Jól tudom, hogy nemcsak művészeti vezetője, de ötletgazdája is vagy a készülő műnek?
Valóban az én fejemben fogalmazódott meg az ötlet, de egy igazán jó csapat nélkül képtelenség lett volna megvalósítani. Nagyon büszke vagyok rá, hogy olyan embereket sikerült megnyernünk a terv számára, akik nemcsak kiemelkedően tehetséges művészek és alkotók, de nagyon jó emberek is. A szövegírók, Bereczki Ágota és Murányi Sándor Olivér, a zeneszerző, Szüts Apor, és nem utolsósorban népzenészként a testvérem, Molnár Szabolcs prímás olyan dolgot hoztak létre, ami bár sok téren leegyszerűsítette a Fodor Sándor által megírt eredeti mese tartalmát, a mondanivalóját, az esszenciáját tökéletesen megőrizte és magába sűrítette. Ennek ellenére csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy – ha eddig még nem tette – olvassa el az eredeti mesét is, mert páratlan élmény.
Kapcsolódó
„Sok olyan játékos rész van a zenében és a szövegben, amire felfigyelnek a gyerekek is”
Olykor zsémbes, mindent és mindenkit irányítani akar, de mindig a segíteni vágyás vezérli. Ő Csipike, a Fodor Sándor által megálmodott kis törpe. A nagyon is emberi tulajdonságokkal felruházott mesehős tanulságos és szórakoztató kalandjai a Coopera gondozásában egy családi opera formájában öltenek új formát. A készülő mű kapcsán Bereczki Ágota dramaturggal, szövegíróval beszélgettünk többek közt arról, hogyan szólíthatók meg a gyermekek is az opera műfaján keresztül.
Molnár Levente (Fotó/Forrás: Zsólyomi Norbert / Coopera)
A legtöbb mese a jó és a rossz harcáról szól. Ebben a történetben ezt a harcot a főszereplő kis törpe mintha önmagával is megvívná.
Csipike nem tökéletes, sőt eleinte még csak nem is szimpatikus. Nem hasonlít a jól ismert mesehősökre. Egy esendő lény, aki többet képzel magáról, mint ami. Néha hibázik, irigy, és szinte folyamatosan szeretne hatalmaskodni a többiek felett. Nem kerüli a konfliktusokat, ki tudja mondani, mi bosszantja. Miután kiadja magából, amit érez, általában levon egy konklúziót, kimond egy letisztult bölcsességet, amiből nemcsak ő, de mi is tanulhatunk.
Képes fejlődni, és a mese végén olyan lénnyé válik, akire felnézhetünk. Olyan érzésekkel találkozik, és olyan fejlődési folyamaton megy keresztül, ami a legtöbb ember számára ismerős tapasztalat lehet.
Sok problémával kell szembenéznie, és számtalan csalódás éri. Gyakran kerül konfliktushelyzetekbe, de mindig visszatalál a szeretet és a megértés útjára. Eleinte túlságosan el van foglalva önmagával – már korán reggel, amikor felkel, mérgelődik, mert nem magasabb, és ha éppen olyan napja van, mindenkibe beleköt, akivel találkozik. Aztán elgondolkodik rajta, hogy miért alakulnak úgy a dolgok, ahogy, és rájön, hogy mit kellene másképp csinálnia.
Ezzel a fejlődéssel lényegében minden ember számára követendő példát mutat, a tökéletlenségével pedig mindannyian könnyen azonosulhatunk.
Hozzám emellett azért is közel áll Csipike karaktere, mert hozzá hasonlóan én is nagyon szeretem a természetet. Mindennek örülök, és mindenre csodálattal nézek, amit Isten alkotott. Csipikével ellentétben én nem hiszem, hogy mindent én irányítanék, minden tőlem függene, abban viszont hiszek, hogy ha azt érzem, hogy reggel többek között az én kedvemért is felkel a nap, akkor sokkal jelentékenyebbé válik mindaz, amit teszek.
Én személy szerint könnyen el tudnálak téged képzelni Csipike szerepében.
