Zenés színház

Dadaista baba

Vajda Gergely Az óriáscsecsemő című operája az Armel Operafesztiválon - kritika
2018.07.10. 11:25
Ajánlom
Kortárs-ifjúsági-abszurd-bábopera – a négy jelzőből egy is elég, hogy a közönség előre tudja, nem szokványos élményben lesz része. Vajda Gergely Az óriáscsecsemő című darabja nem csupán megfelelt elvárásainknak, de felül is múlta azokat.

Az idei évadban már a harmadik Vajda Gergely-darabot ismerhette meg a hazai közönség. A CAFe Budapesten tartották a Georgia Bottoms magyarországi bemutatóját (az amerikaihoz képest némiképp átdolgozott formában), a zeneszerző Barbie Blue című operája pedig az Opera Kékszakállú100 fesztiválján hangzott el. Kivételes helyzet, ha a magyar zenei élet ilyen figyelmet szentel egy alkotónak, az pedig külön öröm, hogy ezt teljesen jogosnak érezhetjük, a harmadik mű, az Armel Operafesztiválra (újra)írt Óriáscsecsemő is izgalmas színfoltot képezhet a budapesti operajátszás palettáján, és mind a mű, mind a belőle készült produkció színvonala és gondolatisága kiérdemelte a közönség érdeklődését.

Vajda Gergely szerepel a Fidelio Kult50 című kiadványában is, amelyben a kortárs kultúra meghatározó személyiségeit mutatjuk be. Bővebben >

oriascsecsemo6-111139.jpg

Az óriáscsecsemő (Fotó/Forrás: Armel Operafesztivál)

Ősbemutatóról beszélünk, ám azok sem tévednek, akiknek úgy rémlik, mintha már hallottak volna erről az operáról. 2001-ben ugyanis ugyanezzel a címmel (és azonos irodalmi alapanyagból) írta meg első operáját a szerző (arról az előadásról itt olvashatnak kritikát - a szerk.), ám a mostani műhöz a szöveget is átdolgozta (Horváth Péter író-dramaturg közreműködésével), és egészen új muzsikát komponált. A darab aztán a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház tizenéveseknek szánt bábelőadásaként került színre, először Bécsben, a MuTh Színházban – igen nagy számú, a helyszínre kiutazó magyar érdeklődő jelenlétében –, azután pedig a Budapesti Operettszínház Raktárszínházában játszották.

Az opera Déry Tibor azonos című, 1926-os drámája alapján készült, amely mind írójának életművének, mind a tágan értelmezett magyar irodalmi korszaknak kivételes darabja, a magyar avantgárd egyik legjellegzetesebb és egyben legfigyelemreméltóbb műve.

A dadaizmus hatását is magán viselő mű színvonalát tekintve kétségtelenül megfelelő opera-alapanyag,

ám a műfaj története azt mutatja, hogy a zeneszerzőknek általában nem a megfelelő minőségű irodalmi mű megtalálása okozza a legnagyobb problémát. Fontosabb kérdés, hogy a komponista (és librettistája, ha a két különböző személyről van szó) hogyan dolgozza fel a darabot; kisebb részben annak tekintetében, hogy mennyiben érvényesülnek annak eredeti kvalitásai a belőle készült operában, de ami még lényegesebb: a kész alkotás mennyire működik önállóan mint zenés színházi mű, mennyire felel meg a benne találkozó művészeti ágak törvényszerűségeinek.

oriascsecsemo2-111139.jpg

Agathe de Courcy és Philipp György Az óriáscsecsemő bécsi előadásban (Fotó/Forrás: Armel Operafesztivál)

Déry Tibor drámájából a keletkezése óta eltelt évtizedek alatt több színpadi feldolgozás is született, mégsem mondhatjuk, hogy tipikusan könnyen színre állítható műről lenne szó. A dadaista töredékek, az abszurd hangsúlyos jelenléte és a hagyományos cselekmény erősen korlátozott volta mind megnehezíti, hogy a befogadó az előadás kötöttségeiben, lineáris módon fel tudja dolgozni azt, különösen akkor, ha az értelmezés folyamatába a zenét mint közvetítő közeget is beiktatjuk. Vajda Gergely operájának megtekintése után (részben természetesen Novák János kiváló rendezésének köszönhetően) aligha akadt olyan, aki elvesztette volna a cselekmény fonalát, vagy más módon tévedt volna el a műben. Ebben szerepet játszhatott a lényegre törő és a drámáénál valamelyest koherensebb dramaturgia, valamint a darab zenéjének és szövegének viszonya. Az óriáscsecsemőben ugyanis a szöveg nem pusztán ürügynek tekinthető a muzsika számára, a kettő szerves egységet alkot, minek következtében a zene is segíti a szöveg kifejeződését, részben a könnyebb szövegejtést illetően, másrészt a prozódia és a hangsúlyok megmutatásával.

