- Már többször hallhattuk Budapesten énekelni. Milyen a kapcsolata a Wagner-napokkal
- 2013-ban jöttem először a Budapesti Wagner-napokra A nürnbergi mesterdalnokok premierjére. Pontosan emlékszem, mert Hans Sachs szerepében előtte néhány évvel debütáltam Bayreuthban, ami alapján Fischer Ádám megkeresett.
James Rutherford (Fotó/Forrás: Werner Kmetitsch)
A budapesti bemutató után pedig azonnal rákérdezett, hogy mik a terveim a következő években, nem akarok-e Hollandit énekelni ugyanitt. Igent mondtam, így tavaly is a Wagner-napok egy premierjén állhattam a színpadon. Remekül éreztem magamat mindkét előadás alkalmával, nem volt kérdés, hogy az idei Mesterdalnok előadáson is én szeretném Sachs szerepét énekelni sőt, felhívtam a menedzseremet, hogy úgy szervezze a feladataimat, hogy Fischer Ádám felkéréseinek lehetőleg mindig eleget tudjak tenni.
Die Meistersinger von Nürnberg2 (Fotó/Forrás: Müpa)
- Nemcsak a produkciók, de a helyszín sincs ellenére.
- Nagyszerű élmény Budapestre és a Müpába érkezni, hiszen kiemelten gondoskodnak rólunk a szervezők abban az időszakban, amit itt töltünk. Nem kevésbé nyűgöz le az a zenei nívó, ami létrejön minden egyes alkalommal. Bámulatos a zenekar teljesítménye, kifejezetten öröm velük együtt dolgozni. Néha már úgy érzem nem is munkáról van szó, miközben persze nagyon keményen dolgozunk a próbákon, de a hosszú szünetekben mindig lemegyek sétálni a Duna partra. A mostani közel harminc fokos meleg, angolként nekem még egy különleges élmény. Egyszóval nem mindennapi körülmények között valósíthatjuk meg ezeket a csodálatos előadásokat.
- A tavalyi A bolygó hollandi után most újra Hans Sachs bőrébe bújik. Milyen viszonyban vannak?
- Hans Sachs karaktere a legkedvesebb a számomra azok közül, amiket eddig énekelhettem. Tény, hogy talán a leghosszabb szerepről van szó, ami valaha romantikus operában született, vagyis nagyon megerőltető és sok koncentrációt igényel, de élmény szempontjából sem tudom semmi máshoz hasonlítani. Mindazok az érzelmi hatások, amiken a szereplő keresztülmegy és az erre reflektáló különböző stílusú és énektechnikai zenei anyagok teszik különlegessé és szeretetővé számomra Sachs alakját. Egy hihetetlen kihívás, ami rendre inspirál és hatalmas megelégedést és katarzist érzek minden egyes előadás végén, amikor még marad erőm megszólalni.
James Rutherford (Fotó/Forrás: Enrico Nawrath)
- Említette, hogy a leghosszabb szerepek egyikéről, ha nem a leghosszabbról van szó. Mivel lehet erre felkészülni?
- Valóban vigyázni kell, és jól kell beosztani az erőt. Volt egy kollégám, aki egyszer azt mondta szeretné elénekelni Hans Sachs szerepét, azt válaszoltam neki, hogy akkor még időben hagyja abba a dohányzást. Nem igazán vannak különleges praktikáim, csak rám kell nézni, úgy gondolom, hogy erre a fajta megterhelésre születtem. Megvan a fizikai felépítésem a szerephez, ugyanígy nem lesz valakiből rugby játékos, ha nincsenek meg hozzá a testi adottságai. A szöveg megtanulása egy másik kérdés, ez csak a gyakorlattal és az folyamatos ismétléssel sikerülhet. Sokat segít, ha a kollégáimat figyelem, mert nem is a több ezer szó és mondat megjegyzése a legnagyobb feladat, de az interakciók, illetve az, amikor egymás alatt vagy mellett èneklünk. Eddig nagyjából öt-hét különböző Beckmesserrel és Walterrel énekeltem egy színpadon, ami nem sok. Számtalanszor dolgozunk együtt ismerős énekesekkel, de olyan még egyszer sem volt, hogy valami egyformán történt volna két előadáson. Folyamatosan tanulunk egymástól. A harmadik dolog, hogy
nagyon szeretek a figyelem középpontjában lenni, ezt ebben az operában jó sokáig élvezhetem, ez a basszbaritonok sorsa (Nevet. – a szerk.)
hírlevél
