Egy operaigazgató tündöklése és bukása

Egy nem mindennapi karrier

Sokáig azt gondolhattuk, amihez az 1947-es, bécsi születésű Alexander Pereira csak hozzányúl, azonnal arannyá változik, a pályáját gazdasági területen kezdő, de énektanulmányokat is folytató kulturális menedzser keze alatt az utóbbi évtizedek legnagyobb operai dobásai születtek meg.

ilyen volt például Nikolaus Harnoncourt és Jürgen Flimm Mozart-sorozata. De a korszak „nagyágyúi” mellett az igazgató gondot fordított a fiatal művészek támogatására, így az intézményben működő operastúdióra is, amelynek tanárai közé Polgár Lászlót is meghívta, aki 1992 és 2008 között volt az intézmény művésze. Ebben a periódusban – akár társulati tagként, akár vendégként – olyan énekesek érték el első jelentős nemzetközi sikereiket Zürichben, mint Jonas Kaufmann, Cecilia Bartoli vagy Michael Volle. Emellett virágzott a már addig is nagy hagyományokkal rendelkező régizenejátszás, 1998-ban önállósult az intézmény zenekarának historikus játékra specializálódott együttese, a La Scintilla. Távozásakor a város vezetősége rangos kitüntetéssel ismerte el az igazgató munkáját.

2012-ben aztán Pereira a Salzburgi Ünnepi Játékokhoz szerződött, ahol ugyan a fesztivál elnökségével ellentmondásos volt a viszonya, ám ismét számos szakmai és közönségsikert ért el. Létrehozta az Ouverture spirituelle egyházzenei sorozatot, sok neves karmestert és rendezőt hívott meg a fesztiválhoz (köztük ismét Harnoncourt-t), koncertet rendezett a venezuelai El Sistema zenészeivel, és minden évben bemutatott egy kortárs operát: 2012-ben Bernd Alois Zimmermann nagy sikerű Die Soldaten című darabját, a következő évben pedig Marc-André Dalbavie Charlotte Solomonját (ő az a szerző, aki jelenleg a Berlini Állami Opera felkérésére írja legújabb darabját, Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényéből).

Ezzel újabb vihart kavart, mivel mind a salzburgi produkciók, mind a szponzorok egy részét magával vitte új munkahelyére. A Scalában aztán ismét felemás reakciókat szült a tevékenysége, miközben megint csak nagy sikerű produkciók jöttek létre az igazgatása alatt (például itt került sor Kurtág György A játszma vége című operájának ősbemutatójára), és sikerült lefaragnia az intézmény hatmillió eurós hiányát, emberi jogi szervezetek kifogásolták, amikor egy nagy szaúd-arábiai támogatót próbált megszerezni az operaház számára. Az együttműködés végül kútba esett, mivel a támogató túl nagy befolyást szeretett volna szerezni magának a Scala vezetőségében.

Befektetés vagy sikkasztás?

Ha 2019-ben, milánói igazgatósága végén Pereira úgy döntött volna, inkább választja a békés nyugdíjas éveket, még mindig úgy maradt volna meg a köztudatban, mint aki éppen akkor vezette a különböző nagy európai operajátszó intézményeket, amikor a szívünknek legkedvesebb produkciók ott létrejöttek (e sorok írója a zürichi Fierrabrast, illetve Salzburgból A nürnbergi mesterdalnokokat emelné ki), ám ő ekkor a firenzei Maggio Musicale vezetését vállalta el. Kezdetben itt is jól ment mindent, 2021-ben átadták az operaház új koncerttermét, mely a korábbi vezető karmester, Zubin Mehta nevét viseli, a pandémia szűkre szabott lehetőségei között is izgalmas évadok, fesztiválok valósultak meg. Aztán 2022 májusában jött a hír, hogy Pereira ellen vizsgálat indult, amiért magáncélokra használta az operaház anyagi forrásait. Az igazgató akkor azzal védekezett, a leendő szponzorokat gyakran hívja meg saját otthonába vacsorázni, és ennek a költségeit fedezte az intézmény pénzével.

– nyilatkozta Pereira, és hozzátette: igazgatósága addigi ideje alatt háromszorosára növelte a firenzei operaházhoz befolyó támogatások összegét.

Ám ezzel az ügy nem ért véget. 2023. február végén Pereira személyes okokra hivatkozva lemondott a Maggio Musicale Fiorentino vezetői pozíciójáról. A távozását megindokló levélben azt írta, 2019-ben azzal a céllal kérték fel, hogy hozza rendbe a színház anyagi helyzetét, mivel az intézmény akkor 57 millió eurós adóssággal rendelkezett. Bár a pandémia jelentősen megnehezítette a dolgát, 9,7 millió eurónyi szponzorpénzt sikerült megszereznie a színház számára, számos nagy sikerű produkciót mutattak be, amelynek köszönhetően 2022-ben a jegybevételek is növekedni kezdtek. „A lemondásom igazi oka személyes természetű.

Sosem volt egy perc nyugalmam, húsz kilót fogytam, és ez a helyzet egészségügyi krízishez vezetett december elején.” Az igazgató hozzátette, hogy a művészekkel és a közönséggel mindig is jó viszonyt ápolt. Dario Nardella, Firenze polgármestere köszönetet mondott Pereira munkájáért.

A vizsgálat azonban jelenleg is folyik, 2021-ből 60 ezer euró, 2022 első négy hónapjából 14 ezer euró jogszerűtlen költéssel vádolják a volt igazgatót. A kiadások egy része valóban köthető Pereirának a leendő szponzorokkal való időtöltéseihez, így az éttermi vacsorák, a különböző élelmiszerüzletekben történt, kisebb összegű vásárlások (mivel állítása szerint gyakran maga főzött a vendégeinek),

A sajtóhírekben az is felmerült, hogy egy nagyobb összegű hűtlen kezelés is állhat a háttérben, amely az olasz kormánytól a Maggio Musicale Fiorentino megsegítésére adott 35 millió eurós összeg egy részét érinti. Az egykori igazgatónagyság nemrég azzal került a hírekbe, hogy a vizsgálat során 126 ezer eurót foglaltak le a hatóságok.

Lapértesülések szerint Pereira utódjaként az Olaszországban jelentős kulturális menedzseri múlttal rendelkező, nemrég az olasz közmédia, a RAI igazgatói posztjáról leköszönő Carlo Fuortes neve merült fel, amely a háttérben meghúzódó, összetettebb politikai okokat is sejtethetne. A Maggio Musicale Fiorentino mindenesetre továbbra sincs túl a nehézségeken,

Az intézménynek július végéig 8,5 millió eurós adósságot kell törlesztenie, különben nem tudja folytatni a működését. Felmerült, hogy eladják a becslések szerint 13 millió eurót érő archívumukat az Uffizi Galériának.

Fejléckép: Alexander Pereira (forrás: Maggio Musicale Fiorentino)