Ruggero Giacomo Maria Giuseppe Emmanuele Raffaelle Domenico Vicenzo Francesco Donato Leoncavallo – nem könnyen megjegyezhető nevet kapott a keresztségben az a fiúcska, aki 1857. március 8-án született Nápolyban, s aki később egyműves szerzőként vonult be a zenetörténetbe. Ráadásul az általa használt keresztnevével is van probléma: írásmódja kétféleképpen is fennmaradt, anyakönyvi kivonatában a Ruggiero, míg sírfeliratán a Ruggero olvasható.
A helyi konzervatóriumban tanult, majd Bolognában irodalmat hallgatott, és arról álmodozott, hogy Richard Wagner példájára sajátos egységet teremt az őt foglalkoztató két művészeti ág között.
1875-ben kezdett első operája komponálásába, témául Thomas Chatterton angol költő életét választotta. Miután azonban impresszáriója becsapta, a fillér nélkül maradt ifjú házi zenetanárnak, kávéházi, majd utazó zongoristának állt, fellépett Angliában, Franciaországban (itt nagy hatással volt rá Alfred de Musset költészete) és Egyiptomban, ahol az alkirály testvérének házi muzsikusa és a hadsereg zenei vezetője lett. Amikor 1882-ben zavargások törtek ki Kairóban és Alexandriában, csak arabnak öltözve, álruhában tudott elmenekülni, vagyonának maradványait csak a Szuezi-csatornát megépítő Lesseps Ferdinánd segítségével tudta kimenekíteni.
Ruggero Leoncavallo
Koldusszegényen Párizsba érkezve kávéházakban kísért énekeseket, és hangszerelést vállalt, hogy fenntartsa magát. Giulio Ricordi kiadó biztatására Itália történelméből merítő operatrilógia komponálásába kezdett Crepusculum címmel, amelyet Wagner Ringjére szánt válaszul, de csak az első résszel készült el.
A Bajazzók első változatába azt követően fogott, hogy Pietro Mascagni 1890-ben a Parasztbecsülettel megnyerte a Sonzongo kiadó egyfelvonásos zeneművekre kiírt pályázatát. A két évvel később ismét meghirdetett versengésen elutasították, mert a Bajazzók kétfelvonásos volt, de két hónap múlva, pusztán a libretto ismeretében mégis megvették művét, amelyet ma már egy felvonásban, prológgal játszanak. Ez lett a két legismertebb verista opera, amelyet a legtöbbször együtt, egy este játszanak. (A vero olaszul igazat jelent, e realista irányzat követői a dallamos bel canto helyett a valóság bemutatását szorgalmazták.) A két mű a közönség fejében néha keveredik is: egy anekdota szerint amikor Mascagni Londonban Viktória királynő előtt játszott részleteket a Parasztbecsületből, a királynő egyre komorabb lett, mert kedvenc része csak nem hangzott fel. Végül eldalolta a melódiát a zeneszerzőnek, aki nyelt egyet, és belefogott – a Prológba a Bajazzókból...
A Si puo a Bajazzókból Tito Gobbi előadásában.
A Bajazzók „játék a játékban”, egy tragédiába torkolló színielőadásról szól, amelynek főszereplője, a féltékeny Canio a színpadon szúrja szíven feleségét és annak szeretőjét.
A zeneszerző kiskorában szemtanúja volt egy ilyen tragédiának, bíró apjának szintén volt egy hasonló ügye. A történethez Catulle Mendes francia írótól is merített, akinek darabját 1887-ben Párizsban látta.
A szövegkönyvet is jegyző Leoncavallo először a gyilkosságot elkövető Canióra utalva az Il pagliaccio (A bohóc) címet adta a műnek. Ezt az 1892-es, Toscanini által vezényelt milánói premieren Toniót alakító Victor Maurel követelésére változtatta többes számra, mert a neves francia bariton ragaszkodott ahhoz, hogy az ő szerepére is történjen utalás. A mű Magyarországon 1893 márciusában Erkel Sándor dirigálásával debütált, a fél évvel későbbi pesti előadást a szerző is megtekintette.
Leoncavallo a zongoránál 1905-ben
Érdekes, hogy a mű címét jelentő szó, a bajazzó egy rontott alak, alapvetően közkeletűbb pojáca szóval rokon. Az eredeti olasz alak a közpiacokon, cirkuszokban lézengő bohócot jelenti (pagliacció), az elnevezés durva félrehallással került be magyar nyelvünkbe.
Canio szerepében később hatalmas sikert aratott Enrico Caruso és Luciano Pavarotti is. A világ első teljes operafelvétele is a Bajazzókból készült 1907-ben, miként 1931-ben az első teljes operafilm is. Az 1948-as filmváltozatban Tito Gobbi nyújtott emlékezetes alakítást Tonio szerepében, Neddát a fiatal Gina Lollobrigida alakította; az 1981-es, Franco Zeffirelli rendezte filmben Plácido Domingo énekelte Caniót. Az operairodalom egyik legnépszerűbb és legmegindítóbb áriája, a Vesti la giubba is Leoncavallo művében hangzik fel (utolsó sora a Kacagj, Bajazzo!), ez lett Caruso előadásában az első milliós példányszámban elkelt lemezfelvétel. Leoncavallo Caruso számára komponálta a ma is rendkívül népszerű Mattinata című dalt.
A Vesti la giubba Mario Lanza előadásában.
A Bajazzók sikere után színpadra került, de hatalmasat bukott a komponista korábbi két műve, a Chatterton és a tervezett olasz témájú trilógia egyetlen elkészült része, a Mediciek (a másik két rész Savonaroláról és Cesare Borgiáról szólt volna). A Mediciek felkeltette II. Vilmos német császár figyelmét, aki anyagilag támogatta A berlini Roland című opera megírását, de a Hohenzollern-dinasztiát dicsőítő művet még Berlinben is mérsékelt sikerrel fogadták. 1897-ben Leoncavallo is megzenésítette a Bohémélet librettóját, de alulmaradt Puccinivel szemben. A Bajazzók sikerét sem Zaza című operájával, sem későbbi operettjeivel nem tudta megismételni, Oidipusz király című operáját nem tudta befejezni.
1919. augusztus 19-én halt meg a toscanai Montecatiniban. Temetésén jelen volt Mascagni és Puccini is, hamvai Firenzében nyugszanak.
A Bajazzók előadása a Magyar Állami Operaházban (Fotó/Forrás: Operaház)
A Bajazzók máig világszerte az egyik legnépszerűbb opera, amely a Magyar Állami Operaház repertoárján is szerepel, néhány napja a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is előadták. Ugyancsak idén, Leoncavallo halálának centenáriumán mutatták be a Budapesti Tavaszi Fesztiválon a Requiem nagyzenekari változatát.
A komponista maga írta legtöbb operája szövegkönyvét, ebben nagy hasznát vette irodalmi tanulmányainak, és mások mellett Puccini Manon Lescaut című operájának szövegkönyvét is ő jegyzi. A svájci Brissago városában, ahol többször töltötte nyarait, és ahol díszpolgárnak is választották, 2002-ben emlékmúzeuma nyílt.
hírlevél
