Zenés színház

Ebben az országban semmire sem mész az igazmondással

Chicago – kritika
2018.07.09. 13:35
Ajánlom
Alföldi Róbert musicalrendezése Chicagóból Chicago-Külsőre száműz, ahol a művházban két lecsúszott, férjgyilkos hakniénekesnő az arcunkba tolja, hogy köszönik, hogy olyanná tettük ezt az országot, amilyen.

Az Átrium és a Kultúrbrigád koprodukciója messze került a Ebb-Fosse-szövegkönyvből, John Kander zenéjével készült revütől, még messzebb a Renée Zellwegerrel, Catherine Zeta-Jonesszal és Richard Gere-rel hódító filmadaptációtól. Hálistennek. Alfölditől nem is vártuk, hogy majd egy könnyed revüt rendez, amiben „a férfi azt kapta csak, mi járt”, a két nő ámokfutása után pedig csillogó színpadon búcsúznak a nézőktől.

Ebben az előadásban nyakig merülünk a korrupcióban, a szexuális kizsákmányolás, a gyilkosság, a manipuláció világában,

amelyben a pénznél legfeljebb csak az alantas ösztön a nagyobb úr. Ami hírnévre, pénzre, hatalomra irányul.

foto_lakatos_peter_1-114808.jpg

Huzella Júlia és Fekete Ernő az Átrium Chicago című előadásában (Fotó/Forrás: Lakatos Péter / Átrium)

A kiút legfeljebb az, amit egyedül a jámbor, lágyszívű, de naiv és ostoba Amos Hart (Mihályfi Balázs) csinál meg: kinyírja magát. De egyébként ez eszébe se jusson senkinek, hiszen a korrupció jó dolog, ha te jót teszel velem, én is jót teszek veled, bébi, ez a világ így működik. A jég hátán is megélő Velma Kelly (Parti Nóra) tudja ezt, és lassan Roxie Hart (Huzella Júlia) is megtanulja. Az élet Chicagóban - ahogy az előadásból kiderül - "szopás", de ez nem jelenti, hogy a szopás amúgy nem visz előre. Amúgy sem gyönyört jelent, hanem, ahogy Billy Flynn-nél, létszükségletet – jöhet nőtől, férfitól, mindegy (Fekete Ernő). És ha kellőképp magasra kerül az ember, már azt se kell csinálni, legfeljebb nyalni, de azt kedvtelésből, ahogy Morton Mama (Hernádi Judit). Itt semmi sem az, aminek látszik. Lehet, hogy a nőcinek szép a koloratúrája, de amúgy kilóg a lóláb – vagy a f**. És hiába ereszt az ember lánya ólmot a démon mellkasába, később más alakban, más bőrben úgyis felbukkan, hol segít, hol keresztbe tesz.

Hogy mi az előadás érdeme, azt hadd mondja el a rendező, Alföldi Róbert: „[az eredetit] nem tartom túl mély darabnak, de arra büszke vagyok, hogy a mi előadásunk bonyolult ügyekről beszél”. Oké, csalok, ezt Az Őrült Nők Ketrecéről mondta, de alapvetően ez a Chicago erénye is. Csöppet sem titkolja, hogy nekünk, a máról szól: célozgatnak stadionokra, a jelmezek, a díszlet (Kálmán Eszter, Tihanyi Ildi) hangulata balkáni, a koreográfiának magyar íze van (Vári Bertalan). Csakhogy a magyarokat amúgy senki sem érti, az ártatlan magyarságtól meg végképp távol kerültünk – őt a csángó dialektusban beszélő Hunyák (Fodor Annamária) képviseli, akit tényleg nem ért senki, ő sem tud beszélni másokkal, csak az ágyakat huzatolja ötven centért. Mint a Londonban porszívózó honfitársak. És szajkózza, hogy ártatlan - lehet, hogy tényleg az. Felakasztják. „Magyarok mindenhol vannak” – hangzik a színpadon, mi meg, magyarok, röhögünk a nézőtéren. Utalás a stadionokra. Utalás a migránsgyűlöletre, ezen csak röhögni lehet. Aztán az előadás végén a Szózat hangjaival búcsúznak tőlünk.

