Zenés színház

Dolhai Attila: "Nagyon hosszú az út előttem"

2012.06.29. 09:33
Ajánlom
Tíz éve, hogy felvették a Színművészeti Egyetemre, és tíz éve, hogy Bagó Gizella az énektanára. Az interjúra is a Vas utcából, tőle érkezik, mert vele dolgozik egy új szerepen és készül egy gyakorlatilag új műfajra, hiszen Dolhai Attila legközelebbi premierjén, a Szegedi Szabadtéri Játékokon július végén a Mascagni Parasztbecsület című operájában lép fel Turidduként.

- Miért jársz még mindig vissza Bagó Gizellához, miért ragaszkodsz hozzá?

- Nagyon nagy tudású szakember és igazi pedagógus. Hatalmas szakmai tapasztalattal rendelkezik mind énektechnikai, mind színházi téren, de az óráin nem csak az éneklésről beszélgetünk. Tökéletesen érzi a diákjait. Sokszor rohanunk, de bemegyünk az órájára, és tényleg elfelejtődnek a mindennapi gondok, az óra végére teljes nyugalmi állapotba jutunk. A 47-es az ő terme, a béke szigete. Minden új feladat előtt kikérem a véleményét, hogy ő mit gondol, mire kell ügyelni, hogyan kell vigyázni a hangomra. Amikor elkezdtük és belefogtunk Mozart-darabokba például, nagyon nehéz volt. Emlékszem olyan korrepetíciókra, hogy egy-egy vizsga előtt olyan feladatot adott a tanárnő, hogy nehezen boldogultam vele. Sokszor kellett küzdeni, és ezzel tanulni tanított meg a tanárnő. És amikor a végére értünk, valahogy mindig sikerélménnyel fejeztük be a munkát. Már akkoriban felmerült, hogy fogok-e "komolyabb" dolgokat is énekelni. Akkor ő annyit mondott, hogy "Kisfiam, ez csak rajtad múlik!", a munkán, a gyakorláson, mert az adottságok megvannak. Pavarottit szokta idézni, hogy fiatalon neki azt mondták, gyönyörű a hangja, és ha megtanulja használni, a világ legszebb hangja lesz.

- Eltelt tíz év, és most itt állsz a Parasztbecsület előtt. Szerinted mennyit változott a hangod?

- Azt érzem, hogy vannak olyan darabok, amiket akkor nem tudtam elénekelni, most pedig sikerül, és tudom, mik voltak akkor a hiányosságaim. Könnyebben, könnyedebben énekelek, nem fáradok el annyira. Ez tréning és technika kérdése. A hangszínem nem változott, azt hiszem, inkább jóval szabadabb, színesebb lett, talán teltebb. Szokták mondani, a férfihang harminc körül kezd beérni. Ha visszahallgatom a Rómeó és Júlia vagy a Mozart! bemutatója környékén készült felvételeket... (Nevet.) Van lényegi különbség. Azt gondolom, a feladatok nehézsége leginkább abban áll, hogy a hangképzési igény, a tökéletességre való törekvés mennyire magas az emberben. Bennem ez az évek alatt, Gizellának is köszönhetően nagyon megnőtt, és ezért tud kihívás lenni ma is egy Rómeó. Még egyetemistaként énekeltem a Kép-áriát a Mesterkurzusban, a Pesti Színházban. Igyekeztem a tőlem telhető akkori legmagasabb szinten megoldani, azonban sokszor azt éreztem, hogy korai a feladat. A musicaléneklésre gyakran mondják, hogy esetleges, éles vagy kiabálós. Ezzel szemben az operában nagyon fontosak a formák, a stílusegység, és akkor még nem nagyon éreztem ezeket. Tudom, hogy nem voltam tökéletes, de nagyon fontos lépcső volt a pályán.

- Nem túl régen az Óbudai Társaskörben volt egy koncert, ahol az Óbudai Danubia Zenekar játszott, te pedig vendégként léptél fel. És a Hazám, hazám-at énekelted. Őszinte leszek: felkaptam a fejem.

- Egy régi álmom teljesült azzal, hogy a Hazám, hazám-at elénekeljem. Egy operettszínházi gálára megtanultam az áriát, előadtam, majd egy időre eltettük. Ezúttal a hely miatt vettük újra elő, és talán még mindig egy picit korai, de azt gondoltam, a Danubiával ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad kihagyni, és meg kell próbálni. Nagyon jó élmény volt! Az ember próbálja kizárni azt, hogy mindenkinek megfeleljen, és csak arra a néhány tényleg fontos véleményre figyeljen, de óhatatlanul is megmaradnak mondatok, amiket előadás után kapok. A társasköri koncert után sok pozitív mondatot kaptam. Egy idős hölgy például odajött hozzám, aki elmondta, hogy nemrég tért vissza Magyarországra, és biztatott, hogy "Fiatalember, tanuljon énekelni!"

