Túri Erzsébet (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

Egy díszletterv megalkotásakor, gondolom, sok mindent szem előtt kell tartani, és a művészi cél elérését olykor megnehezítik a gyakorlati szempontok.

Túri Erzsébet: Való igaz, hogy egy díszlettervnek nem csupán művészi szempontokat figyelembe véve kell helyesnek lennie, hanem működnie is kell az adott színpadon. Egyrészt lényeges szempont a használhatóság, másrészt pedig igazodnia kell a rendezői koncepcióhoz. De az alapok nálam mindig egy érzésből, belső indíttatásból születnek meg: először azokat az érzéseket és gondolatokat fordítom le képi nyelvre, amelyeket olvasáskor kiváltott belőlem a mű. Ha megszülettek ezek a hangulatok, megvan a darabhoz illő környezet, akkor a következő lépés, hogy ezeket a víziókat megpróbálom hozzáilleszteni az adott színpad adottságaihoz és a rendező elképzeléseihez.

Hogyan képzeljük el a rendezővel való egyeztetést? Mennyire tudod ilyenkor a saját érzéseidet, saját művészi mondanivalódat érvényre juttatni?

TE: Ha ismerem a rendezőt, és tudom, hogy mit szeret, akkor az ő szempontjait helyezem előtérbe. Ha ez nincs meg, akkor természetesen saját magamból indulok ki, és teljes egészében az én érzéseim alapján készítem el a vázlatokat. Persze ilyenkor is előfordul, hogy a rendező végül teljesen mást kér, mert nem tetszik neki az a vonal, nem egyeznek az elképzeléseink. Lényegében ez a folyamat szinte mindig más, hiszen minden előadás és minden rendező különbözik.

A most készülő, Mária főhadnagy című előadás díszletét milyen gondolatok és érzések ihlették?

TE: Ebben a darabban rengeteg kettősségre bukkanunk. Mária alakja is kettős, hiszen férfinak öltözve ér el olyan jelentős katonai sikereket, amiknek köszönhetően főhadnaggyá léptetik elő. Ugyanakkor a ruha alatt egy női lélek rejtőzik, aki képtelen egy márványpalotában gubbasztva, odaadó feleségként élni a mindennapjait.

A Mária főhadnagy című előadás látványterve (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

Emellett maga a kor és a helyszín, az Osztrák-Magyar Monarchia sajátos világa is teremt egy kettősséget. A történet Bécsben kezdődik, ott játszódik az első felvonás, míg a második Magyarországon, illetve Erdélyben. Az osztrák birodalomtól való elszakadás vágya megjelenik a díszletben is, amelynek az egyik fele a fehér korinthoszi márványoszlopokkal azt a bécsi világot idézi meg, ahonnan Mária megszökik, hogy csatlakozzon a magyar szabadságharchoz. A díszlet másik oldala – egy vörösben izzó fémvázrendszer, ami modernebb stílust képvisel – ezt a forradalmi hevületet szimbolizálja. Mindez azt is kifejezni hivatott, hogy az adott forradalmi helyzetben a régi, pompás márványvilág széthullik, és az építménynek csak a váza marad meg.

Az általad említett kettősség a színek és az anyagok kapcsán is megfigyelhető, hiszen a fehér márvány pompát, csillogást, gazdagságot, ugyanakkor ridegséget is sugároz, míg a tűzpiros vas a vérrel és a szenvedéllyel kapcsolatos asszociációkat teremt.

TE: Ez a szimbólumrendszer a rendező, Homonnay Zsolt alapkoncepciója volt. Úgy gondolta, hogy a bécsi helyszínt a víz, a magyar helyszínt pedig a tűz színei jellemezhetnék a legjobban.

Egy égi háborút, amelynek párhuzamaként a darabban egy földi háborút követhetünk nyomon. Képzőművészetileg ezt a díszleten látható villámvonal jeleníti meg, ami szétválasztja egymástól a fehér márvány és tűzpiros vas részt.

A Mária főhadnagy című előadás látványtervei (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

Hány helyszínt kellett megjeleníteni ebben a darabban?

