Zenés színház

"Egyik szerep hozta a másikat…"

2008.12.09. 00:00
Ajánlom
Decemberben Puccini-hetet tart az Operaház, amelynek során műsorra tűzi a Bohéméletet és a Pillangóasszonyt is. Rodolphe és Pinkerton bőrébe Kovácsházi István bújik. INTERJÚ

Kovácsházi István egy harmadik Puccini-szerepben (fotó: Éder Vera)

-Csak Puccini zenéje vagy az általa megalkotott karakterek is közel állnak hozzád?

- A zene mindenképpen, hiszen Puccini áriái, zenéje simogatják a torkot és a lelket. A drámai történések is, mert az operák úgy vannak megírva, hogy az énekes kis odafigyeléssel és kellő átéléssel komoly drámai ívet képes felrajzolni az előadás során. S bár Pinkertonnal nem tudok egyértelműen azonosulni, az ő számára is tudok mentő körülményt találni.

-Ami talán nem meglepő, hiszen úgy tudom, nehezen azonosulsz negatív figurákkal...

- Az csak a pályám elejére volt igaz, azóta semmilyen karakterábrázolás nem okoz gondot! Az persze igaz, hogy alapvetően nem vagyok intrikus alkat, tehát sokkal több energiát kell mozgósítanom egy negatív figura megteremtéséhez. Ami Pinkertont illeti, azért nem tudom egyértelműen elítélni, mert megláttam benne a gyarló embert. Számára magától értetődő tény a megelőző generációk által kiharcolt szabadság, s az ebből fakadó magabiztosság, a jó értelemben vett pofátlanság. Ugyanakkor a nagyképűség és a katonatiszti manírok mellett ő is ember, elképesztően érző ember, aki nagyon tud szerelmes lenni és szenvedni. Azt mutatnám meg, hogy ő valóban beleszeret Cso-cso-szánba, s vágyik a lelki, s persze a testi kapcsolatra is. Az ő tragédiája az, hogy csak az opera végén ébred rá, mit is okozott meggondolatlanságával. Rodolphe-nál más a helyzet, benne alapvetően a jóságot, a jóindulatú bohémséget látom, egy ilyen figurába pedig könnyű belehelyezkedni.

- Kézenfekvő lenne tovább faggatni Téged Pucciniről, de sokkal érdekesebb, hogy épp újabb korszakhatárhoz érkeztél…

- Kétségtelen, de ez nem az első és vélhetően nem is az utolsó. Énekeltem Mozartot, Donizettit, Puccinit, operettek egész sorát és mindig elérkezett az a pillanat, amikor döntenem kellett. Ez a döntés sokszor fájdalmas volt, máskor izgalmas várakozással teli, de minden alkalommal az előnyömre vált. Pályám kezdetén Melis György behívott az öltözőbe, s ellátott egy jó tanáccsal: amíg engedik, énekelj Mozartot! Amíg engedték, énekeltem, de arról például már én döntöttem, hogy a Cosi fan tuttéban Ferrando szerepét nem viszem tovább. Arról is magam döntöttem, hogy bár rengeteget tanultam belőle, mégsem lépek fel többet operettekben. S mindkét döntés engem igazolt, hiszen az operettek feladását követően látványosan javult az operai énekteljesítményem, majd Petrovics Emilnek köszönhetően - a Nürnbergi mesterdalnokokban történt bemutatkozásommal - megnyílt előttem Wagner művészete és a német zenevilág. Nem biztos, hogy életem végéig már csak Wagnert fogok énekelni, de megpróbálok élni a lehetőséggel, akár azon az áron is, hogy elmegy mellettem néhány hozzám illő Puccini-szerep.

- Tudatos pályaépítésről beszélhetünk vagy egyik szerep hozta a másikat?

- Mindkettőről! Miközben minden énekesnek, minden hangnak meg van a saját pályája, amelyet csak a lehetőségekkel, képességekkel ügyesen gazdálkodva tud befutni, ugyanakkor az újabb feladatokra a személyiségnek is meg kell érnie. Tudatosnak az énektudás fejlesztése és a határok kijelölése terén kell lenni. Tudni kell nemet mondani - ha karrierem kezdetén elvállalom Turiddu szerepét, ma már nem vagyok a pályán. Másrészt saját példámból kiindulva azt látom, hogy csak akkor jöttek az igazán nagy szerepek, amikor képessé váltam viselni a főszerepek terhét. Akkor viszont egyik szerepből szervesen következett a másik. Életemben egyébként egyszer történt, hogy elkértem egy szerepet, de nem kaptam meg, s akkor megfogadtam, hogy soha nem teszek egy lépést sem semmilyen szerepért - megtalálnak azok maguktól. S így is lett, hiszen Stolzingi Walter hozta magával Bacchus karakterét.