- Jól értem, hogy a Mesterkurzus és a koncert között nem is foglalkoztál operával?

- Igen. De a készülési időt pótolták az operettek.

- Akkor lehet azt mondani, hogy leegyszerűsítve perze, de zeneileg érvényes a musical-operett-opera rangsor?

- Nyilván lehetne ezt finomítani, de igen, mondhatjuk. Különösen azért, mert a helyzetem úgy hozta, hogy az Operettszínházban ilyen sorrendben próbálhattam ki magam. Először a Raktárszínházban a Lili bárónőben, aztán a Tháliában a Csókos asszonyban, és utána jött az Operettben A bajadér, a Cigányszerelem. Így nőttem bele én is fokozatosan a nagyobb helyekbe.

- És most következik a Dóm tér, ahol a műfajt tekintve debütálsz. Mikor tudtad meg, hogy Turidduként számítanak rád?

- Októberben, a Cigányszerelem bemutatója után néhány előadással bejött Kerényi Miklós Gábor az öltözőmbe, és elmondta ezt az ötletét. És megijedtem, hogy vajon tartok-e már itt... Arra kért, gondolkozzunk el ezen, beszélgessünk róla a tanárnővel. Gizella megnyugtatott. Elkezdtünk felvételeket hallgatni, és azt éreztem, "hú, de jó lenne!" Az első darab, amivel dolgoztunk, a Búcsú a mamától ária volt, és nem tűnt nehéznek, kellemes volt a hangomnak, jól feküdt. Igaz, a tanárnő ezt remekül előkészítette, fellazította a hangomat. (Nevet.) Megnéztünk egy-egy sort, és tudod, van az az érzés, amikor jól esik éneklés. Vagy amikor látod leírva a kottát, elképzeled, milyen lehet ez emberi hangon, aztán hallasz megszólalni egy hangot, és rájössz, az a tiéd, na, az maga az eufória. A Müpában Miklósa Erika koncertjén voltam vendég. Addig is többször léptem már ott fel, de addig mindig mikrofonnal, mikroporttal, tehát ismertem a helyet, a teret, de ekkor tudtam, hogy erősítés nélkül fogok énekelni. Nagyon vártam, hogy milyen lesz így. Egy hétig lebegtem a koncert után, akkora élmény volt.

- Visszatérve az áriára: mennyi ideig tanultad?

- Fontos, hogy terhelt hanggal nem szerencsés tanulni, ráadásul nem túl szerencsés a két műfajt együtt gyakorolni, úgyhogy elég nehezen készültünk el vele, mert a színházban sok feladatom volt. Először Kerényi Miklós Gábornak, Kesselyák Gergelynek, Bátyai Edinának, illetve a Szabadtéri néhány munkatársának mutattuk meg. Gergő és Edina még nem hallottak engem operát énekelni, gondolom, volt bennük némi félsz, hogy itt jön a musicalszínész, aki próbálkozik, próbálkozgat... És azt láttam az arcukon, miközben énekeltem, hogy meglepődnek, majd megnyugszanak, hogy rendben lesz ez. Aztán arra kértek, tanuljam meg a duettet, mert azt is hallaniuk kell, hogy passzolunk egymáshoz Frankó Tündével, hogy hangzik együtt a két hang. És jöttek újabb feladatok, újabb kérések, amit tökéletesen megértek, hiszen nagy felelősség annak az eldöntése, kire bízhatnak egy ilyen volumenű szerepet ráadásul egy ekkora közönség előtt.

- Még nem volt olvasópróba, Kerényi Miklós Gáborral még nem elemeztétek a darabot, a karaktereket, de mit gondolsz te Turidduról?

