- Kiváltságos vagy rizikós helyzet egy műfajváltás?
- Mindkettő. Kiváltságos, mert a mostani életszakaszomban megengedhetem magamnak, hogy elengedjem a musicalekből származó biztos egzisztenciát. A műfajváltás nem egyik pillanatról a másikra történik, hiszen jó ideje játszom operettet, ami továbbra is meg tud maradni biztonsági kötélnek, biztosítani tudja a családi megélhetésünket. Énektechnika szempontjából operett és opera között van átjárhatóság, a magam elé kitűzött cél, hogy megtanuljak úgy énekelni, hogy képes legyek az utóbbit is teljesíteni. Természetesen kockázatos is a döntésem, ám annál semmiképp nem veszélyesebb, mint amit eddig csináltam, hiszen egyszerre két eltérő műfajt, musicalt és operettet is énekeltem. Ez a legrosszabb, amit egy énekes tehet.
- A torkával szemben?
- Igen, a hangjával szemben. Az elmúlt években az énekóráim javarészt karbantartással teltek. Talán most érzem magamat annyira mentálisan és intellektuálisan feltöltődve, hogy belevágjak egy új műfajba. Szükségem van a kihívásra szakmailag, még akkor is, ha ez kockázatos mert, a biztosat hagyom ott egy kevésbé biztosért. Még szerencse, hogy minden kihíváshoz pozitívan szoktam hozzáállni.
- Látsz hívogató jeleket az opera felől, amerre érdemes elindulnod?- Amikor az ember egy nagy döntés előtt áll, mérlegel. Voltak, akik lebeszélni akartak, mások támogattak. Belevágtam, tehát hiszek a döntésemben. Két éve, az első operaszereplésemkor a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Parasztbecsület kapcsán kaptam biztatás-morzsákat a kollegáktól...bár lehet, nem annak szánták. (Nevet) Természetesen nem teljesen nyitott kapuk elé érkeztem, hiszen a szakképzett kollégák fenntartással fogadták a próbálkozásomat, ami persze érthető is volt.
- Milyen volt a fogadtatás?
- Ha valaki egy másik műfajból jön, és azt hiszi magáról, hogy egyik pillanatról a másikra ugyanazt tudja teljesíteni, mint ők, érthető, hogy némi távolságtartással kezelik. Ezzel együtt nagyon szerettem a próbaidőszakot, azt is, hogy nem fogadtak el rögtön, hogy méregettek. Mégis biztató volt az a fél év, amit együtt dolgoztunk. Leginkább magam miatt, mert megláttam egy új utat.
- Küzdő típus vagy?
- Igen, szeretek megküzdeni azért, amit elérek. Azt hiszem, ez a musicallel is így volt. Megdolgoztunk a sikerért.
Dolhai Attila -Ghost, Budapesti Operettszínház
- Mennyire végleges a döntésed? Húzol nyáron egy vonalat?
- Ha sikerül az, amit kitűztem magam elé, örökre szól a váltásom. Az operett-opera finom énektechnikája foglalkoztat. Ezzel együtt egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy hatvanévesen, ha esetleg megkeresnek, hogy játsszam el Tevjét a Hegedűs a háztetőnben, el fogom vállalni. Már csak azért is, mert addigra biztos infóim lesznek arról, hogy milyen három lányos apának lenni. Tehát egy-két kalandra, feladatra visszatérhetek még, ám a legfőbb vágyam, hogy az a munka, tanulás, amibe most vágok bele, be is érjen.
- A musicalek közül mi fog hiányozni a legjobban?
- Egyelőre semmi. (Nevet) A gondolataimban már a következő korszakban járok. Reggelente a kedvenc operaénekeseimet hallgatom, Jonas Kaufmannt, Pavarottit, és közben igyekszem összehasonlítani a hangjukat: melyik az, amelyik az enyémhez közel áll, ki az, akitől tanulni tudok. Minden, ami ebből kiránt, az most zavar. Ne essék félreértés, nagyon szerettem musicalt játszani, nagyon sikeres időszak volt, de most vége annak a történetnek. Biztos lesznek nosztalgikus hullámaim, hiszen eltöltöttem a műfajban tizenegynéhány évet, és a nyáron még vár rám a szegedi Elfújta a szél, a Csárdáskirálynő és a bajai Elisabeth. Az utóbbi darab előadásaival zárom majd a musicalpályafutásomat. Szép keretes történet lesz: ebben a darabban kaptam az első önálló dalomat, akkor Rudolf trónörököst játszottam, most a Halált fogom.
hírlevél