TE: A darab összesen hét helyszínen játszódik, ami azért különleges, mert az operettek általában három helyszínesek. De Huszka ebben a műben több szempontból is szabadabban kezeli az operettműfaj hagyományait. Maga a történet sem teljesen fikció, nagyon sok minden valóban úgy történt, ahogy az a színpadon megjelenik. A főszereplő és a darab számos más szereplője is valós, hús-vér személyek voltak. Egy szó, mint száz:

Krisztával éppen ezért már az első közös megbeszélésen megegyeztünk abban, hogy a modern megjelenés felé mozdulunk el, hiszen maga a mű is kilépett a saját korának a rendszeréből. Arról nem is beszélve, hogy Zsolthoz és az ő rendezői elképzeléseihez is illik ez a modern világ és ez a díszlet, ami elsősorban nem illusztrál, hanem olyan tereket képez, ahol le tudjuk bonyolítani a különböző helyszínek mozgásait. Persze sok mindent átemeltünk a régi világból – nekem is vannak például korinthoszi oszlopaim – de a megjelenés összességében véve dinamikus, modern és mai. Mindannyian fontosnak tartottuk, hogy napjainkból szemlélve tekintsünk vissza a múltra, ne pedig fordítva. A mából szemlélve mutatjuk meg ennek a történetnek a drámaiságát, és innen nézve értékeljük az eseményeket.

Berzsenyi Krisztina (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

Hogyan jelenik meg a díszlet kapcsán említett kettősség a jelmezekben?

Berzsenyi Krisztina: Egyrészt a színek segítségével. A bécsi jelenetekben a hideg színek, főleg a kék és a zöld árnyalatok dominálnak majd. A bálban például mindenki zöld ruhát visel majd, még a magyarok is. Aztán később, amikor már élesen szétválik a két világ, a magyarokat meleg árnyalatú, vörös és narancssárga ruhákba öltöztetjük. Másrészt az anyagok és a formák kapcsán is megfigyelhető lesz ez a kettősség. Az akkori korra jellemző formavilágot gondoltuk újra úgy, hogy a magyarság ruhadarabjainak a jellegzetességei – köztük a huszárzsinórozások és a sujtásmotívumok – továbbra is felismerhetőek legyenek, de mind az anyagok, mind a szabás tekintetében ötvöztük egymással a modern és a klasszikus elemeket. Draskóczy Ádám egyik öltözete például egy hagyományos zsinórozással díszített tweedöltöny lesz. Ezeket a motívumokat és anyagokat nem használták együtt. Vagy ott vannak például a jurátusok, akik lázadó, vagány diákok voltak, ezért próbáltam őket úgy ábrázolni, hogy az mai szemmel nézve is vagány legyen. A csizmákkal és a kalapokkal finoman belecsempésztem a megjelenésükbe egy pici western vonalat.

Nagyon sok szereplő valós, ismert történelmi személyiség. Számukra is modern megjelenést terveztél?

BK: A közismert, emblematikus történelmi személyek – például Kossuth és Görgey – esetében jobban megőriztük azt a képet, ahogy a korabeli ábrázolások alapján legtöbbünk szeme előtt megjelennek: korhű, díszmagyar ruhákban, történelmi hűséggel ábrázolva. De mivel tényleg rengeteg egykor valóban létező személy szerepel a történetben, ezt minden esetben nem tehettük meg, hiszen akkor nem tudtuk volna elérni azt a célt, hogy egy nagyon is mai, modern látványvilágot alkossunk.

A Mária főhadnagy című előadás jelmeztervei (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

A férfiak jelmezei kapcsán már ejtettünk néhány szót az anyagokról. A női ruhák miből készülnek majd?

BK: Gyönyörű selyemtaft anyagokból. Az volt a célunk, hogy letisztult formavilágot teremtsünk, amelyben elsősorban nem a díszítés, hanem az anyag csodálatos minősége és a különleges szabásvonalak adják a ruhák eleganciáját. A másik fő cél az volt, hogy a jelmezek mai szemmel nézve is káprázatosak és frissek legyenek, és a közönségnek is jólessen rájuk nézni, miközben az akkori kor ruháinak a szépségét is megidézik.

Szívügyem, hogy megmutassam a magyarság ruházatának történelmi jellegzetességeit. Csodálatos öltözeteink voltak, tele olyan káprázatos motívumokkal, mint a huszárcsomók és a sújtások. Ezek a szimbolikus jelentéseik segítségével nemcsak fizikai, de spirituális, energetikai védelmet is adtak a viselőiknek. Nem lenne szabad hagynunk, hogy ezek a csodák feledésbe merüljenek.

Támogatott tartalom.