- Keresem az igazságát. Egy bohém, bővérű, temperamentumos olasz fiatalemberről van szó, ami a Bordalban ki is derül. Abban a közegben, ahol a történet játszódik, ahol a vérbosszú bevett szokás, és tudja, hogy egyértelmű ez a végzet, mégis belemegy, mégis vállalja a kockázatát annak, hogy Alfio kedvesével folytasson szerelmi viszonyt, miközben Santuzzának tartozik az érzéseivel. Santuzza és Turridu között van egy erős kötelék, Turiddu valamiféle felelősséget érez Santuzza iránt, de hogy pontosan mi ennek az oka, mi zajlott le kettejük között, azt csak feltételezzük. Leegyszerűsíthetnénk arra, hogy egy csalfa férfi, aki nem a becsületes úton jár, ugyanakkor felmentést ad neki az, hogy határtalanul szerelmes Alfio feleségébe, és emiatt megbocsáthatunk neki. De ha figyelembe vesszük, hogy mindez húsvétkor játszódik egy mélyen katolikus közösségben, a szennyes szerelmi viszony mégiscsak bűn. Viszont Lola, Alfio felesége meglehetősen kihívóan viselkedik, és nyíltan kacérkodik Turidduval. Nehezen írható le fekete-fehéren. Nem direktben gonosz, igaz, az, ahogy Santuzzával viselkedik, eléggé méltatlan és érthetetlen, ahogyan hirtelen mellőzi, így részben értjük, hogy Santuzza miért árulja el dühében Alfiónak, hogy megcsalja őt a felesége. Turiddunak a hódítás a fontos, ha a szépséget nem hódíthatja meg, az számára elképzelhetetlen. Azt hiszem, a férfiak könnyebben azonosulnak vele, fogadják el az indokait és mentik fel. De pont egy nővel kell erről beszélgetnem! (Nevet.)

- A Dóm tér mint helyszín mennyit segít vagy nehezít a műfajbeli rutintalanságodon?

- Zárt térben valóban nem tartom szerencsésnek, ha operát hangosítanak, de itt a mikroport segít, mert nem lesz az a kényszerképzetem, hogy mi történik, ha nem tudom áténekelni a nagyzenekart. Egyébként ugyanúgy fogok énekelni, mint ha zárt térben, hangosítás nélkül énekelnék, mert szerencsére vannak olyan szakemberek, akik be tudják állítani úgy az arányokat, hogy ne érezzük idegennek vagy művinek a hangzást se mi, a fellépők és a zenekar, se pedig a nézők. Többször láttam operát a Szabadtérin, és azt tapasztaltam, hogy az énekeseket ez nem zavarja.

- Mi jön ezután? Újabb opera? Esetleg arra is látunk majd példát, hogy az Operettszínházból van út az Opera felé, nem csak a másik irányban van átjárás?

- Nem tudom. Milyen jó lenne...! Örülnék neki, ha ez lenne a végkifejlet, de meg kell várnunk, hogy sikerül ez a bemutató, visszaigazolódnak-e a várakozásaink, és azt a reakciót kapjuk-e, amit szeretnénk. Félreértés ne essék, nem hiszem, hogy még egy sikeres premier után is operaénekesnek tekintsenek, mert az hiú ábránd, és nagyon hosszú az út előttem, amelyen apró lépésekkel kell haladnunk, ám ha pozitív a fogadtatás, egyáltalán: ha elfogadnak ebben a szerepben, az nekem rengeteget jelent. Fontos Kerényi Miklós Gábor véleménye, a feleségemé, fontos Miklósa Erikáé, természetesen fontos Bagó Gizelláé és a rajongóké, ők ugyanis pontosan meg tudják fogalmazni, mit hallanak.

- Akkor ebből a szempontból csak július végéig látsz?

- Ebből a szempontból igen, de az Operettszínházban nem áll meg az élet, ott a következő évadban három nagy szerepet is kaptam: az Elisabeth bemutatója decemberben lesz, abban a Halált játszom, januárban következik egy operett, a Viktória, május végén pedig a Ghost című musical. Ez a feladatmennyiség nagyon sok, tehát új opera nem valószínű. Esetleg az azt következő évben, ha úgy alakul, és ha a Parasztbecsület jól sikerül.

A Parasztbecsület koncepciójáról a rendező, Kerényi Miklós Gábor

 

A Parasztbecsület és a Bajazzók jelmezeiről a jelmeztervező, Gyarmathy Ágnes

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Zenés színház

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.
Klasszikus

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.
Klasszikus

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Klasszikus

Fidelio Klasszik: Koncertektől hangos kastélyok és várak

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 21-én lesz hallható a 92.1-en.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.
Zenés színház interjú

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Zenés színház interjú

Oszvald Marika: „Semmi ok az aggodalomra, jó idők járnak az operettre”

A Halhatatlanok Társulatának tagja, Kossuth- és Jászai-díjas, és cigánykerekeiről azok is ismerik, akik nem járnak operettbe. Oszvald Marika a budavári gálakoncertről, és arról is beszélt, hogy kell-e félteni az operett műfaját.
Zenés színház interjú

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Zenés színház ajánló

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.