Egy nem mindennapi karrier
Sokáig azt gondolhattuk, amihez az 1947-es, bécsi születésű Alexander Pereira csak hozzányúl, azonnal arannyá változik, a pályáját gazdasági területen kezdő, de énektanulmányokat is folytató kulturális menedzser keze alatt az utóbbi évtizedek legnagyobb operai dobásai születtek meg.
Pereira több mint húsz éven keresztül állt a Zürichi Opera élén, ahol igazgatása alatt számos óriási sikerrel futó produkció jött létre, amelyekből ma is ikonikusnak számító felvételek készültek,
ilyen volt például Nikolaus Harnoncourt és Jürgen Flimm Mozart-sorozata. De a korszak „nagyágyúi” mellett az igazgató gondot fordított a fiatal művészek támogatására, így az intézményben működő operastúdióra is, amelynek tanárai közé Polgár Lászlót is meghívta, aki 1992 és 2008 között volt az intézmény művésze. Ebben a periódusban – akár társulati tagként, akár vendégként – olyan énekesek érték el első jelentős nemzetközi sikereiket Zürichben, mint Jonas Kaufmann, Cecilia Bartoli vagy Michael Volle. Emellett virágzott a már addig is nagy hagyományokkal rendelkező régizenejátszás, 1998-ban önállósult az intézmény zenekarának historikus játékra specializálódott együttese, a La Scintilla. Távozásakor a város vezetősége rangos kitüntetéssel ismerte el az igazgató munkáját.
2012-ben aztán Pereira a Salzburgi Ünnepi Játékokhoz szerződött, ahol ugyan a fesztivál elnökségével ellentmondásos volt a viszonya, ám ismét számos szakmai és közönségsikert ért el. Létrehozta az Ouverture spirituelle egyházzenei sorozatot, sok neves karmestert és rendezőt hívott meg a fesztiválhoz (köztük ismét Harnoncourt-t), koncertet rendezett a venezuelai El Sistema zenészeivel, és minden évben bemutatott egy kortárs operát: 2012-ben Bernd Alois Zimmermann nagy sikerű Die Soldaten című darabját, a következő évben pedig Marc-André Dalbavie Charlotte Solomonját (ő az a szerző, aki jelenleg a Berlini Állami Opera felkérésére írja legújabb darabját, Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényéből).
A 2013-14-es években az Ünnepi Játékok nézőszáma rekordot döntött, ám a feszültségek miatt Pereira elfogadta az őutána már 2005 óta ácsingózó milánói Scala ajánlatát.
Ezzel újabb vihart kavart, mivel mind a salzburgi produkciók, mind a szponzorok egy részét magával vitte új munkahelyére. A Scalában aztán ismét felemás reakciókat szült a tevékenysége, miközben megint csak nagy sikerű produkciók jöttek létre az igazgatása alatt (például itt került sor Kurtág György A játszma vége című operájának ősbemutatójára), és sikerült lefaragnia az intézmény hatmillió eurós hiányát, emberi jogi szervezetek kifogásolták, amikor egy nagy szaúd-arábiai támogatót próbált megszerezni az operaház számára. Az együttműködés végül kútba esett, mivel a támogató túl nagy befolyást szeretett volna szerezni magának a Scala vezetőségében.
Befektetés vagy sikkasztás?
Ha 2019-ben, milánói igazgatósága végén Pereira úgy döntött volna, inkább választja a békés nyugdíjas éveket, még mindig úgy maradt volna meg a köztudatban, mint aki éppen akkor vezette a különböző nagy európai operajátszó intézményeket, amikor a szívünknek legkedvesebb produkciók ott létrejöttek (e sorok írója a zürichi Fierrabrast, illetve Salzburgból A nürnbergi mesterdalnokokat emelné ki), ám ő ekkor a firenzei Maggio Musicale vezetését vállalta el. Kezdetben itt is jól ment mindent, 2021-ben átadták az operaház új koncerttermét, mely a korábbi vezető karmester, Zubin Mehta nevét viseli, a pandémia szűkre szabott lehetőségei között is izgalmas évadok, fesztiválok valósultak meg. Aztán 2022 májusában jött a hír, hogy Pereira ellen vizsgálat indult, amiért magáncélokra használta az operaház anyagi forrásait. Az igazgató akkor azzal védekezett, a leendő szponzorokat gyakran hívja meg saját otthonába vacsorázni, és ennek a költségeit fedezte az intézmény pénzével.
