai természetű. Adott egy felvilágosult, abszolutista uralkodó, amilyennek mi II. Józsefet tudjuk, aki bizonyára korlátozza a nemesség hatalmát, megnyirbálja előjogaikat, amivel a gazdagodó, és mindinkább politikai szerepre is törő polgárságot segíti. Az operába persze a politikai gazdaságtani háttérmagyarázat nem fér bele. De azért feltételezhetjük, hogy a sértett nemesek közül kerül ki egy összeesküvő társaság, akik csak az alkalomra várnak, hogy megöljék a számukra kellemetlen királyt. A nagyvonalú, népében és tulajdon lelki emelkedettségében bízó uralkodó nem akar tudomást sem venni a készülő merényletről, bár barátja figyelmezteti. Éppen magánéleti gondjaival van elfoglalva. Azzal, hogy beleszeretett a barátja felségébe. Ez már igazi, klasszikus drámai konfliktus, szerelem és erkölcs, érzés és kötelesség összeütközése. Bizonyára örök emberi probléma, bármelyikünkkel megeshet. Idáig elég sematikus lenne a mese, bár ettől még így is végződhetne tragikusan. Ezúttal azonban a végzetes eseménysort az indítja el, hogy az asszony, akiben ugyancsak feltámad a vágy a király iránt, megpróbál ez ellen védekezni. Ő nem szerelmi, hanem éppen hogy antiszerelmi bájitalért folyamodik egy vajákos asszonyhoz.

Ezután már megállíthatatlan a szerencsétlen véletlenek sorozata, mondhatni mindenki mindig rosszkor rossz helyen van, mindenki mindent kiles, de félreért, úgyhogy a tragikus vég elkerülhetetlen.

Fabio Ceresa rendezése nem mondható túlságosan ügyesnek, sőt inkább szerencsétlen ötletek sorozatának mutatkozik. Tiziano Santi díszletének nagy része, a bálterem az előadás nagy részében rejtve van. A régi időket sejtető díszletfal előtt játszódik minden, a díszes bálterem aránylag rövid időre tárul a nézők szeme elé, még a gyilkosság sem ott történik meg. A díszletből, baloldalt felhalmozott képkeretekből és jobb oldalt egy állványból tudjuk meg viszont, hogy a király barátja tulajdonképpen festő, amiből fontos következményeknek kellene adódniuk a cselekményre nézve. A műsorfüzetben megmagyarázza a rendező e barátság természetét, így még akár el is fogadhatnánk, hogy a király és udvari festője szinte egyenrangúak ebben a kapcsolatban, csak éppen a díszlet önmagában ezt nem képes sugallani, nem képes felülírni beidegződéseinket az ilyen viszonyokról, melyek szerint egészen más egy bátrának vagy egy szolgának a feleségét elszeretni. Arról nem is beszélve, hogy bizonyára az asszony is másként érezne és viselkedne, ha nem rangbéli arisztokrata hölgyként fogadhatná a király közeledését.

Az előadás színpadképe

Az előadás színpadképe (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Operaház)

06  foto csibi szilvia resize

06 foto csibi szilvia resize (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Operaház)

Mindezen túl van az előadásban egy fekete és egy fehér angyal, a műsorfüzetben erre is kapunk magyarázatot, de ez sem segít azon, hogy a színpadon agyonkoptatott szimbólumoknál többet ne lássunk beléjük, továbbá a színpad közepe táján egy baldachinos ágy is föltűnik, hasonlóan vagy együgyűen evidens, vagy éppen megfejthetetlen funkcióval.

Giuseppe Palella jelmezei a következetes és olykor jelentéses színhasználaton kívül sok esetben nem is annyira komikus, mint inkább vicces furcsaságaikkal tűnnek ki.

Tapasztalataim szerint persze mindez az operarajongókat nemigen érdekli, ha éppen zavarja őket, legföljebb behunyják a szemüket. Aki pedig ezt végig meg tudja állni, annak bizonyára igen színvonalas rádióélményben lehet része.

A hangzás kiváló, Michelangelo Mazza vezényletével gyönyörűen szólnak Verdi áradó és játékos, néha szinte operettesen fülbemászó, máskor tréfás dallamai. Fekete Attila érces tenorja és Alexandru Agache hatalmasan zengő baritonja éppúgy kényezteti a fület, mint Sümegi Eszter finom érzelmekre és drámai kifejezésre is képes szopránja. Fodor Bernadett nemcsak telt altjával, de megjelenésével is bölcsességet sugalló és tekintélyt parancsoló jósnő, Szemere Zita meg a nagy drámázás közepette üdítő Oscar. Aki tudja, de nem mondja.

Wiedemann Bernadett: „Mi vagyunk a szolgálók, a jósnők, a boszorkányok”

Kapcsolódó

Wiedemann Bernadett: „Mi vagyunk a szolgálók, a jósnők, a boszorkányok”

Wiedemann Bernadett a jósnő szerepében lép fel az Operaház új bemutatójában, Verdi Az álarcosbál című operájában. Pályája kezdete óta énekli ezt a karaktert. Tanításról, az éneklés jótékony hatásairól beszélgettünk, valamint arról, miért jó mezzoszopránnak lenni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Klasszikus

Ma kezdődik a Kaposfest

A kamarazenei irodalom alapműveire helyezik a hangsúlyt a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon (Kaposfest), amelyre augusztus 13. és 19. között kilencedik alkalommal kerül sor a somogyi megyeszékhelyen.
Klasszikus

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Könyv

Nyáry Krisztián: Nem a politika, hanem az olvasó fogja eldönteni, milyen könyvet vesz a kezébe

A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója szerint hiába erőlködnek a jobboldali, kormánypárti ideológusok, nem lehet az olvasók nélkül lecserélni az irodalmi kánont. És végső soron nem számít az író politikai beállítottsága, csak az, hogy milyen szöveget írt.
Jazz/World

Aretha Franklin a halálán van

Külföldi sajtóértesülések szerint a soul királynője nagyon beteg, családja detroiti otthonában az ágya köré gyűlve virraszt érte.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház videó

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Zenés színház

Ritka hangfelvétel került elő Birgit Nilsson svéd operaénekesnőtől

Egyedülálló hangfelvétel került elő a legendás svéd szoprán, Birgit Nilsson (1918-2005) korai szakaszából, a hatperces operarészletet CD-n adják ki az énekesnő születésének 100. évfordulója alkalmából.
Zenés színház nyílt levél

Kesselyák Gergely megszólalt RockGiovanni-ügyben, és megvédte Szüts Aport

A múlt héten Kovács János és Szüts Apor nyílt leveleket váltott, most a Bartók Plusz Operafesztivál igazgatója is tollat ragadott: „Mi történt most a RockGiovanni körül? Egy provokatív cím végre átütötte az érdektelenség és felületesség ingerküszöbét.”
Zenés színház vélemény

Miért ijednek meg a rockosított Don Giovannitól az operarajongók?

Kovács János karmester nyílt levelet fogalmazott meg Szüts Apor RockGiovanni című Mozart-átirata ellen, a kérdés felzaklatta az operarajongó facebookozókat, és rámutatott néhány fontos dologra.
Zenés színház interjú

„Nem viszem haza a szerepeimet”

Volt már Mozart, Bóni, Mágnás Miska, zongorakísérő a világ legrosszabb énekesnője mellett. Nem csak színész, zenét is szerez. Szemenyei János a hazai zenés színházi élet független személyisége. Nem képzelhetjük már el nélküle a műfajt, még szép, hogy az idei KULT50 kiadványunkban is szerepel.