A hazai szervezésű színházi olimpia, amelyre 58 országból 400 társulat érkezett 7500 fellépővel, immár a vége felé közeledik. A nagyszabású rendezvénysorozat zárónapján, június 24-én Bartók Béla Csodálatos mandarinja és Ravel Bolerója lesz látható a Margitszigeti Színházban. Az előadásokban nemzetközi szinten is elismert táncművészek szerepelnek. A mandarint a moldáv Michail Sosnovschi alakítja, aki számos európai színházban lépett színpadra, és húsz éven át a Bécsi Állami Operaház tagja volt. A lány szerepét a fehérorosz származású Iryna Tsymbal alakítja, aki a Litván Nemzeti Opera és a Bécsi Állami Operaház mellett korábban a Magyar Állami Operaházban is fellépett. A Bolero női szólóját pedig a fiatal balettművész generáció egyik jeles képviselője, a japán Nichika Shibata, az EuropaBalett szólistája táncolja.
A színházi olimpia alapvetése a nemzetek közötti párbeszéd és egymás kultúrájának kölcsönös elfogadása. A hazai szervezésű rendezvénysorozat vége felé hogyan látod, mennyire tudta a 10. Színházi Olimpia betölteni ezt a szerepét?
Két okból is rendkívüli eseménynek tartom a magyarországi színházi olimpiát. Egyrészt azért, mert
a világszínház története most gyakorlatilag nálunk formálódik.
Hiszen minden színházi olimpia egyben színháztörténeti esemény, még akkor is, ha a jelenben nehéz egy-egy pillanatnak a történelmi zamatát kiérezni. Ami pedig a párbeszédet illeti, egy olyan színházi tevékenység kapcsán, amelyben közel hatvan ország képviselteti magát, a dialógus kialakulása nem óhajtás kérdése, ez automatikusan megtörténik. A színházi olimpia fontos elemei a párbeszédet elősegítő fórumok, amelyeken szervezett és spontán módon létrejövő beszélgetések zajlanak. Maguknak az előadásoknak és ezeknek a találkozásoknak a hatására a kultúrák egymást termékenyítő ereje új perspektívákat tud nyitni: az emberre, az emberiségre, a humántartalomra, vagyis azokra az alapértékekre, amelyek miatt talán érdemes élnünk.
Pataki András (Fotó/Forrás: Produkció)
Utaltál arra, hogy a színházi olimpiák a világ adott állapotának valamiféle lenyomatát is felmutatják, felmutathatják. A mostani előadásokból ki lehet olvasni ilyen világtörténelmi helyzetet?
Határozottan igen. Ha most a világot a nyugati civilizációként értem, merthogy alapvetően ezt szoktuk érteni alatta, megfigyelhető valamiféle dekadens leszállóág. És most nem feltétlenül a körülöttünk dúló háborúkra, politikai és gazdasági viszályokra utalok csupán, hanem a morális tartalomra és a kultúrával kapcsolatos életre is.
Ez egy jó alkalom, hogy végiggondoljuk, milyen kapcsolódási pontokon tudunk táplálkozni a saját kultúránkból.
Mert ahhoz, hogy az ember más kultúrákat képes legyen valóságosan megérteni és befogadni, alapfeltétel a saját kultúrájában való aktív létezés. Ha nem tisztázott a saját identitásunk, nagyon nehéz mások identitását felfogni és megérteni. Ez egyben kihívás is: van egy széthulló nyugati civilizáció, aminek történelmi alapon mi is a részei vagyunk, és ennek a bomlásnak a jelei a mi életünkben is megmutatkoznak, ez ellen kell tehát valamit tenni.
Hogyan tudnak ezek a bizonyos nemzeti identitások jó irányban hatni egymásra egy színházi olimpia kapcsán?
Minden, ami új és izgalmas, amire rá tudunk csodálkozni, többirányúvá és sokszálúvá teszi a gondolkodásunkat.
