Zenés színház

Egy amerikai, aki a németeknek drukkol

2010.07.01. 12:40
Ajánlom
Az 55 éves bariton, aki New Yorkban és Zürichben él, ezúttal nem azért énekelt Budapesten, mert Mahler nyomában jár – mert egyébként igyekszik végiglátogatni a zeneszerző életében fontos helyeket –, hanem mert kedves barátok invitálták. VIDEÓVAL

Thomas Hampson ahogyan Budapesten, úgy Bécsben is egy gálán lépett fel. Ott azonban nem a nyarat köszöntötte, hanem Ioan Holendert, a Staatsopertől búcsúzó intendánst. Az amerikai baritont az osztrák főváros közönsége 1986-ban láthatta először a Così fan tutte Guglielmójaként, az intendánsi székbe 1992-ben került Holender vezetése alatt viszont új Verdi-szerepek találták meg, köztük a Simon Boccanegra címszerepe (a darabból az operaházi gálán két duettet és egy áriát adott elő), énekelt Friedrich Cerha 2002-ben bemutatott, bécsi megrendelésre készült, Der Riese vom Steifeld című operájában, sőt Anyeginként, Rossini Tell Vilmosaként és Donizetti ritkán játszott operájának, a Linda di Chamonix-nak Antoniójaként is itt lépett először színpadra. "Az intendáns, aki felkér egy szerepre, a legjobb barátod lesz" - mondja Hampson viccesen, ám hangjában ott a tisztelet, a csodálat és a hála Holender iránt, köszönettel a lehetőségért, az új irányokért, azokért a szerepekért, amiket mások esetleg nem osztottak volna rá.

Hampson Twitter-oldalán az egyik legutóbbi bejegyzés: bőröndben. Bécs előtt Zürichben énekelt, és nemrég fejezte be Liszt szülőháza mellett újabb Mahler-lemezét, amelyen a Des Knaben Wunderhorn ciklus nagyzenekari verziója hallható. Ehhez a felvételhez Mahler levelei adták az ötletet. Hampsont ugyanis mindig izgatta az, ahogyan a komponista a hangszerelésről írt, ahogyan a kamarazenei atmoszférát szerette volna megteremteni a nagyzenekarral. Az, ahogyan - talán Mahler intenciói szerint - a szöveg és a hangszerek közti párbeszéd háromdimenzióssá válik. Az énekes szerint a zeneszerző a világot hallotta: az embereket, a színeket, az egyes viselkedésmódokat, még azt is, ha a mezőn gyerekek játszottak, mind lefordította azonnal a zene nyelvére. És ez rímel Kurtág György magáról vallott gondolataira, amit nemrégiben egy vele készült interjúban olvasott.

Mahler, Mahler, majd' mindig csak Mahler. Az ő neve megkerülhetetlen, ha Thomas Hampsonról vagy Thomas Hampsonnal beszélünk, hiszen a bariton 19 éves kora óta rajongja őt. Autóval ment a helyi college-ba, ahol éneket tanított. Az út normál esetben félórás volt, ezen a napon azonban harminc mérföld/óra sebességgel haladt az autópályán... A kocsi magnójából a könyvtárból kikölcsönzött kazettáról az I. szimfónia szólt. Fel akart készülni a nyári mesterkurzusra, amire jelentkezett. A zene olyan hatással volt rá, hogy megállt egy parkolóban. Persze, elkésett az óráról, de örök szerelem lobbant lángra. Ez az érzelem és kötelék pedig annyira erős, hogy az operaházi próbán megcsókolta a színpadot.

Még mielőtt azt hinnénk, kizárólag a spiritualitásnak él ez a roppant elegáns, tisztes őszes halántékú 55 éves úriember, gyorsan tegyük hozzá, hogy amikor elfelejtette a Lukács Gyöngyivel énekelt duett szövegét a próbán, előkapta iPadjét, két interjú között pedig megkérdezi, hogy mi, magyarok, hol állunk a vébén. Nem jutottunk ki, játékvezetővel és asszisztensekkel képviseltetjük magunkat - válaszolom, rájuk legalább nincs panasz -, Hampson pedig azzal folytatja, hogy a Holender-búcsúgála szüneteiben ő bizony a tévét nézte, mert az amerikaiak játszottak. Kiestek, de nagyon büszke volt rájuk, mert messzire jutottak. Náluk nincs tradíciója a futballnak, most kezdik építeni a hagyományt, és bár ő maga inkább golfozik és atlétikától műkorcsolyáig csak a legnagyobb sporteseményeket követi, fiai 'play Fussball'. Ne lepődjünk meg hát, hogy honfitársainak hazautazása után új kedvence a német csapat. Reméli, hosszan menetelnek, mert tapasztaltak, energikusak, éhesek a sikerre, és Németország új generációját szimbolizálják.

