Ismétlés ide vagy oda, az új népopera másodszor is ütött, és nemcsak azért, mert ezzel a zenével és látvánnyal nem lehet betelni. Nem túl meglepő módon
az egész fellépőgárdán felszabadultságot és magabiztosságot éreztem a tegnapelőtti bemutatóhoz képest, ami igencsak jót tett a produkciónak.
Bár a szólisták színészi játéka már első alkalommal is kivétel nélkül nagyon tetszett, most még otthonosabban mozogtak magukra öltött karakter-gúnyájukban. A címszereplőt alakító Uğur Yılmaz tegnap este vált valódi, hiteles RockGiovannivá.
Gyakran kellett énekelniük padokon, asztalokon állva és közlekedve,vagy akár létrán mászva is. (Fotó/Forrás: Bartók Plusz )
Kászoni Annamária és Hábetler András Zerlina–Masetto párosa igazi telitalálat volt, de a Leporellót játszó Dragoljub Bajić is sok vidám pillanatot szerzett a közönségnek. Az énekeseknek egyébként egyáltalán nem volt könnyű dolguk: Troickij a szabadtérhez és a kilátóépület méretéhez igazodva, remek arányérzékkel tervezte meg a színpadi mozgásokat, így gyakran kellett énekelniük padokon, asztalokon állva és közlekedve, vagy akár létrán mászva is. Sőt, a Don Ottaviót játszó Varga Donát vidáman biciklizett második felvonásbeli áriája közben – majd a záróakkord után, mindenki legnagyobb örömére felidézte a jól ismert Queen-számot: „I want to ride my bicycle.” Nem ez volt az egyetlen zenei beszúrás a darabban: RockGiovanni halála után a zárószám helyett előbb Mozart Requiemjének részlete hangzott fel. Meglepő volt, de odaillő a rendkívül látványos, piros fényben és füstben úszó, kemény rockos hangzással kísért haláljelenet után.
Don Ottaviót játszó Varga Donát vidáman biciklizett második felvonásbeli áriája közben (Fotó/Forrás: Bartók Plusz )
A hallottak alapján azonban nemcsak az énekeseknek, hanem
a zenekar tagjainak is bőséges elismerés jár, hiszen sokszor igen bonyolult ritmikájú, virtuóz szólamokkal küzdöttek meg,
ráadásul szokatlan felállásban és még szokatlanabb helyszínen. S ha már tegnapi naplóbejegyzésemben tagadtam, hogy bárki is rockeröltözetben lépett volna színpadra, most mindenképp meg kell említenem Kesselyák Gergely tökéletesen alkalomhoz illő, bőrmellényes-fejkendős outfitjét.
Egyetlen hiányérzet maradt bennem az est végére: az előadás nem volt feliratozva. Hiába a kifejező színészi játék vagy a lebilincselő látvány és zene, népopera lévén erre mindenképp szükség lett volna további előadások reményében pedig talán érdemes volna belevágniuk az alkotóknak a magyar fordítás elkészítésébe. A siker mindenesetre így is osztatlan volt, az ünneplés pedig hosszú és hangos – az időjárás ugyanis sokkal kegyesebb volt hozzánk, mint a bemutató estéjén. Igaz, a szomszédok nem: az egyik közeli szórakozóhelyen maga Pataky Attila koncertezett a produkció alatt – legalább a szünetben is folytathattuk a rockbulit.
Miskolci Galéria kertjében pedig Selmeczi György Szent Márton és Jakab életéről szóló népi színjátékait mutatták be. (Fotó/Forrás: Bartók Plusz )
Persze napközben sem állt meg az élet a Bartók Pluszon. A Széchenyi téren a Miskolc Dixieland Band, majd Operabár várta az érdeklődőket Seress Rezső szerzeményeivel, a Miskolci Galéria kertjében pedig Selmeczi György Szent Márton és Jakab életéről szóló népi színjátékait mutatták be.
Az idilli helyszínre archaikus keresztény hagyományt idéző zenés felvonulással érkezett a közönség, a fellépők vezetésével. Igazi időutazás volt.
hírlevél