Ezáltal gazdagodunk.
Csodálatos mandarin (Fotó/Forrás: Produkció)
Te vagy az ötletgazdája a színházi olimpia záróeseményén szereplő balettestnek, amelyen Bartók Csodálatos mandarinja és Ravel Bolerója lesz látható. Mi volt az alapötlet?
Az alapgondolat az volt, hogy a színházi olimpia nyitására, amiből végül a rendezvénysorozat záróeseménye lett, álmodjunk meg egy olyan nemzetközi kitekintéssel bíró és befogadható projektet, ami egyszerre magyar és egyetemes. A Bartók-mű mindkettőt eklatáns módon képviseli, az európai kultúrára pedig a Ravel-adaptáció fog reflektálni. A darabok mögött széles nemzetközi alkotógárda áll. A táncosok között lesz fehérorosz, moldáv, japán, olasz, francia, orosz és magyar művész. A zongorák mellett pedig négy kiváló magyar zongorista fog ülni, akik a hazai innováció szempontjából izgalmas képletet jelentő Bogányi-zongorákon fognak játszani.
A darabok zenéjét tehát nem nagyzenekar, hanem két zongora fogja prezentálni mindkét esetben. A Bolerót a négy művész együtt fogja játszani a két zongorán, vagyis két négykezes játékot hallhatunk majd. A Bartók-művet ketten adják elő, Bogányi Gergely és Boros Misi, hiszen Bartók készített egy kétzongorás átiratot is a Csodálatos mandarinra. Ami külön izgalmas ebben az előadásban, hogy a teljes mű elhangzása után Binder Károly és Varga Gábor egy Bartók-improvizációt játszanak. Az utolsó utáni jelenetben, vagyis a mandarin halálát követően mi ugyanis tovább játsszuk a történetet, és elképzeljük a halott emberek lelkét. Hozzáteszem, noha megvan az iránya a történéseknek, ez alatt az impró alatt a táncosok is improvizálni fognak.
Egészen bátor vállalkozásnak tartom Bartók után egy Bartók-improvizációt játszani vájtfülű zenekedvelőknek.
Nem átírjuk, hanem hozzáteszünk valamit, ami elképzelésünk szerint képes lehet ihletően hatni a közönségre. A Bolero pedig egy show, amivel szeretnénk az európai életérzés örömteli tartalmát megragadni: hogy egy olyan területén élünk a világnak, ahol egyébként akár boldogok is lehetnénk.
Bogányi Gergely (Fotó/Forrás: Produkció)
Mitől különleges a Bogányi-zongora?
Bogányi Gergely tizenöt éves korában egy finnországi gimnáziumban kigondolt egy víziót: egy zongorát, ami nem fából készül. A nagy zongoragyárak egyébként minden olyan fejlesztésnek ellenálltak, ami alapanyagként nem a fából indult ki, noha ők maguk is be kell vallják, hogy ma már nincsen olyan minőségű fa, amiből korábban a nagyon jó zongorák készültek. Bogányi Gergely viszont műanyag kompozitból gyárt zongorákat hasonló hangzással, mint egy normál hangszer. Ami biztos: az ő zongoráinál garantált az azonos minőség és hangzás, korlátlan az élettartalmuk, és sokkal könnyebbek a hagyományos zongoráknál.
Ez tehát egy magas minőséget létrehozó magyar innováció,
amihez ha Gergő és csapata hozzá tudják tenni a még szükséges fejlesztéseket, világszínvonalú karriert futhat be. Akik még nem találkoztak ilyen zongorával, azt javaslom, jöjjenek el a Margitszigetre, és hallgassák meg, mire képes ez a hangszer.
Hogyan fognak szólni ezek a zongoraátiratok egy hatalmas szabadtéri színpadon két olyan darabnál, amelyeknél ráadásul megszoktuk a szimfonikus hangzást?