Hát igen, ez egy perverz világot mutató show volt, de hát lassan ott tartunk, hogy egy nemzeti ünnep sem normálisabb.

foto_lakatos_peter-114807.jpg

Hámor Ildikó az Átrium Chicago című előadásában (Fotó/Forrás: Lakatos Péter / Átrium)

Ez nem az a musical, ami azért készült, hogy púposodjon a stadionok oldala, amikor megtelik nézőkkel („na, azért az másik műfaj”), nem is a szórakoztató fajta, pedig szórakoztató. Csak kár, hogy állandóan kizökkent egy-két dolog. Parti Nóra erőtől, lendülettől duzzad Velma szerepében, karcos, mély hangja van. Huzella Júlia éneklése viszont annál több kívánnivalót hagy maga után – pedig mégiscsak főszerep lenne, amit alakít. Karaktere persze van, rendkívül magasnak tűnik a férfiak között, a néző egyből vágja, hogy ennek a csajnak nem ott kellene lenni, ahol van. De zenés darabot nem tud elvinni, és drámát sem mindig, mert csak ordít, ha érzelmi csúcspont van. Morton Mamát Hernádi Judit alakítja, a színésznő és a karaktere is ismerik már a dörgést a saját világukban. Hernádi esetében ez a színpad: a puszta megjelenésével érzem a jelenlétét a hátsó sorban is, ahol én ülök.

Fekete Ernő ügyvédjében a sorozatjunkie-k a Breaking Bad Saul Goodmanjére ismerhetnek, csak ez a fickó erősebben ül a nyeregben. Nem kell félnie semmitől, az esküdtek a zsebében, a bírók meghatódnak tőle, és semmi sem fontosabb, mint a védence ötezer dollárja. Bercsényi Pétert a transzvesztita Mary Sunshine szerepében elsősorban kiváló kontratenor énekesi teljesítményéért dicsérném. Mihályfi Balázs a szürke kisember, Amos – Andy? Eddy? – szerepében rendre ellopja a showt. Egy felszarvazott Chaplin. Van még egy karunk is: nők, férfiak, alacsonyak, magasabb, vékonyak, vastagabbak, fiatalok, idősebbek, izmosak és nem olyan izmosak vegyesen.

chicago_foto_szilvas_zoltan-114829.jpg

Női rabok az Átrium Chicago című előadásában (Fotó/Forrás: Szilvás Zoltán / Átrium)

A szövegkönyv amúgy lepipálja a Ponyvaregényt, nem számoltam, de saccra mondom: k**** sokat káromkodnak a színpadon. Mondjuk valószínűleg nem tennék, ha nem vihognának rajta annyian. De valamiért vihognak. Őszintén nem értem. Ez a kritika például lehet, hogy ki***** sok kattintást érne, többet mint így, hogy ezt a szót kicsillagoztam. De ki kell, mert az olvasók nem szeretik, ha így akarok hatást elérni. Bezzeg Alföldinek szabad. Pedig káromkodni én is tudok, meg elég hozzá szobafestőlétrára kapaszkodni, hogy az ember megtehesse, nem muszáj színpadra. (Tisztelet a szobafestőknek.) Kár, hogy a sok ****** meg a még több ***** teljesen funkciótlan Alföldi rendezésében.

Én a magam részéről unom.

Tehát. A végszó mégsem az igekötős szó. Hanem: ahogy a félénk, szórakozott konferanszié, Hámori Ildikó hangsúlyozza újra és újra: mi csak boldogok akarunk lenni. Csak az a bökkenő, hogy fogalmunk sincs, mi a boldogság. Lehet, hogy nem a korrupci-j-ó a boldogság, hiába az a jó. Az legfeljebb megkeményít.

