Ráadásul azt az alapigazságot, miszerint "a modern világ haladását nem lehet megállítani", még éneklik is. Talán a legszebb csasztuskás időkön is túltéve. Úgy látszik, valóban fölfordult a világ: vezércikkben illik szellemeskedni, a musicalben meg ideologizálni.
Az amerikai szerzők szerint a szomorú véget ért Rudolf trónörökös szociális forradalmár és nemzeti szabadságharcos, valóságos Don Carlos Schillertől: infantilis infáns, aki részt követel magának a politikai döntésekből, ám apja az államra nézve veszélyesnek találja eszméit. Rudolf Posa márkija egy Szeps nevű lapszerkesztő, lázadó hollandjai a magyarok, Taaffe miniszterelnök egy személyben Alba herceg és az inkvizítor, Larisch grófnő pedig akár Ebolinak is megfeleltethető. Rudolf persze nemcsak rajongó, de beteges is, nemcsak lázadó, de züllött is, valószínűleg kábítószerrel tartja fönn ingatag lelki egyensúlyát - mégiscsak Ady és Kafka monarchiájában lennénk. A megváltó szerelem meg természetesen még lehetetlenebbé teszi a helyzetét. Egy és háromnegyed felvonáson keresztül vívódik, őrlődik, hamletien habozik, s amikor végre dönt, élére állna egy államcsínynek, a magyarok elárulják. Ez legalább jó vastagon motiválja öngyilkosságát. Hogy szegény Vetsera Máriának miért kell vele halnia, azt viszont annyi módon próbálja indokolni a szövegkönyv, hogy végül egészen érthetetlenné válik.
A zene professzionálisan monoton. Kurta, csöndes lírázások után menetrendszerűen érkezik a harsány drámai csatazaj a zenekari árokból, amit a mikroportok segítségével hatalmasan szárnyalnak túl az énekesek. Dolhai Attila a testben-lélekben egyként gyengélkedő címszereplőben annyi szenvedélyt működtet, ami egy vasegészségű elefántot is szétrobbantana. Ő azonban jól győzi a halálba hulló bonviván szerepét. Vágó Bernadett vonzó, gyöngéd szerelmes lány, Földes Tamás miniszterelnöke energikusan ördögi intrikus, Polyák Lilla haszonelvűen féltékeny feleség, Janza Kata Larisch grófnője egyszerre praktikusan cinikus és talán szeszélyből szentimentális. Németh Attila Ferenc József császára erőltetetten szigorkodó, apai ellágyulása hamis. Bereczki Zoltán egy fanyarul humorizáló bábjátékost játszik, akinek a szerepe nem egészen világos.
A látvány viszont - Khell Csörsz díszlete, Velich Rita ruhái - szó szerint minden pénzt megér. Egy hordó belsejében játszódik az előadás, melynek dongái olykor összehajolva különféle hidakat képeznek, máskor csillagok ragyognak rajtuk. A szereplők olykor repülő csészealjakon érkeznek, a korongokat tartó drótok valóban nem látszanak. Precízen szállong a füst, gyönyörű fények szelik át a teret. E tekintetben maradéktalanul igaz az előadást rendező és a színházat igazgató Keró (Kerényi Miklós Gábor) saját munkáival kapcsolatban valószínűleg kizárólagosan használt kritikai fordulata: fantasztikus csoda.
hírlevél
