- Nem először érkezik a társulat Miskolcra. Milyen érzésekkel készülnek a fesztiválra?
- A Miskolci BartókPlusz Operafesztivállal már többéves az együttműködésünk és eddig mindannyiszor siker koronázta a szereplésünket. Az egész társulat nevében mondhatom, hogy nagyon izgatottan várjuk, hogy ötödik alkalommal is Magyarországra látogassunk. Lenyűgöző a közönség és a hangulat, nem beszélve arról, hogy mióta először megkóstoltam, azóta minden vágyam egy tányér babgulyás, amit kitűnően készítenek a városban.
A Moszkvai Helikon Opera szinte már állandó vendégnek számít a Miskolci BartókPlusz Operafesztiválon. 2005-ben Bellini Normájával mutatkoztak be a fesztivál közönségének, azóta pedig láthattuk már előadásukban Giordano alig ismert Szibériáját, az orosz operajátszás emblematikus Borisz Godunovját és a 30-as években botrányt kiváltó Sosztakovics alkotást, a Kisvárosi Lady Macbeth-et.
Előadták Alban Berg Lulu című művét, de Rimszkij-Korszakov Mozart és Salieriét, valamint Mozart Apolló és Jácint című darabját is. Láthattunk már tőlük észt kortárs darabot, utoljára pedig 2011-ben találkozhattunk velük a Marinszkij Színházzal közös Verdi Nabucco produkcióban.
A fesztiválnak egész Európában híre van és még azon túl is. Nagyon meglepő volt számomra, amikor azt tapasztaltam, hogy Miskolc városa mennyire együtt lélegzik a fesztivállal. Bartók a 20. század elejének legmeghatározóbb és legbefolyásosabb alakja volt, ami a zenés színházi dramaturgiát illeti. Terveink között szerepel, hogy otthon, a moszkvai Helikon Operában is színpadra állítsuk remekművét, A kékszakállú herceg várát. Egyedülállónak tartom a fesztivál alapgondolatát, hogy a 20-21. század operaszerzőinek alkotásait időről időre Bartók nagysága mellé állítsuk.
A moszkvai társulat előadásait az újszerűség jellemzi. A hagyományostól eltérő, ugyanakkor a szerzők eredeti elképzeléseit tiszteletben tartó, elgondolkodtató és sok esetben meghökkentő produkcióikhoz mindig remek vokális és színészi teljesítmény párosul. A Csajkovszkij Konzervatórium közelében lévő Helikon Opera egyike az orosz főváros legizgalmasabb és leglátogatottabb színházainak.
Helikon Opera, Moszkva
A Helikon Opera előadásainak száma meghaladja a kétszázat évadonként, repertoárjuk pedig több mint 75 produkcióból áll. Ezek között ugyanúgy megtalálhatóak Mozart, Verdi és az orosz klasszikusok művei, mint 20. századi darabok és ősbemutatók.
Járja be a virtuálisan a színház épületét ide kattintva!
- Janáček egy ritkán játszott darabjával érkeznek a fesztiválra. Hogyan választották ki a művet?
- Ebben az évben is a fesztivál szervezői tettek ajánlást, hogy milyen darabot hozzunk el Miskolcra. Idén a repertoárunkból Janáček Makropulos -ügy című alkotására esett a választás. Janáček számos művét színpadra alkalmaztam már, köztük Kanadában A holtak háza című darabot. A Makropulos-ügy számomra örömteli választás, mert a cseh szerző alkotása, a mű dramaturgiai pontossága minden esetben felráz és gondolkodásra késztet. Az operát bemutattuk már a pozsonyi Operaházban, idén pedig Miskolcon debütálunk vele. Külön megtiszteltetés, hogy a moszkvai előadásokat maga Gennagyij Rozsgyesztvenszkij vezényli, Miskolcon pedig legkedvesebb tanítványa, Konsztantyin Hvatinyec dirigál majd.
Az alapító az akkor mindössze 23 éves rendező, Dmitrij Bertman volt. A mai napig ő a színház igazgatója, illetve művészeti vezetője, és a társulat létrehozása óta már több mint száz produkció fűződik a nevéhez.
Dmitrij Bertman
Bertman megkapta már az Oroszországi Nép Művésze kitüntető címet, és több alkalommal elnyerte hazája legfontosabb színházi elismerését, a legjobb operarendezőknek járó Arany maszk-díjat is.
- Maestro Rozsgyesztvenszkij egy interjújában az Ön rendezői sokoldalúságát és zenei kvalitásait méltatta. Mit gondol erről?
- Egy rendező számára elengedhetetlen, hogy beszélje a zeneszerző nyelvét, hiszen a zenei anyag a szerzője által meghatározott. Ahhoz, hogy egy operát adekvát módon állítsunk színpadra, alaposan ismernünk kell nem csak az adott mű zenei világát, de a zeneszerző más alkotásait is. Tudnunk kell az önéletrajzát és a személyes sorsát. Csak ennek a tudásnak a birtokában lehetünk képesek dekódolni a zenei nyelvet és színpadra alkalmazni a művet.
- Mi a viszonya a bemutatásra kerülő Janáček-darabhoz?
- Minden interpretáció egyben rendezői színház is, ami természetesen nagy felelősséget helyez a rendező vállára. A ő az, aki első kézből, a zeneszerzőtől kapja a partitúrát, nyilvánvaló, hogy világlátása, erkölcsi tapasztalatai, a jelenségekhez való személyes viszonyulásai átragadnak a készülő színpadi műre.
Operathrillernek is illeték már Leoš Janáček 1926-ban bemutatott egyik legérettebb alkotását A Makropulos-ügy című operát. Izgalmas színpadi darab a szerző egyedi hangú és harmóniavilágú művei között, ahol találhatunk orosz városi és morva falusi drámát, de állatmesét és Dosztojevszkij feldolgozást is. A jellegzetesen cseh hangulatú Makropulos-ügy a századfordulós polgári társadalom kibogozhatatlan szálait próbálja felfejteni a fantasztikum segítségével.
A zeneszerző így ír a készülőben lévő darabról a nála 40 évvel fiatalabb, reménytelen szerelemmel szeretett Kamila Stösslovának:
"Prágában adják a Makropulost (színdarab). (A hölgy) 337 éves, mégis fiatal és szép. Szeretné ezt maga is? De tudja-e, hogy boldogtalan volt? Mi éppen azért vagyunk boldogok, mert tudjuk, hogy életünk nem hosszú. Ezért minden percet ki kell használnunk, alaposan ki kell használnunk.”
A cseh szerző operája és az annak alapját képező Karel Čapek által jegyzett irodalmi szöveg is már az első pillanatban magával ragadott. Fantasztikus szüzsé az élet értelméről és céljáról. A műben megelevenedik az öröklét iránti vágyakozás annak minden negatívumával és kérdőjelével. Felmerül a kérdés, ha egyszer megkapnánk ezt a lehetőséget, tudnánk-e vele helyesen élni és maradna-e értelme az életünknek?
hírlevél
