A Broadway egyik sikerdarabjának operaházi  bemutatóját komoly előkészület és edukációs  munka előzte meg. Mióta készültök a premierre?

Tihanyi Ákos és Köteles Géza (Fotó/Forrás: Horváth Richárd)

Köteles Géza: Több mint egy éve kezdődtek a szereplőválogatások, főként a címszerepre, hiszen a valaha írt legnehezebb gyerekszerepről van szó. A Billyt alakító fiatalnak egyszerre kell tudnia énekelni, prózát mondani és táncolni, utóbbi esetében a hiphoptól a modern táncokon át a klasszikus balettig minden előfordul.

Tihanyi Ákos: Én már két éve foglalkozom a koreográfiával. Szeretek mindent előre kitalálni, hogy a színpadi próbákhoz érve világos elképzeléseket közvetítsek. A munkámra nem jellemző a rögtönzés, az első perctől tudom, hova szeretnék eljutni az adott próbanapon.

Tíz éve dolgoztatok együtt utoljára. Hogyan értékelitek  a közös munkát?

TÁ: A Vámpírok báljában én voltam a szólótáncos, Géza pedig a karmester. Az élet később elszakított minket. A mostani előadás egy szerencsés véletlen: Gézához az Operaház, hozzám pedig a rendező, Szirtes Tamás ragaszkodott.

Kapcsolódó

Szirtes Tamásnak nagy tervei vannak a Madách Színházzal

Szirtes Tamás újra megpályázza a Madách Színház igazgatói posztját, tervei közt szerepel egy új játszóhely létrehozása – kizárólag önerőből. További terveiről is beszélt a Népszabadságnak.

KG: Nagyon sok gyerekdarabban vettem már részt az Operában, ezen keresztül pedig azt látom, hogy bár Ákosnak e téren nincs tapasztalata, érzéke viszont nagyon is van a gyerekekhez. Maximalizmusában és precizitásában ugyanazt az elhivatottságot látom, amit én a zene iránt érzek.

Bár musicalről van szó, mégis fajsúlyos és precízen kitalált zenés színházról beszélhetünk. Megállja majd a helyét az előadás az Opera színpadán?

KG: Ókovács Szilveszter nem titkolt szándéka, hogy a musical, amelyben egy tizenegy éves fiú egy angol bányászfaluból indulva valósítja meg az álmát, és balett-táncos lesz, formabontó módon hívja fel a figyelmet a házban működő csodálatos balett-társulatra. A musical az első hangtól az utolsóig vezeti a nézőt, nincsenek üresjáratok.

Ez valahol természetes, hiszen az eredeti darab egy film alapján készült, a dalokat Elton John írta. Ízig-vérig zenés színpadi előadásról van szó erős képekkel és fantasztikus zenei időzítésekkel. A darab dramaturgiai színvonalát az operavilágban Pucciniéhez tudnám hasonlítani, aki remekül értett a – sok esetben párhuzamos – jelenetek megkomponálásához. Pontosan tudta, hogy mit, miért és meddig kell csinálni.

Az utánpótlás hiánya nemcsak a pálya kiszámíthatatlanságában, de a feladat komplexitásában is  rejlik.

TÁ: Nagyon kevés, ötven-hatvan jelentkezőből kellett kiválasztanunk azt a tízet, aki bekerült a darabba. A kiválasztott gyerekekkel nyolc szakember, köztük énektanárok, korrepetitor, színészmesterség- és beszédtanárok foglalkoztak hónapokon keresztül. A főszerep egy tizenegy éves gyerekre íródott. A fiatalok ebben a korban nagyon sok változáson mennek keresztül, elő is fordult, hogy valaki hirtelen lemutált, de tudtunk neki másik szerepet adni. A szerzők mindenre gondoltak.

Az előadás szigorú licenc alapján készül. Mi jellemzi a zenei anyagot és a koreográfiát?

TÁ: Ez egy nonreplika előadás, vagyis ügyelnünk kellett arra, hogy a koreográfia különbözzön az eredetitől. Nehéz volt elvonatkoztatni, mert egy nagyon erős darabról van szó. Sok a különböző táncelem, de a csúcspontot mindig a klasszikus balett jelenti, persze utóbbi is Elton John nyelvén. Jelen van az angolszász népzene és Elton igényes popzenei világa, mindez big bandes hangszereléssel.

bili (Fotó/Forrás: Magyar Állami Operaház)

KG: Komoly és mély társadalmi problémák könnyed, de nem szirupos stílusban. Nem lehetett csak az operazenekar tagjaira támaszkodni, hiszen sok a jazzes és szvinges elem, de a másik zenei vezetővel, Silló Istvánnal együtt szabad kezet kaptunk, és remek együttest sikerült összeállítani.

A tervek szerint repertoárdarabbá válik majd az előadás?

KG: Százötven előadásra írtuk alá a szerződést hároméves intervallumra. A most következő időszakban hetvenöt előadást fogunk játszani, ami egy rendkívüli szám, tekintve, hogy van olyan repertoárdarab is, ami legfeljebb tízszer megy egy évadban. Az augusztusi előadások után átmegyünk az Erkelbe, mindazonáltal a műfajok közti átjárás létezik, és ha ez a musical jó, akkor megérdemli, hogy az Andrássy úton is elhangozzon.