Zenés színház

Csípi a szemet, de kényezteti a fület

2018.05.04. 11:11
Ajánlom
Az egykor politikai izgalmakat kiváltó opera mára véres szerelmi drámává szelídült, a hatalmas történelmi díszlet csak egy felvonáson át látszik, de áradnak a fülbemászó és játékos dallamok. KRITIKA.
Verdi Az álarcosbál című operája a Magyar Állami Operaházban

Verdi Az álarcosbál című operája a Magyar Állami Operaházban (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Operaház)

Verdinek sok baja volt a cenzúrával. Az ő korában ugyanis főképp uralkodók dolgai kerültek színpadra, akár prózában, akár zenével. Mai szemmel csak az tűnik föl furcsának ezekben az esetekben, hogy egyszerű lefokozással és áthelyezéssel meg lehetett oldani az előadhatás problémáit. Amit nem követhetett el drámában vagy operában egy király, azt megtehette egy herceg vagy egy kormányzó. És ami nem történhetett meg egy európai fővárosban, az előadódhatott kisebb és távolibb vidékeken. Így lett Victor Hugo A király mulat című drámájának francia királyából mantovai herceg Verdi Rigolettójában, a svéd királyból meg így lett bostoni kormányzó Az álarcosbálban. Pedig aligha elképzelhető, hogy a korabeli cenzorok olyan ostobák lettek volna, vagy a korabeli nézőket gondolták volna olyan ostobáknak, hogy ne ismerték volna föl a színpadon a hírekből tudott eseményeket és szereplőiket. A bemutatók körüli felhajtás leginkább csak a hivatalnoki helyben járás szép példái. Arra meg végképp kár a szót vesztegetni, hogy Verdi és librettistája, Antonio Somma kezén mindenképpen igazi olasz történetté lett a svéd király elleni merénylet, még ha a francia Eugene Scribe nyomán írt történetet a meglehetősen távoli és régi, XVII. századi Bostonba helyezték is át.

De egy mai budapesti előadás esetében mindennek végképp nincs is komoly jelentősége. Különösen, ha az előadást aránylag fiatal olasz rendező állítja színpadra, aki aligha akar belebeszélni a magyar politikába. Az 1981-ben született Fabio Ceresa 2008 és 2014 között segédrendező volt a milánói Scalában, dolgozott Luca Ronconival, Deborah Warnerrel, Peter Steinnel, Patrice Chéreau-val, Eimuntas Nekrosiusszal, közreműködött Giorgio Strehler, Franco Zeffirelli és Jean-Pierre Ponnelle rendezéseinek felújításaiban. Szóval jó iskolái lehettek.

Fekete Attila és Alexandru Agache

Fekete Attila és Alexandru Agache (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Operaház)

A darab cselekményének egyik fő szála önmagában, önmagától is történelmi-politikai természetű. Adott egy felvilágosult, abszolutista uralkodó, amilyennek mi II. Józsefet tudjuk, aki bizonyára korlátozza a nemesség hatalmát, megnyirbálja előjogaikat, amivel a gazdagodó, és mindinkább politikai szerepre is törő polgárságot segíti. Az operába persze a politikai gazdaságtani háttérmagyarázat nem fér bele. De azért feltételezhetjük, hogy a sértett nemesek közül kerül ki egy összeesküvő társaság, akik csak az alkalomra várnak, hogy megöljék a számukra kellemetlen királyt. A nagyvonalú, népében és tulajdon lelki emelkedettségében bízó uralkodó nem akar tudomást sem venni a készülő merényletről, bár barátja figyelmezteti. Éppen magánéleti gondjaival van elfoglalva. Azzal, hogy beleszeretett a barátja felségébe. Ez már igazi, klasszikus drámai konfliktus, szerelem és erkölcs, érzés és kötelesség összeütközése. Bizonyára örök emberi probléma, bármelyikünkkel megeshet. Idáig elég sematikus lenne a mese, bár ettől még így is végződhetne tragikusan. Ezúttal azonban a végzetes eseménysort az indítja el, hogy az asszony, akiben ugyancsak feltámad a vágy a király iránt, megpróbál ez ellen védekezni. Ő nem szerelmi, hanem éppen hogy antiszerelmi bájitalért folyamodik egy vajákos asszonyhoz.

