Zenés színház

Csodák májusa

2009.05.13. 00:00
Ajánlom
Május hava épp csak elkezdődött, míg a premiert, nagynevű énekesnőt, s számos más, a zenei világban komoly megbecsültségnek örvendő hírességet felsorakoztató, hagyományteremtőnek szánt Májusünnep már véget is ért.

Május hava mindig is az eljövendő termés miatt érzett aggodalmas, nyarat féltő időszak, utóbb a természet újjászületése és a szerelmi ajándékok hónapja volt. Az opera műfajának hazai megújításán, sőt, életben tartásán munkálkodó operaházi vezetők gondolkodását is ez a három motívum befolyásolhatta, amikor életre hívták legújabb kezdeményezésüket. Látva a dalszínház egyre rosszabb képet mutató, alul gyorsuló tempóban vékonyodó korfáját, észlelve az elmúlt évtizedekben begyűjtött versenyhátrány szűkülő költségvetés és némi konzervativizmus miatti további gyarapodását, okkal szaporodik fel a gyomorsav, s a helyzeten csak némileg javítanak az utóbbi időszakban látható, egyesek által szívesen elutált, új iskolát, megújult formákat teremtő rendezések. A tény tény marad: a dalszínházat továbbra sem tartják nyilván az operavilág komoly szaklapjai, s ritkán érkeznek hozzánk valódi nagyságok. Valami neopogány varázslat megidézése lebeghetett hát az Operaház vezetőinek szemei előtt, olyan bűbáj, amely talán kivezet a bajból, a megelőlegezett újjászületés megünneplésének mágikus vonzása révén valódi megújhodást hoz, miközben ki-ki leteheti szerelmi áldozatát a maga oltárára.

Kétségtelen, a ráolvasás működött, hiszen ilyen számban, ilyen minőségben előadások megtekintésére egy héten belül még soha nem nyílt mód, ahogy ennyi komoly karriert magáénak mondható, külföldi énekes, karmester sem szerepelt még egyszerre az Andrássy úton. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a nyitófellépés, Cecilia Bartoli rég várt, budapesti megmutatkozása a fesztivál számára a bálványimádó korok May Bride-ját idézte meg, akivel együtt érkeztek meg az Operaházba a régi ünnepek szereplőiként ismert keverékistenek, a hajdan zöld lombokba öltözött, mostanság kultúröltözetbe vedlett „alakoskodók” is. Az olasz díva fellépéseit sokan és sok helyütt méltatták már, őrizkedve az unásig ismert, mégsem túlzó jelzők ismételgetésétől annyit mégis meg kell jegyezni: ha a művésznőt valóban Fischer Ádám gulyása csábította hozzánk, s sarkallta ilyen rég nem hallott teljesítményre, akkor a receptet kéretik mielőbb nyilvánossá tenni! Forradalminak szánt fellépésének zenei utóhatásairól egyelőre nincs információ, a ráadásban elhangzó „Al tuo seo Fortunateo” kezdetű, a Budapesten nemrég bemutatott Haydn-operából származó ária zenekari és énekesi előadásmódja is – a korábbi, hazai előzmények ismeretében – igen gondolatébresztő volt.

Akár természetes ellenpontként is tekinthetünk a sorozat másik sztárja, Renato Bruson fellépésére, aki – fájdalom – egy meglehetősen üresnek és vértelennek bizonyuló Traviata egyik főszerepét adta. Kora ellenére is pazar énekhangja ámulatba ejtőnek, a „nemes szabadosság” jegyében fogant, zenekarra és tempóra olykor ügyet sem vető éneklése néhol bosszantónak, személye fontosságának jegyében fogant modorossága, így az őt köszöntő hölgynek szánt atyai, bár kissé lekezelő arcpaskolás kifejezetten mulattatónak bizonyult. Kár, hogy a vele együtt fellépő Elena Mosuc és Charles Castronovo színtelen-szagtalan alakítása nem emelte az este értékét, ahogy a dirigens Miguel Gomez-Martinez is leginkább csak az előadást követő, szimpatikusnak szánt, ám humorossá lett gesztusával vetette észre magát.

 
 

Verdi és Puccini párharcában most a luccai komponista színgazdagsága – más megközelítésben hatásvadász alapkaraktere – került ki győztesként, hiszen másnap a jól ismert Turandot Pier Giorgio Morandi karmester jóvoltából – zenekari tagok által is örömmel tapasztalva – soha nem hallott dinamikával, árnyalatokkal és részletekkel gazdagodva került színpadra. Ebben nagy szerepet vitt a Kalafot megformáló, a klasszikus olasz tenoriskola legszebb értékeit őrző Marcello Giordani, aki mellé minden igyekezete ellenére sem tudott felzárkózni a címszerepet játszó Sylvie Valayre. Nem úgy Létay Kiss Gabriella, aki Liu szerepéért joggal aratott zajos tetszést. A két olasz gigásznak hirtelen harmadik kihívója is akadt, hiszen nem feledkezhetünk meg Kovalik Balázs, Verdi és Puccini diktatúráját megtörni, a barokk operákat rehabilitálni igyekvő, utóbbiak iránt érzett érzéki vonzalmát beteljesítő Handel-premierjéről. A Xerxes igazi látványosságként került az Operaház színpadára, s bátran tekinthetjük a képzeletben felállított májusfa egyik, közönségcsalogatónak gondolt ékének.

