Zenés színház

Csípi a szemet, de kényezteti a fület

2018.05.04. 11:11
Ajánlom
Az egykor politikai izgalmakat kiváltó opera mára véres szerelmi drámává szelídült, a hatalmas történelmi díszlet csak egy felvonáson át látszik, de áradnak a fülbemászó és játékos dallamok. KRITIKA.
Verdi Az álarcosbál című operája a Magyar Állami Operaházban

Verdi Az álarcosbál című operája a Magyar Állami Operaházban (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Operaház)

Verdinek sok baja volt a cenzúrával. Az ő korában ugyanis főképp uralkodók dolgai kerültek színpadra, akár prózában, akár zenével. Mai szemmel csak az tűnik föl furcsának ezekben az esetekben, hogy egyszerű lefokozással és áthelyezéssel meg lehetett oldani az előadhatás problémáit. Amit nem követhetett el drámában vagy operában egy király, azt megtehette egy herceg vagy egy kormányzó. És ami nem történhetett meg egy európai fővárosban, az előadódhatott kisebb és távolibb vidékeken. Így lett Victor Hugo A király mulat című drámájának francia királyából mantovai herceg Verdi Rigolettójában, a svéd királyból meg így lett bostoni kormányzó Az álarcosbálban. Pedig aligha elképzelhető, hogy a korabeli cenzorok olyan ostobák lettek volna, vagy a korabeli nézőket gondolták volna olyan ostobáknak, hogy ne ismerték volna föl a színpadon a hírekből tudott eseményeket és szereplőiket. A bemutatók körüli felhajtás leginkább csak a hivatalnoki helyben járás szép példái. Arra meg végképp kár a szót vesztegetni, hogy Verdi és librettistája, Antonio Somma kezén mindenképpen igazi olasz történetté lett a svéd király elleni merénylet, még ha a francia Eugene Scribe nyomán írt történetet a meglehetősen távoli és régi, XVII. századi Bostonba helyezték is át.

De egy mai budapesti előadás esetében mindennek végképp nincs is komoly jelentősége. Különösen, ha az előadást aránylag fiatal olasz rendező állítja színpadra, aki aligha akar belebeszélni a magyar politikába. Az 1981-ben született Fabio Ceresa 2008 és 2014 között segédrendező volt a milánói Scalában, dolgozott Luca Ronconival, Deborah Warnerrel, Peter Steinnel, Patrice Chéreau-val, Eimuntas Nekrosiusszal, közreműködött Giorgio Strehler, Franco Zeffirelli és Jean-Pierre Ponnelle rendezéseinek felújításaiban. Szóval jó iskolái lehettek.

Fekete Attila és Alexandru Agache

Fekete Attila és Alexandru Agache (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Operaház)

A darab cselekményének egyik fő szála önmagában, önmagától is történelmi-politikai természetű. Adott egy felvilágosult, abszolutista uralkodó, amilyennek mi II. Józsefet tudjuk, aki bizonyára korlátozza a nemesség hatalmát, megnyirbálja előjogaikat, amivel a gazdagodó, és mindinkább politikai szerepre is törő polgárságot segíti. Az operába persze a politikai gazdaságtani háttérmagyarázat nem fér bele. De azért feltételezhetjük, hogy a sértett nemesek közül kerül ki egy összeesküvő társaság, akik csak az alkalomra várnak, hogy megöljék a számukra kellemetlen királyt. A nagyvonalú, népében és tulajdon lelki emelkedettségében bízó uralkodó nem akar tudomást sem venni a készülő merényletről, bár barátja figyelmezteti. Éppen magánéleti gondjaival van elfoglalva. Azzal, hogy beleszeretett a barátja felségébe. Ez már igazi, klasszikus drámai konfliktus, szerelem és erkölcs, érzés és kötelesség összeütközése. Bizonyára örök emberi probléma, bármelyikünkkel megeshet. Idáig elég sematikus lenne a mese, bár ettől még így is végződhetne tragikusan. Ezúttal azonban a végzetes eseménysort az indítja el, hogy az asszony, akiben ugyancsak feltámad a vágy a király iránt, megpróbál ez ellen védekezni. Ő nem szerelmi, hanem éppen hogy antiszerelmi bájitalért folyamodik egy vajákos asszonyhoz.

Ezután már megállíthatatlan a szerencsétlen véletlenek sorozata, mondhatni mindenki mindig rosszkor rossz helyen van, mindenki mindent kiles, de félreért, úgyhogy a tragikus vég elkerülhetetlen.

Fabio Ceresa rendezése nem mondható túlságosan ügyesnek, sőt inkább szerencsétlen ötletek sorozatának mutatkozik. Tiziano Santi díszletének nagy része, a bálterem az előadás nagy részében rejtve van. A régi időket sejtető díszletfal előtt játszódik minden, a díszes bálterem aránylag rövid időre tárul a nézők szeme elé, még a gyilkosság sem ott történik meg. A díszletből, baloldalt felhalmozott képkeretekből és jobb oldalt egy állványból tudjuk meg viszont, hogy a király barátja tulajdonképpen festő, amiből fontos következményeknek kellene adódniuk a cselekményre nézve. A műsorfüzetben megmagyarázza a rendező e barátság természetét, így még akár el is fogadhatnánk, hogy a király és udvari festője szinte egyenrangúak ebben a kapcsolatban, csak éppen a díszlet önmagában ezt nem képes sugallani, nem képes felülírni beidegződéseinket az ilyen viszonyokról, melyek szerint egészen más egy bátrának vagy egy szolgának a feleségét elszeretni. Arról nem is beszélve, hogy bizonyára az asszony is másként érezne és viselkedne, ha nem rangbéli arisztokrata hölgyként fogadhatná a király közeledését.