Ezután már megállíthatatlan a szerencsétlen véletlenek sorozata, mondhatni mindenki mindig rosszkor rossz helyen van, mindenki mindent kiles, de félreért, úgyhogy a tragikus vég elkerülhetetlen.

Fabio Ceresa rendezése nem mondható túlságosan ügyesnek, sőt inkább szerencsétlen ötletek sorozatának mutatkozik. Tiziano Santi díszletének nagy része, a bálterem az előadás nagy részében rejtve van. A régi időket sejtető díszletfal előtt játszódik minden, a díszes bálterem aránylag rövid időre tárul a nézők szeme elé, még a gyilkosság sem ott történik meg. A díszletből, baloldalt felhalmozott képkeretekből és jobb oldalt egy állványból tudjuk meg viszont, hogy a király barátja tulajdonképpen festő, amiből fontos következményeknek kellene adódniuk a cselekményre nézve. A műsorfüzetben megmagyarázza a rendező e barátság természetét, így még akár el is fogadhatnánk, hogy a király és udvari festője szinte egyenrangúak ebben a kapcsolatban, csak éppen a díszlet önmagában ezt nem képes sugallani, nem képes felülírni beidegződéseinket az ilyen viszonyokról, melyek szerint egészen más egy bátrának vagy egy szolgának a feleségét elszeretni. Arról nem is beszélve, hogy bizonyára az asszony is másként érezne és viselkedne, ha nem rangbéli arisztokrata hölgyként fogadhatná a király közeledését.

Az előadás színpadképe

Az előadás színpadképe (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Operaház)

06  foto csibi szilvia resize

06 foto csibi szilvia resize (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Operaház)

Mindezen túl van az előadásban egy fekete és egy fehér angyal, a műsorfüzetben erre is kapunk magyarázatot, de ez sem segít azon, hogy a színpadon agyonkoptatott szimbólumoknál többet ne lássunk beléjük, továbbá a színpad közepe táján egy baldachinos ágy is föltűnik, hasonlóan vagy együgyűen evidens, vagy éppen megfejthetetlen funkcióval.

Giuseppe Palella jelmezei a következetes és olykor jelentéses színhasználaton kívül sok esetben nem is annyira komikus, mint inkább vicces furcsaságaikkal tűnnek ki.

Tapasztalataim szerint persze mindez az operarajongókat nemigen érdekli, ha éppen zavarja őket, legföljebb behunyják a szemüket. Aki pedig ezt végig meg tudja állni, annak bizonyára igen színvonalas rádióélményben lehet része.

A hangzás kiváló, Michelangelo Mazza vezényletével gyönyörűen szólnak Verdi áradó és játékos, néha szinte operettesen fülbemászó, máskor tréfás dallamai. Fekete Attila érces tenorja és Alexandru Agache hatalmasan zengő baritonja éppúgy kényezteti a fület, mint Sümegi Eszter finom érzelmekre és drámai kifejezésre is képes szopránja. Fodor Bernadett nemcsak telt altjával, de megjelenésével is bölcsességet sugalló és tekintélyt parancsoló jósnő, Szemere Zita meg a nagy drámázás közepette üdítő Oscar. Aki tudja, de nem mondja.

