Zenés színház

Egy "klasszicista" Amerikából

2014.03.19. 14:13
Ajánlom
Philip Glass és Jean Cocteau – a két alkotó társítása első hallásra talán meglepőnek tűnhet: pedig az amerikai komponista meghatározó élményei közé tartozik a francia költő, regény- és drámaíró munkássága. Film és zene szövetsége: A szépség és a szörnyeteg előadása a Tavaszi Fesztiválon – a zeneszerző és az általa vezetett Philip Glass Ensemble a Müpában.

A múlt század hatvanas éveinek elején az Amerikai Egyesült Államok két nagyvárosában, San Fransiscóban és New Yorkban az experimentális zene új irányzata ütötte fel a fejét, amely rövidesen a 20. század egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatású zenei stílusává nőtte ki magát. A képzőművészeti és építészeti gyökerekkel is rendelkező irányzat, amelyet zenei minimalizmusnak, vagy egyszerűen csak minimálzenének neveznek, már nevével felfedi legfőbb törekvését: művelői a kevesebb több elvet szem előtt tartva, a legalapvetőbb zenei elemekre szorítkozva alkotnak, minimálisra redukálva a kompozícióhoz felhasznált eszközkészletet.

A minimálzene máig tartó roppant népszerűségét mindenekelőtt sokoldalú „hasznosíthatóságának" köszönheti: a repetitív struktúrákra, illetve a zenei paraméterek lassú modulációjára épülő formák, az egyenletesen lüktető hangokat szünetmentes folyammá összerendező, jellemzően tömör és játékos darabok nemcsak koncerttermekben és elmélyült otthoni zenehallgatások alkalmával, de filmek és színdarabok kísérőzenéjeként, sőt háttérzeneként is kiválóan megállják a helyüket.

Miközben a művészi zene legtöbb iskolája az egyre komplexebbé váló hangzásképek és a mind elvontabb kompozíciós problémafelvetések következtében a 20. század folyamán a nagyközönségtől messzire távolodott, addig a minimalisták nevét - még ha művüket kevésbé is - mostanra tömegek ismerték meg. Mindez természetesen annak is köszönhető, hogy kompozícióik a velük csaknem egy időben induló modern populáris zenei zsánerek sokaságával tudnak rokon vonásokat felmutatni, sőt a stílus legkeresettebb alkotói maguk is előszeretettel keresik a kapcsolatot a popzenével: a rock progresszívebb irányzataival éppúgy, mint az ambienttel és más elektronikus zenei műfajokkal. 

A minimálzene legjelentősebb képviselői - közülük többen máig aktívak - egyazon korosztályból származnak: az In C című 1964-es művével sokak szerint műfajteremtő Terry Riley (1935), a fluxus-mozgalomban is érdekelt La Monte Young (1935), az észt Arvo Pärt (1935) vagy éppen Steve Reich (1936) között életkorukat tekintve legfeljebb néhány hónap a különbség.

Idén januárban a nagy generáció legfiatalabbja, a „minimalista" címkét talán legkövetkezetesebben tagadó, s magát inkább „klasszicistaként" aposztrofáló, művészete révén mégis a repetitív zene megkerülhetetlen figurái között számon tartott Philip Glass (1937) szintén betöltötte a hetvenhetedik életévét. Hajlott kora ellenére azonban ő is fáradhatatlanul és fiatalos lendülettel írja újabb és újabb műveit - immár ötven esztendeje.

Glass a hatvanas évek derekán megalkotott, első komolyabb visszhangot kiváltó darabjai óta folyamatosan kutatja az apró ritmikai alakzatok és melodikai egységek ismételgetésére, illetve kombinációira épülő, saját maga által kifejlesztett, úgynevezett addíciós technika lehetőségeit. Kísérleteinek számtalan lenyomata van: napjaink egyik legtermékenyebb mestere rengeteg szólóművet, kamaraművet, versenyművet, vonósnégyest és szimfóniát írt, majd első operájának (Einstein On The Beach, 1976) létrejöttét követően egyre gyakrabban kalandozott a színpadi műfajok (elsősorban az opera) és a filmzene világába is.

A Peabody Conservatory fuvola szakán, majd később a Steve Reichet is diákjai közt tudó Juillard School of Music zongora szakán végzett, de Chicagóban matematikai és filozófiai tanulmányokat is folytató komponistát fiatalon sokféle zenei hatás érte, de zeneszerzői fejlődését - saját bevallása szerint - más művészetek is intenzíven befolyásolták. Későbbről visszatekintve, teljes pályafutásának ismeretében talán már nem meglepő, hogy tanulóéveiből Glass a számára meghatározó zeneszerzők (például Schubert és Beethoven) mellett film- és színháztörténeti példákra hivatkozik, éppen úgy, ahogy azt az európai zenei fejlődésben mérvadó szerialista és elektronikus zenei központok (Darmstadt, Párizs, Köln) által kijelölt vonalról letérő, jellemzően John Cage örökségét folytató, amerikai kötődésű experimentális szerzők közül többen is tették.