- S nincs is benned kíváncsiság, nem próbálsz ki magadtól is új utakat?

- Dehogynem, de csak a négy fal között, hogy eldönthessem, alkalmas vagyok-e az újabb megmérettetésre. Egy énekes ugyanis ott szokta elrontani a dolgokat, ha azt képzeli, ő már mindent tud és nincs szüksége kontrollra. Ez azonban veszélyes önteltség. Kísérletezni kell, de óvatosan és megbízható emberek véleményét kikérve.

-Hova szólítanak az új feladatok?

- A közeljövőben döntően külföldre, a Puccini-hetet követően ugyanis legközelebb júniusban, a Carmenben láthat idehaza a közönség. A tavasz és a tél során Mannheimben énekelem a már említett Bacchus szerepét Strauss Ariadné Naxos szigetén című operájának premierjén, majd a Parsifal következik. Kíváncsian várom az új szerepeket, az ismeretlen kihívásokat, mert számomra ettől izgalmas ez a szakma, s ettől nem fásulok el.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Huszadik alkalommal rendezik meg a Crescendo Nyári Akadémiát

Július 21-én kezdődik a 20. Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál, melyre rekordszámú hallgató jelentkezett, hogy a mesterkurzus és fellépéseik által fejlődhessenek, és közösen ünnepelhessék a jubileumi eseménysorozatot.
Zenés színház

Lehár Ferenc világhírű művei csendülnek fel a Komáromi Erődben

A Budapesti Operettszínház a legendás komáromi zeneszerző életművéből nyújt nagyívű válogatást július 27-én, a gálakoncertet Homonnay Zsolt rendezésében láthatja a közönség.
Vizuál

Pixelekbe zárt generáció

Jane Schoenbrun szemkápráztató vizualitással, egy egészen különleges, mégis átélhető allegórián keresztül képes beszélni az identitáskeresés és a média viszonyáról. I Saw the TV Glow kritika.
Színház

Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a Centrál Színházban tér vissza a színpadra

A Nemzeti Színházban tavaly súlyos balesetet szenvedett színművészek apa-lánya párost alakítanak a Centrál Színház következő évadában. A Puskás Tamás rendezte előadás egy híres film adaptációja lesz. 
Klasszikus

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Lehoczky Zsuzsáról nevezték el az Operettszínház játszóhelyét

Különleges születésnapi ajándékkal köszöntötte a Budapesti Operettszínház Lehoczky Zsuzsát: a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja nevét viseli mostantól a teátrum Raktárszínháza.
Zenés színház ajánló

Lehár Ferenc világhírű művei csendülnek fel a Komáromi Erődben

A Budapesti Operettszínház a legendás komáromi zeneszerző életművéből nyújt nagyívű válogatást július 27-én, a gálakoncertet Homonnay Zsolt rendezésében láthatja a közönség.
Zenés színház kritika

Drámai kontúrok, finom árnyalatok – Richard Strauss Elektrája a Bajor Állami Operában

A legendás német rendező, Herbert Wernicke 1997-ben bemutatott Elektra-produkciója az idei évadban is szerepelt a Bajor Állami Opera műsorán, a produkció parádés szereposztással és kimeríthetetlen művészi energiával került színre.
Zenés színház interjú

„Csak akkor lehet szabadon alkotni, ha nincsenek félelmeink” – beszélgetés Tassonyi Balázzsal

Tassonyi Balázs elképesztően erős évadot tudhat maga mögött. A Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves hallgatójaként 2024-ben debütált a Budapesti Operettszínház több előadásában is, és főszerepet kapott a Carmenben.
Zenés színház hír

Elfeledett ír operát mutat be Halász Péter Dublinban

Hatalmas sikert aratott 1860-ban a Lurline, az írek egyik legismertebb operaszerzőjének, William Vincent Wallace-nek műve. A méltatlanul elfeledett darab újrafelfedezése közel egy évszázadot váratott magára, most Halász Péter karmester mutatja be újra Dublinban.