Wiedemann Bernadett: „Mi vagyunk a szolgálók, a jósnők, a boszorkányok”

Kapcsolódó

Wiedemann Bernadett: „Mi vagyunk a szolgálók, a jósnők, a boszorkányok”

Wiedemann Bernadett a jósnő szerepében lép fel az Operaház új bemutatójában, Verdi Az álarcosbál című operájában. Pályája kezdete óta énekli ezt a karaktert. Tanításról, az éneklés jótékony hatásairól beszélgettünk, valamint arról, miért jó mezzoszopránnak lenni.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„A politika félelmetes szinten átszőtt mindent” – Vecsei H. Miklós is megszólalt a Junior Prima-közlemény kapcsán

A Junior Prima Díj átadóján Vilmányi Benett nem vette át a kitüntetést, amelyre a korábbi díjazottak közös közleményben reagáltak. Az aláírók között volt Vecsei H. Miklós is, aki közösségi oldalán fejtette ki véleményét az ügyről.
Színház

„Elkötelezett hívei vagyunk a vélemény- és szólásszabadságnak” – közleményt adtak ki a Junior Prima Díj birtokosai

A Junior Prima szeptember 20-án tartott díjátadó ünnepségén az egyik díjazott, Vilmányi Benett személyes nézeteire hivatkozva nem vette át a kitüntetést. Az elismerés birtokosai most közleményben reagáltak az esetre – adta hírül a Színház Online.
Színház

A Candide és a Szólít a szörny nyerte az eSzínház Fesztivál fődíját

Második alkalommal rendezték meg a virtuális térben az eSzínház Fesztivált, melynek keretében szeptember 16. és 25. között 18 színház 19 produkcióját láthatta a közönség. Az online szemlét négy kontinens 23 országából követték a nézők, a fesztivál végével a zsűri és a közönség döntött a legjobb produkciókról és alkotókról.
Klasszikus

Időutazás Anna Netrebkóval

Különösen személyes hangvételű estet adott Anna Netrebko szeptember 25-én este a Magyar Állami Operaházban, a mostanában a hírekben politikai állásfoglalása (vagy annak hiánya) miatt szereplő orosz szoprán néhány órára visszarepítette a nézőket a boldog békeidőkbe.
Színház

„Nem a csönd, a némaság jelzi a díj függetlenségét” – újabb reakciók Vilmányi Benett visszautasított elismerése kapcsán

A korábbi Junior Prima díjasok közleménye után Tompa Andrea, Gábor György és Kovács Bálint is közzétette gondolatait a véleményszabadságról, a díjak függetlenségéről és a színészszakma összefogásáról.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

A mozikban is láthatók a londoni Royal Opera House előadás-közvetítései

Szeptember végétől a hazai operabarátok is megtekinthetik a világ legnevesebb operaházai között számon tartott londoni Királyi Operaház előadásait: a 2022-23-as évad moziközvetítéseit – köztük több világpremiert – Budapesten és országszerte számos helyszínen tűzik műsorra a filmszínházak.
Zenés színház kritika

Egy elrajzolt valóságkép karikatúrája – kritika az Aranyoskám című előadásról

Három film-szín-játék és az 1848/49-es eseményeket feldolgozó drámai musical, A tizenötödik után a Madách Színház visszatért a könnyedebb, szórakoztató témákhoz. Az Aranyoskám Szirtes Tamás rendezésében azonban több, mint egyszerű vígjáték: humoros formában beszél elfojtott vágyakról, kudarcokról és az emberi kapcsolatokról.
Zenés színház magazin

Az igazi Mária főhadnagy: Lebstück Mária Ludovika, aki Jókainak mondta tollba az élettörténetét

Lebstück Mária neve elsőre talán nem cseng ismerősen, azonban Huszka Jenő Vértől pirosló ősi kard című áriáját, vagy a Ladilomot hallva egyből eszünkbe juthat egy huszárruhába öltözött fiatal nő, Mária főhadnagy.
Zenés színház ajánló

Interaktív kamaraoperát mutat be a Trafó

A Hatala Csenge Hírzárlat című regényéből készült Túszopera egyetlen alkalommal, szeptember 24-én látható a Trafóban.
Zenés színház hír

Átmenetileg bezár az Erkel Színház az elszálló rezsiárak miatt

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója az InfoRádiónak úgy fogalmazott, vakon repülnek, ködben, éjjel, ugyanis még nincsenek tisztában az összes intézményük pontos áremelkedésével. CIKKÜNK FRISSÜLT!