Az előadás színpadképe

Az előadás színpadképe (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Operaház)

06  foto csibi szilvia resize

06 foto csibi szilvia resize (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Operaház)

Mindezen túl van az előadásban egy fekete és egy fehér angyal, a műsorfüzetben erre is kapunk magyarázatot, de ez sem segít azon, hogy a színpadon agyonkoptatott szimbólumoknál többet ne lássunk beléjük, továbbá a színpad közepe táján egy baldachinos ágy is föltűnik, hasonlóan vagy együgyűen evidens, vagy éppen megfejthetetlen funkcióval.

Giuseppe Palella jelmezei a következetes és olykor jelentéses színhasználaton kívül sok esetben nem is annyira komikus, mint inkább vicces furcsaságaikkal tűnnek ki.

Tapasztalataim szerint persze mindez az operarajongókat nemigen érdekli, ha éppen zavarja őket, legföljebb behunyják a szemüket. Aki pedig ezt végig meg tudja állni, annak bizonyára igen színvonalas rádióélményben lehet része.

A hangzás kiváló, Michelangelo Mazza vezényletével gyönyörűen szólnak Verdi áradó és játékos, néha szinte operettesen fülbemászó, máskor tréfás dallamai. Fekete Attila érces tenorja és Alexandru Agache hatalmasan zengő baritonja éppúgy kényezteti a fület, mint Sümegi Eszter finom érzelmekre és drámai kifejezésre is képes szopránja. Fodor Bernadett nemcsak telt altjával, de megjelenésével is bölcsességet sugalló és tekintélyt parancsoló jósnő, Szemere Zita meg a nagy drámázás közepette üdítő Oscar. Aki tudja, de nem mondja.

Wiedemann Bernadett: „Mi vagyunk a szolgálók, a jósnők, a boszorkányok”

Kapcsolódó

Wiedemann Bernadett: „Mi vagyunk a szolgálók, a jósnők, a boszorkányok”

Wiedemann Bernadett a jósnő szerepében lép fel az Operaház új bemutatójában, Verdi Az álarcosbál című operájában. Pályája kezdete óta énekli ezt a karaktert. Tanításról, az éneklés jótékony hatásairól beszélgettünk, valamint arról, miért jó mezzoszopránnak lenni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Rabul ejtette a franciák szívét, most Carreras partnere: Pasztircsák Polina

Violetta szerepében óriási sikert aratott a Toulouse-i Operaház szezonnyitó Traviata előadásában Pasztircsák Polina. A fiatal szopránnal beszélgettünk, aki titkos álmát és zenei idolját is elárulta nekünk.
Jazz/World

Így szól A rózsaszín párduc jazz-fusion változatban

A Fidelión mutatkozik be az Antal Gábor Trió stúdió session sorozatának harmadik, befejező része. Két saját szerzemény után ezúttal Henry Mancini híres filmzenéjéből készült feldolgozással jelentkeznek.
Klasszikus

Együttműködésről döntött a Filharmónia Magyarország és a Fesztiválzenekar

Az elmúlt öt évben több mint egymillió ember hallhatta a Filharmónia Magyarország rendezvényeit országszerte. A koncertszervező cég most együttműködési megállapodást írt alá a Budapesti Fesztiválzenekarral.
Zenés színház

„Volt bennem nosztalgia” – Musicalt énekel új lemezén Dolhai Attila

A rajongók és Dolhai Attila kedvenceiből állt össze az a dupla album, amellyel az énekes négy év után visszatér a musical műfajához.
Klasszikus

Tetszett a Ruben Brandt? Ezeket a klasszikus zenéket hallhatod benne

Milorad Krstić animációs filmje, a Ruben Brandt, a gyűjtő az idei tél egyik legsikeresebb mozija, amelyben számos utalás történik a nyugati kultúra ikonikus alkotásaira. De milyen zenék hallhatók benne?

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

Zenés boldogságkeresés, minden korosztálynak - A kék madár az Operettszínházban

A kék madár új zenés változatát mutatta be az Operettszínház a Kálmán Imre Teátrumban. Az új változatról a rendezővel, Szenteczki Zitával, a zeneszerzőkkel Ádám Ritával és Darvas Benedekkel, valamint a szövegíróval, Závada Péterrel beszélgettünk. 
Zenés színház lemez

„Volt bennem nosztalgia” – Musicalt énekel új lemezén Dolhai Attila

A rajongók és Dolhai Attila kedvenceiből állt össze az a dupla album, amellyel az énekes négy év után visszatér a musical műfajához.
Zenés színház interjú

Amikor a közönség elé lépek, csak a zene marad

A fiatal magyar drámai szoprán második helyet érdemelt a III. Nemzetközi Marton Éva Énekversenyen, és elnyerte a Fidelio különdíját is. Ádám Zsuzsannával az eddigi pályájáról, a kecskeméti Kodály-hatásról beszélgettünk, illetve arról, hogy honnan tudja, hogy neki operát kell énekelnie.
Zenés színház vidék

A Budavári Palotakoncertek műsorával köszöntik az új évet Szolnokon

A Szolnoki Szimfonikus Zenekar január 12-én a Budavári Palotakoncertek műsorával szórakoztatja a szolnoki publikumot.
Zenés színház operett

Fischl Mónika a Mayáról: „Ezen a zenén nőttünk fel!”

Több mint negyven évvel az utolsó bemutató után látható a Budapesti Operettszínház Fényes Szabolcs népszerű revüoperettje, a Maya. Fischl Mónika és Bordás Barbara beszél az új produkcióról.