Költségek? Nem, ezek szükségszerű befektetések
– nyilatkozta Pereira, és hozzátette: igazgatósága addigi ideje alatt háromszorosára növelte a firenzei operaházhoz befolyó támogatások összegét.
Ám ezzel az ügy nem ért véget. 2023. február végén Pereira személyes okokra hivatkozva lemondott a Maggio Musicale Fiorentino vezetői pozíciójáról. A távozását megindokló levélben azt írta, 2019-ben azzal a céllal kérték fel, hogy hozza rendbe a színház anyagi helyzetét, mivel az intézmény akkor 57 millió eurós adóssággal rendelkezett. Bár a pandémia jelentősen megnehezítette a dolgát, 9,7 millió eurónyi szponzorpénzt sikerült megszereznie a színház számára, számos nagy sikerű produkciót mutattak be, amelynek köszönhetően 2022-ben a jegybevételek is növekedni kezdtek. „A lemondásom igazi oka személyes természetű.
Amellett, hogy nagyon nehéz feladatom volt, folyamatos támadások értek a színházon belülről és kívülről is, különösen a sajtótól.
Sosem volt egy perc nyugalmam, húsz kilót fogytam, és ez a helyzet egészségügyi krízishez vezetett december elején.” Az igazgató hozzátette, hogy a művészekkel és a közönséggel mindig is jó viszonyt ápolt. Dario Nardella, Firenze polgármestere köszönetet mondott Pereira munkájáért.
A vizsgálat azonban jelenleg is folyik, 2021-ből 60 ezer euró, 2022 első négy hónapjából 14 ezer euró jogszerűtlen költéssel vádolják a volt igazgatót. A kiadások egy része valóban köthető Pereirának a leendő szponzorokkal való időtöltéseihez, így az éttermi vacsorák, a különböző élelmiszerüzletekben történt, kisebb összegű vásárlások (mivel állítása szerint gyakran maga főzött a vendégeinek),
ugyanakkor a tételek között szerepelnek repülőjegyek, helikopteres utazások, egy berlini aukciósházban történt költés, valamint Pereira Firenzébe költözésének és lakhatásának kiadásai is.
A sajtóhírekben az is felmerült, hogy egy nagyobb összegű hűtlen kezelés is állhat a háttérben, amely az olasz kormánytól a Maggio Musicale Fiorentino megsegítésére adott 35 millió eurós összeg egy részét érinti. Az egykori igazgatónagyság nemrég azzal került a hírekbe, hogy a vizsgálat során 126 ezer eurót foglaltak le a hatóságok.
Lapértesülések szerint Pereira utódjaként az Olaszországban jelentős kulturális menedzseri múlttal rendelkező, nemrég az olasz közmédia, a RAI igazgatói posztjáról leköszönő Carlo Fuortes neve merült fel, amely a háttérben meghúzódó, összetettebb politikai okokat is sejtethetne. A Maggio Musicale Fiorentino mindenesetre továbbra sincs túl a nehézségeken,
a színházat jelenleg az olasz kulturális minisztérium által megbízott Onofrio Cutaia vezeti, aki az anyagi problémákra való tekintettel jelentősen meghúzta az évadtervet.
Az intézménynek július végéig 8,5 millió eurós adósságot kell törlesztenie, különben nem tudja folytatni a működését. Felmerült, hogy eladják a becslések szerint 13 millió eurót érő archívumukat az Uffizi Galériának.
Fejléckép: Alexander Pereira (forrás: Maggio Musicale Fiorentino)