Parti Nóra: „Nem hittem volna, hogy musicalben szerepelhetek”

Kapcsolódó

Parti Nóra: „Nem hittem volna, hogy musicalben szerepelhetek”

A félelem megeszi a lelket kisebb bravúrszerepei után Parti Nóra a férjgyilkosok „királynőjét”, Velma Kellyt formálja meg Alföldi Róbert készülő Chicago rendezésében az Átriumban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Egy világrend utolsó pillanata – szubjektív gondolatok a Gurre-dalok kapcsán

Habár a Magyar Állami Operaház kommunikációja mindvégig az optimizmus hangját ütötte meg az Erkel Színháztól vett búcsú alkalmából, szimbolikus jelentőséget kapott a tény, hogy épp Arnold Schönberg monumentális opuszát, a Gurre-dalokat adták elő.
Vizuál

„Jót tesz nekünk, ha rácsodálkozunk a világra” – elstartolt a jubileumi Berlinale

Több mint egy héten keresztül Berlinre figyel a nemzetközi filmélet: a világ egyik legrangosabb A-kategóriás szemléje a hétvégén startolt el, a fesztivált Tom Tykwer új rendezése nyitotta meg, de bemutatták Burhan Qurbani új alkotását is, amelyben a III. Richárd történetét ültette át a jelenbe.
Színház

Bejelentés: Novák János támogatja Zalán János művészi koncepcióját

A Kolibri Színház oldalán jelent meg Zalán János és Novák János február 17-én kelt levele, amelyben az intézményt március elsejétől vezető új igazgató arról ír, nem változik a Kolibri profilja, amire az alapító támogatása a garancia. Zalán február 19-én találkozik a társulattal.
Vizuál

Presser Gábor és Parti Nagy Lajos nyitja meg a Godot Intézet új kiállítását

A Godot Intézet különleges megnyitóestre készül: február 28-án Presser Gábor játszik zongorán, és Parti Nagy Lajos gondolatai kísérik végig a látogatókat Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet megindító festészeti világán.
Vizuál

A Konklávé és A brutalista tarolt a BAFTA-gálán

Február 16-án este adták át a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) díjait. A londoni gálán a Konklávé és A brutalista című film is négy-négy elismerést gyűjtött be. Mikey Madison, Adrien Brody, Zoe Saldana és Kieran Culkin is díjat vehetett át.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Lelkiismereti kérdések – Matthew Wild rendező a Macbethről

Dél-Afrikából érkezik Budapestre az európai zenés színpadokat sorra hódító rendező, Matthew Wild, hogy Verdi Macbethjét új elképzelés szerint állítsa színre.
Zenés színház ajánló

Peller Anna és Peller Károly lesznek az Operabeavató következő vendégei

Különkiadásokkal búcsúzik a közönségtől az Operabeavató, Dinyés Dániel és Göttinger Pál előadássorozata. Február 15-én az operett kerül terítékre a népszerű programon, ennek megfelelően a műfaj két meghatározó művésze, Peller Anna és Peller Károly lesznek a vendégek.
Zenés színház interjú

Operát írtak porszívóra – beszélgetés Iván Sárával és Perczel Enikővel

Kortárs operabemutatóval indította az évet a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház, az Előjáték Lear királyhoz a vidéki teátrum számára készült. A zenei tagozat fiatal tehetsége, az Olaszországban zeneszerzést tanult Iván Sára írta a partitúrát, a librettóért Perczel Enikő dramaturg felelt. A közös munkáról, a mű születéséről és egy különleges porszívóról beszélgettünk velük.
Zenés színház magazin

1100. előadásához érkezik A padlás a Vígszínházban vasárnap

Újabb színháztörténeti pillanathoz, az 1100. előadásához érkezik A padlás február 9-én a Vígszínházban. Minden idők legsikeresebb magyar zenés színpadi művét Marton László rendezésében mutatták be 1988. január 29-én. A premier hosszú vastapssal zárult, és azóta is folyamatosan telt házzal futnak az előadások.
Zenés színház interjú

Sümegi Eszter: „A felnőtt embernek is kell a mese”

Bár az olasz és német repertoár számtalan nagy szerepében hódította meg a közönség szívét, Sümegi Eszter pályája nemrég izgalmas fordulatot vett: Turandotként debütált a Magyar Állami Operaházban.