A zene tehát teljes egészében összefonódik a mű további rétegeivel, ne gondoljuk azonban, hogy ettől elvesztené egyedi arculatát, vagy nem hagyna nyomot a hallgatóban. Amellett, hogy az opera muzsikája több különösen emlékezetes zenei gondolatot is felvonultat – ennek legjobb példája a második felvonás megindító altatódala, vagy az újszülött fúvósmotívuma, amely más hangszerelésben, de a második csecsemőnél is felbukkan –, miközben gazdag referenciaanyaggal rendelkezik, és lépten-nyomon felbukkannak rövidebb-hosszabb utalások, akár konkrét művekre (mint a zenei humor egyik legragyogóbb példájaként megjelenő Csárdáskirálynő-idézet esetében), akár a szöveg vagy a cselekmény valamely eleméből asszociatív úton következő stílusimitációként, a muzsika  szokatlan hangszíneivel együtt rendelkezik egy sajátos, összetéveszthetetlen zenei karakterrel.

oriascsecsemo3-111139.jpg

Philipp György Az óriáscsecsemő előadásában (Fotó/Forrás: Armel Operafesztivál)

A humor a mű és az előadás fontos eleme, melynek elsődleges forrása az ember társadalomba vetettségének abszurditása, és ettől elválaszthatatlanul annak kikerülhetetlensége.

A születendő gyermek számára még saját maga az egész világ, de hamarosan szembesülnie kell saját korlátaival, s megismervén a társas kapcsolatok és az anyagiak világát, végül apja sorsa vár rá is, és saját halandóságával is szembe kell néznie.

Mindez persze első ránézésre roppant sarkítottan jelenik meg, ám legyen szó akár a kisgyereket befolyásoló számos hatásról, a nemiség keltette első félelmekről vagy az ezerarcú Nikodémosz képében a fennálló renddel kötött szerződésről (amely egyfajta Faust-parafrázissá teszi a darabot), csupa olyan tapasztalatról van szó, amellyel minden generációnak szembesülnie kell. Ebből a szempontból különösen fontos, hogy a zeneszerző és a színház a produkciót kifejezetten fiatalok számára hozta létre, akik közül természetesen a csekély számú előadást nem sokan láthatták, pedig érdekes volna megtudni, ők hogyan fogadnák azt, mennyiben vágna egybe saját tapasztalataikkal.

oriascsecsemo4-111139.jpg

Az óriáscsecsemő (Fotó/Forrás: Armel Operafesztivál)

A rendezés alkalmas arra, hogy a kevésbé gyakorlott színház- és operajárók számára is élményt nyújtson.

Novák János színrevitele ugyanis egyfelől roppant színes és szórakoztató, jól képezi le az opera sodrását, ugyanakkor a zenéhez hasonlóan a darab könnyebb megértését szolgálja, a vizualitás, a cselekvések szélsőségességükben egyszerre hangsúlyozzák a cselekmény fontos pontjait, ugyanakkor kiemelik annak túlzásait. Már Déry Tibor drámájában is fontos szerep jut a báboknak, itt Orosz Klaudia munkái egyszerre antropomorfok, mégis az embernél elvontabb, általánosabb képződményeket jelenítenek meg, az egyéni vonások helyett karikatúraszerű típusokat felmutatva (ezt erősítette a kórus tagjainak egyforma szürkére mázolt arca is). Természetesen mindezek a vonások másként érvényesültek az eltérő helyszíneken, a MuTh Színház hagyományosabb tere illúziókeltőbb előadást eredményezett, mint a Raktárszínházban látott, ahol minden a nézők elérhető közelségében zajlott, és ezért a megcsináltságnak sokkal nagyobb szerep jutott; ugyanakkor a kisebb tér és a zenekar elrendezése az utóbbi helyszínen az énekes szöveg érthetőségének is kedvezett.

oriascsecsemo-111139.jpg

Az óriáscsecsemő bécsi előadása (Fotó/Forrás: Armel Operafesztivál)