E példák közül is kiemelkedik Jean Cocteau művészete, amely állítólag már Glass első párizsi tartózkodásakor, 1954-ben is maradandó élményt jelentett a komponista számára. Ez az élmény évtizedekkel később (1991 és 1996 között) egy olyan opera-triptichonban csúcsosodott ki, amelynek minden egyes darabját Cocteau valamely klasszikusa ihlette: a Rettenetes gyerekek  (Les Enfants Terribles) című regény, amelyet szerzője Jean-Pierre Melville-lel 1950-ben dolgozott át filmmé, az 1949-ben megfilmesített Orpheus (Orphée), és a három évvel korábbi A szépség és a szörnyeteg (La Belle et la Bête).

Az utóbbi, idén tavasszal a Művészetek Palotájában is bemutatásra kerülő opera Philip Glass egyik legkülönlegesebb műve, hiszen a zeneszerző ez esetben a filmet és annak cselekményét nem pusztán kiindulópontként használta, hanem a mozgókép maga is szerves része a kompozíciónak: az eredeti filmzene eltávolítását követően Glass lényegében új filmzenét komponált az általa nagyra tartott francia drámaíró és rendező filmjéhez. Az énekhangokra és zenekarra írott anyag nemcsak Glass kedvelői, de az experimentális zene iránt nyitott minden érdeklődő számára csemege lehet.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

10 érdekesség a 35 éves Amadeusról

1984 szeptemberében mutatták be az Egyesült Államokban Miloš Forman filmjét, amely ugyan hemzseg a történelmi pontatlanságoktól, mégsem tudjuk megunni. Összeszedtünk tíz érdekességet róla.
Klasszikus

Ránki Dezső szólóestet ad a Müpában

Beethoven és Schumann műveit adja el szólóestjén Ránki Dezső, az MVM Koncertek - A Zongora című koncertsorozat évadnyitó koncertjén.
Tánc

Járt már balettórán? Most érdemes benézni a Táncművészeti Egyetemre

Nyílt balett- és néptáncóra, könyvbemutató, épületbejás, jelmezek és berendezett enteriőr várja a látogatókat a kulturális örökség napjai alkalmából a Magyar Táncművészeti Egyetemen szombaton.
Vizuál

85 évesen is filmet forgat Sophia Loren

Születésnapját ünnepli az olasz film egyik legnagyobb sztárja, akit szókimondó, határozott nőként ismerünk a filmvásznon. Sophia Loren hatvanéves karrierje mögött egy fegyelmezett, tudatos nő áll.
Színház

Tematikus sétaútvonalaink a Színházak Éjszakájára

Szubjektív ajánlónkban a játékosságot kerestük. Harmincnégy színház programjai közül választottunk ki néhányat, a színészmesterség foglalkozásoktól a nyilvános próbákon és improvizációs játékokon át a kulisszajárásokig.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Így ünnepli 50. születésnapját László Boldizsár

Nagyszabású koncerttel ünnepli 50. születésnapját László Boldizsár. A Cotton Club Singers egykori tagja, aki azóta operaénekes, 2020. január 6-án számos vendéggel lép fel a fővárosi Erkel Színházban.
Zenés színház cinefest

Pavarotti özvegye Miskolcra jön a férjéről szóló film díszbemutatójára

Luciano Pavarotti özvegye, Nicoletta Mantovani is ellátogat az Oscar-díjas Ron Howard, Pavarottiról készült dokumentumfilmjének gálájára a 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválra.
Zenés színház opera

Puccini-bemutató készül Szegeden

Október 11-től láthatja a közönség a Szegedi Nemzeti Színházban Giacomo Puccini két egyfelvonásosát, A köpenyt és a Gianni Schicchit Göttinger Pál rendezésében.
Zenés színház magazin

Tel-Avivban vendégeskedett a Menyasszonytánc

A Budapesti Operettszínház 2006-ban bemutatott klezmer-operettjét két alkalommal is láthatta a közönség az Izraeli Magyar Kulturális Évad részeként szeptember 12-én és 13-án.
Zenés színház videó

Gyerekszereplők mesélnek a távozó Billy Elliot musicalről

Az évek során több gyerek is játszott a musicalben, amelyre szeptember 22-én lejár az Operaház szerződése. Búcsúzóul nézd meg, milyen volt a darabban játszani.