Nos, ha úgy tűnik, kedves olvasó, hogy az interjú készítője eddig a pontig kizárólag az elragadtatás hangján tudott szólni-írni a magát technofreaknek tartó operaénekesről, aki az új technológiában a kultúraközvetítés lehetőségeit, az esélyegyenlőségre törekvést látja; aki szeretne még Don Giovanni lenni Polgár László Leporellójának oldalán, mert ennyi idősen már egész másképp gondolkodik a férfiember a nőkről meg az életről; akinek fontos a múlt öröksége, legyenek azok amerikai dalok, Mahler, vagy épp a San Franciscóban, 2011 szeptemberében bemutatandó, 9/11-re emlékező opera - nem véletlen. Hitem, a spanyol válogatott szurkolójaként, azonban megrendül benne. Úgyhogy fogjuk az eltévelyedést inkább a repertoárjára. És hallgassuk őt tovább. Mondjuk az egyik Mahler-CD-jén.

A teljes Verdi-ária próbán rögzített videóját itt találhatják meg, Thomas Hampson és Polgár László kettősét ide kattintva nézhetik meg.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Dinyés Dániel kapja az Art is Business Fidelio-díját

Idén negyedik alkalommal adják át az Art is Business Díjakat azon vállalati és kulturális szereplőknek, akik az elmúlt időszakban jó példával jártak elől. A Fidelio – Kulturális mecénás elismerés idei nyertese: Dinyés Dániel karmester, zeneszerző, a Szegedi Nemzeti Színház zenei vezetője.
Klasszikus

„Csak egy közös ügy létezik” – Beszélgetés Dinyés Dániellel

Dinyés Dániel egész életében különösen figyelt arra, hogy művésztársait lehetőségeihez képest segítse. Ennek hitelességét erősíti, hogy ő maga nem is szívesen beszél róla. Nemes gesztusairól kizárólag szűk környezete és az érintettek tudnak. 2022-ben a zeneszerző-karmester veheti át az Art is Business Fidelio-díját, amellyel azokat az alkotókat ismerik el, akik saját erejükből, ellenszolgáltatás nélkül támogatják a művészeti szektort.
Vizuál

Szellemidézés a mezőszemerei kertek alján – Hamarosan nyílik Bukta Imre új kiállítása

Külön erre az alkalomra festett képek, installációk és videómunkák fogadják a látogatókat Bukta Imre Műveljük kertjeinket! című átfogó tárlatán, amely kétségkívül az év kiállítása. A több mint ezer négyzetméter alapterületű Godot Kortárs Művészeti Intézetben (GICA) rendezett tárlat november 27-én nyílik.
Plusz

Hangolódjunk közösen! – Adventi programajánló a család minden tagjának

A gazdag kulturális programkínálatának köszönhetően a várakozás örömét, korosztálytól függetlenül, sokféleképpen megélhetjük az adventi időszakban: legyen az bábelőadás, koncert, múzeumpedagógiai foglalkozás vagy gyerektáncház. Mutatunk pár tippet, amely kihagyhatatlannak ígérkezik idén decemberben.
Klasszikus

Szerb győzelem, magyar második hely a Bartók Világversenyen

A 24 éves Veljko Nenadić kapta az első díjat a 2022-ben komponistáknak meghirdetett megmérettetés gálaestjén, műve szerepel majd a jövő évi, hegedűsöknek szóló forduló választható darabjai között is. A második díjat Thomas Kornél kapta.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház gyász

Elhunyt Arányi Adrienn

A színésznőt kilencvenhárom éves korában érte a halál – tette közzé megrendülten a hírt egykori színháza, a Budapesti Operettszínház közösségi oldalán.
Zenés színház hír

Kristīne Opolais Carmenként debütál Szentmargitbányán

A világhírű énekesnő csatlakozik azon szopránokhoz, akik a hagyományosan mezzoszopránok által megformált Bizet-hősnő bőrébe bújnak. A Carmen premierjére 2023. július 12-én kerül sor a Szentmargitbányai Kőfejtőben.
Zenés színház hír

Komlósi Ildikó mesterkurzust tart fiatal énekeseknek

A kurzusra november 28. és december 2. között kerül sor, a Benczúr Ház Dísztermében, november 30-án pedig gálakoncerten mutatkoznak be a résztvevők. Az események a nagyközönség számára ingyenesen látogathatók, de a koncert regisztrációköteles.
Zenés színház ajánló

Ismét bemutatják Budaörsön a Koldusoperát

November 24-én újra átélhetjük Bertolt Brecht világhírű alkotását Fehér Balázs Benő újragondolásában. A felújított ellőadás főbb szerepeiben mások mellett Bíró Kriszta, Brasch Bence és Páder Petra látható a Budaörsi Latinovits Színházban.
Zenés színház kritika

A diktátor emberi arca

Különleges bemutatóval indította évadát a palermói Teatro Massimo. Viktor Ullmann Atlantisz császára című operáját és Mozart Requiemjét adták elő, ám nem egymás után, hanem jelenetenként összeillesztve, így a két mű még erősebben lépett egymással párbeszédbe. Az új produkció mindkét előadásán jártunk, november 8-án és 9-én.