A zenés színházi előadás komplexitása összetett feladatot rótt a szereplőkre, akiknek egyszerre kellett énekesként, színészként és bábosként megfelelniük. A címszerepet éneklő Philipp György mind hangját, mind alakítását tekintve képes arra a sokszínűségre, ami a figura különböző életszakaszainak megjelenítéséhez kell. Dacos, bár szerethető gyerek, magától értetődő szókimondással, aztán a csalódásokon keresztül éretté váló felnőtt, túlvilági alakként pedig egészen földön túli bölcsességet árasztott magából. Az Anya, a Szűz és Stefánia hármas örök női alakját Agathe de Courcy formálta meg, kissé óvatos hangadással, ám élénk színészi játékkal, többé-kevésbé érthető magyar szövegmondással. Ambrus Ákost talán még sose láttam ennyire jónak, a műben az Apa karaktere a legparodisztikusabb, és az énekes jól mutatta meg a kisember esendőségét. A Nikodémoszt alakító Csapó József bámulatosan sokarcú énekes, és ezúttal is bebizonyította, milyen remekül állnak neki a kissé bizarr, szélsőséges, nem egészen emberi figurák, ha kell, behízelgő, máskor sejtelmes, néha pedig egészen ijesztő tud lenni. A szereplőket a Kolibri Színház színészeiből álló kamarakórus egészítette ki, akik hasonlóan sokrétű feladatkörben álltak helyt, időnként egyéniben kellett szerepelniük, máskor csoportként (kisebb énekbeli pontatlanságok ugyan néha előfordultak náluk, de ezt a rendkívül sok mozgás számlájára is lehet írni). A zenekar erre az alkalomra állt össze külön-külön is kiváló muzsikusokból: Ittzés Gergely, Seleljo Erzsébet, Szalóky Balázs, Baja Mónika, Kiss Helga, Deli Zsolt, Kruppa Bálint, Fejérvári János és Antonio Casagrande játékán azonban nem érződött, hogy nem állandó formációról van szó, a szerző, Vajda Gergely keze alatt roppant izgalmas és sokszínű muzsikát szólaltattak meg.

oriascsecsemo1-111139.jpg

Az óriáscsecsemő alkotói a bécsi előadáson (Fotó/Forrás: Armel Operafesztivál)

Egy kortárs opera esetében mindig fontos kérdés a hogyan tovább, látható lesz-e annyiszor, hogy bemutatása ne csupán egyszeri különlegesség legyen, hanem be tudjon kerülni a kulturális vérkeringésbe, el tudja foglalni a zenetörténetben művészi értékéből adódó helyét (amennyiben ezt a jelen korban meg lehet egyáltalán ítélni). Az óriáscsecsemő iránti érdeklődés jó előjelnek tekinthető, reméljük, látjuk még ezt a kiváló produkciót, és akkor talán a célközönségének számító tizenéves korosztályból többen is eljutnak rá.

Vajda Gergely: „Számomra Amerika volt a nagypályás foci”

Kapcsolódó

Vajda Gergely: „Számomra Amerika volt a nagypályás foci”

Az Egyesült Államok és Magyarország között osztja meg az életét, vezényel és zenét szerez, de ha valaki kastélyszobát adna neki, akkor sem vonulna vissza pulpitustól. Vajda Gergelyt Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki márciusban, ebből az apropóból beszélgetünk vele.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Itt hallgathatja meg Kurtág György operáját élőben

Ma este mutatják be Kurtág György első operáját a milánói Scalában. Az előadást az olasz közrádió és a Bartók Rádió élőben közvetíti, az interneten ön is meghallgathatja!
Vizuál

Ön mit szól a legújabb budapesti Sisi-szoborhoz?

Új, egész alakos szobrot kapott Sisi, azaz Erzsébet királyné a Madách téren, ám felmerül néhány kérdés az alkotással kapcsolatban.
Klasszikus

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Klasszikus

Klasszikus zenei minikoncertek nyolc budapesti szórakozóhelyen

Szombaton késő délutántól éjfélig A zene éjszakája - csak klasszikusan címmel ünneplik Pest, Buda és Óbuda egyesülését.
Könyv

A nő, aki beleszületett az irodalomba, és azóta is benne él – Szabó T. Anna

Első novelláskötetét, a Töréstesztet egyfajta katalizátornak szánta, hogy begyújtson valamit, akkor is, ha fáj, hiszen nem lehet megúszni. Szabó T. Anna Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Egy operettlegenda a József Attila Színház színpadán

Három emblematikus operettet jegyez a magyar színháztörténet: a Csárdáskirálynőt, a Mágnás Miskát illetve a Csókos asszonyt. Utóbbi Szilágyi László és Zerkovitz Béla örökbecsű műve, ami második éve fut a József Attila Színházban.
Zenés színház opera

Itt hallgathatja meg Kurtág György operáját élőben

Ma este mutatják be Kurtág György első operáját a milánói Scalában. Az előadást az olasz közrádió és a Bartók Rádió élőben közvetíti, az interneten ön is meghallgathatja!
Zenés színház opera

Vajda Gergely Kékszakállút vezényel Palermóban

Schönberg A sors keze című egyfelvonásosát és Bartók Béla Kékszakállúját játssza a palermói Teatro Massimo. Utóbbinak két főszereplője Bretz Gábor és Schöck Atala.
Zenés színház rossini

A pesarói hattyú

Százötven éve, 1868. november 13-án halt meg Gioachino Antonio Rossini, az olasz opera egyik legnépszerűbb mestere. Híres ínyenc is volt, nevét étel-kompozíciói is őrzik.
Zenés színház new york

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.