Én is gondoltam magamra ennek a karakternek a bemutatása kapcsán, de az az elképzelésünk, hogy a Jancsi és Juliska című opera boszorkányához hasonlóan ezt a szerepet is elénekelhesse akár egy mezzo hangfajú nő is. Reményeim szerint így még több ember azonosul majd ezzel az önmagát kereső kis törpével, akinek a történetén keresztül nekünk is megadatik az önmagunkra találás lehetősége.
Vannak már konkrét elképzelések a szereplők személyével kapcsolatban?
Bennem már minden karakterrel kapcsolatban van valamilyen elképzelés, hogy kinek kellene alakítania. Vannak ötleteim, hogy kik lennénk azok az énekesek, színészek, akik a műben ábrázolt erdei világot meg tudnánk teremteni anélkül, hogy önmagunkat meghazudtolnánk, és az Apor által megteremtett zenei világban hitelesen létezve be tudnánk mutatni egy esendő, mélyen emberi kis lény fejlődésének útját, illetve a barátság és a szeretet erejét.
Kapcsolódó
Szüts Apor: „Nem kellene mindenáron ragaszkodnunk az opera régi dogmáihoz”
Az erdőben élő kis törpét, Csipikét könnyedén szívünkbe zárhatjuk. Ez a nagyon is emberi tulajdonságokkal rendelkező, olykor zsémbes és fontoskodó, de jószándékú kis teremtmény, akit Fodor Sándor író alkotott meg, szórakoztató és tanulságos kalandok sorát éli át, melyekből a Coopera szárnyai alatt most egy minden generáció számára műélvezetet kínáló ifjúsági opera készül. Az előadás kapcsán a zeneszerzővel, Szüts Apor karmesterrel, a Virtuózok zenei vezetőjével beszélgettünk.
A Coopera szárnyai alatt születik meg ez a mű. Mitől különleges ez a csapat?
A Coopera egy olyan társulat – egyben baráti társaság – amely igyekszik olyan különlegességeket nyújtani a közönségnek, mint például a Schubertiáda, a Bánk bán-előadás, vagy A kékszakállú herceg vára című operából létrehozott produkció. Ezek mind izgalmas és értékes színfoltok voltak a magyar zenei élet palettáján.
Most pedig egy komplett, saját alkotású darab van születőben, amely magyar gyökerekkel rendelkezik, és amely minden korosztály számára tanulságos és szórakoztató lehet.
Ilyen kuriózumra még a Coopera történetében sem volt példa korábban. Ez a társulat emellett a különböző generációkhoz tartozó művészeket és alkotókat is összefogja, miközben átível minden határon: jelen van mind vidéken, mind a fővárosban. Mintha egy nagy család lennénk: odafigyelünk egymásra, és a saját fejlődésünkre is.
Molnár Levente (Fotó/Forrás: Zsólyomi Norbert / Coopera)
Nagyon izgalmasan hangzik számomra, hogy a tervek szerint a készülő műben a klasszikus zene és a népzene is egyszerre lesz jelen.
Hiszek benne, hogy Bartók és Kodály nyomán nekünk is a kifogyhatatlan gazdagságú népzenénkből kell inspirálódnunk. Hiszek benne, hogy igenis van helye a népies elemeknek az operában. Főleg, ha olyan fiatalos és lendületes, mint a miénk. Apor nagy lendülettel, elánnal állt neki a komponálásnak. Fantasztikusan tehetséges, egyben rugalmas, a kritikák iránt is fogékony zeneszerző, aki mindig egyedi, sajátos dallamokban gondolkodik.
Megnyilvánul bennük a harmónia, de alapvetően nehéz zene, tele olyan akkordokkal és hatásokkal, amiket hallva megelevenedik a szemünk előtt például a napfelkelte csodája.
Mindannyian megérezhetjük, átélhetjük a pillanat nagyságát. Édesapám például minden reggel úgy kel fel, hogy hálát ad Istennek, amiért aznap is megvirradt. Hálát ad az életért. Apor zenéjében is hallom ezt a hálaadó imát a Nap köszöntésekor. Bízom benne, hogy a zenéje által számos fiatalt sikerül megnyernünk az opera műfaj számára.
A mű megírásához az Emberi Erőforrások Minisztériuma nyújtott támogatást a Petőfi Kulturális Ügynökségen keresztül.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Molnár Levente (fotó/forrás: Zsólyomi Norbert / Coopera)
hírlevél