 
 

A fesztivál kiemelt eseménye volt Puccini egy ritkán látható operája, a Scarpia műsorra tűzése. A mexikói baritont, Carlos Almaguert vélhetően nem értesítették, hogy aznap a Tosca van műsoron, ezért aki a darab során szembejött vele, azt lejátszotta a színpadról. Impulzív előadásmódja a rendőrnek álcázott haramiát – sok esztendő rutinja után – valódi kéjvágyó gazemberként hozta ismét elénk, még akkor is, ha első felvonásban mutatott mélyebb hangjai legfeljebb a csuklyás izmaiból származhattak. Az aznap címszerepre készülő Michéle Crider és a kedvesét, az ábrándos Cavaradossit adó Gustavo Porta az este folyamán énekteljesítményben mindenképpen Almaguer partnerei voltak, s jobb híján a mű szerelmi szálainak kibontása során kárpótolták magukat. A sorozat fényét emelte a Rigoletto előadásában színpadra lépő Miklósa Erika, Stefano Secco és Alexandru Agache közös szereplése, s a fesztivál utolsó felvonásának szánt előadást vélhetően az sem tudta elrontani, hogy a dirigensnek meghívott Dan Ettinger végül is lemondani kényszerült fellépését.

 
 

A Májusünnep bízvást nevezhető bíztató előjelnek az Operaház jövőbeni teljesítményét illetően, s abban biztosak lehetünk, hogy a közönséget tekintve az intézmény bekapcsolódott az európai vérkeringésbe. Az ünnepet ugyanis kissé szomorkássá tette, hogy az előadás publikuma – vélhetően a jegyárak miatt – nagy jóindulattal is legfeljebb 8–10%-ban verbuválódott hazai rajongókból. Rosszmájú kollégák szerint a hervasztó számokba beleértendő a büfé és a ruhatár személyzete is.

(2009. április 30.-május 20. - Magyar Állami Operaház
Májusünnep)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Klasszikus

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Könyv

Nyáry Krisztián: Nem a politika, hanem az olvasó fogja eldönteni, milyen könyvet vesz a kezébe

A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója szerint hiába erőlködnek a jobboldali, kormánypárti ideológusok, nem lehet az olvasók nélkül lecserélni az irodalmi kánont. És végső soron nem számít az író politikai beállítottsága, csak az, hogy milyen szöveget írt.
Könyv

950 személy számára állítottak ki igazolást arról, hogy Arany János rokona

Nem várt fordulat az Arany-kutatásban: az egyházi anyagkönyvek vizsgálata alapján akár 2000 élő rokona is lehet a költőnek, igaz, mind oldalági.
Jazz/World

Elkészült a Kossuth téri ünnepség és a tűzijáték zenéje

Az István király dicsérete című mű zeneszerzője Szarka Tamás, a Ghymes együttes alapító tagja, szólistaként Miklósa Erika operaénekesnő hallható.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Decemberig nem lesz opera az Operában, de azért vannak jó híreink is

Szeptemberben Billy Elliotot játszanak az Erkel Színházban, a társulat vidéken, Székelyföldön, New Yorkban turnézik. Kihirdették a 2019/20-as évadot. Alighanem az Erkel Színház is be fog zárni két évre. Mutatunk néhány fotót az Eiffel Műhelyház és az Ybl-palota felújításáról is.
Zenés színház videó

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Zenés színház

Ritka hangfelvétel került elő Birgit Nilsson svéd operaénekesnőtől

Egyedülálló hangfelvétel került elő a legendás svéd szoprán, Birgit Nilsson (1918-2005) korai szakaszából, a hatperces operarészletet CD-n adják ki az énekesnő születésének 100. évfordulója alkalmából.
Zenés színház nyílt levél

Kesselyák Gergely megszólalt RockGiovanni-ügyben, és megvédte Szüts Aport

A múlt héten Kovács János és Szüts Apor nyílt leveleket váltott, most a Bartók Plusz Operafesztivál igazgatója is tollat ragadott: „Mi történt most a RockGiovanni körül? Egy provokatív cím végre átütötte az érdektelenség és felületesség ingerküszöbét.”
Zenés színház vélemény

Miért ijednek meg a rockosított Don Giovannitól az operarajongók?

Kovács János karmester nyílt levelet fogalmazott meg Szüts Apor RockGiovanni című Mozart-átirata ellen, a kérdés felzaklatta az operarajongó facebookozókat, és rámutatott néhány fontos dologra.