Tudomásul kell vennünk, hogy aki a Margitszigetre megy, az nem a Zeneakadémia dísztermében hallgatja a koncertet. Ennek a produkciónak nem azt a hangzásvilágot kell hoznia. Aki eljön megnézni ezeket az előadásokat, világszínvonalon táncoló és zenélő művészekkel fog találkozni, és látni fog egy showt, amely egy virtuóz tartalommal bíró, de populáris értelemben is felfogható üzenetet fogalmaz meg: sokszínűségeink és különbözőségeink ellenére is tudunk közösen pozitív értéket közvetíteni. Képesek vagyunk valamit hozzátenni a világhoz, és nem elvenni belőle.
Ez gyakorlatilag egy örömünnep lesz. Hiszen magyarként mi másra lehetnénk vitathatatlanul büszkék, ha nem Bartókra?
És itt van Ravel, akinek a repetitív muzsikájával esetleg hangulatba tudjuk magunkat hozni, és akár még mosolyogni is képesek leszünk, annak ellenére, hogy körülöttünk komoly nehézségek vannak.
Csodálatos mandarin (Fotó/Forrás: Produkció)
Demcsák Ottó fogja táncolni a Csodálatos mandarinban az öreg gavallér szerepét. Ez is az alapötlet része volt?
Demcsák Ottó egy legendás táncos, aki hatvanéves már elmúlt, de az öreg gavallér szerepe nem jelent olyan mértékű fizikai terhelést, amit ne tudna megoldani, főleg úgy, hogy visszavonulása után sem állt le a napi tréninggel.
Hogy állnak jelenleg az előadások?
A táncokat jelenleg is próbáljuk Sankt Pöltenben, a zongoristák, akik már tudják a darabokat, saját köreikben fognak a napokban összejönni, tíz nappal az esemény előtt pedig mindenki Magyarországra érkezik, és onnan kezdve már közösen dolgozunk tovább.
A nagyobb volumenű nemzetközi produkciók általában megismételhetetlenek, ami azt jelenti, hogy miközben unikálisak, egyben „pazarlóak” is. Ennek az előadásnak lesz utóélete?
Igen. Egy magyarországi turnéban gondolkodunk: november 23. és december 3. között közel tíz helyszínre tervezzük elvinni a produkciót. Arra is jó esélyt látok, hogy a nemzetközi térbe is ki tudunk jutni vele.
Csodálatos mandarin (Fotó/Forrás: Produkció)
Az alapötleten túl rendezőként is jegyzed az előadást. Hogyan dolgoztatok együtt Michael Kropf koreográfussal?
A legelején elmondtam neki a koncepciót: honnan hová kell eljussunk, és ehhez kértem tőle koreográfiai javaslatokat, formákat. Ezeket a javaslatokat minden egyes előadásszakasz kapcsán megbeszéltük, és végül az egész képlet egy ívre fűzése ismét az én dolgom. Mondhatni, én határozom meg az egész esztétikáját, Michael pedig ez alapján elkészíti a koreográfiákat.
Bármennyire is egyetemes Bartók Béla zenéje, a nemzetközi táncszíntéren sokkal kevésbé ismert, mint például a Bolero. Milyen volt a táncosok találkozása ezzel a darabbal?
Számomra megható volt a legkülönfélébb helyekről jövő balettművészek viszonyulása a Bartók-műhöz. Olyan nyitottsággal, szeretettel és elismerően álltak hozzá, amit ha személyesen megtapasztaltak volna, minden magyar embernek felemelő érzést jelentene.
Jó lenne megtalálni az ikonjainkat, mert vannak.
A felnövekvő generációknak pedig nem feltétlenül a bulvármédiában kellene példaképeket keresni, hanem a valóban jelentős teljesítményt nyújtó és méltó emberi tartalmat felmutató tudósaink, művészeink vagy akár a környezetünkben lévő, becsületesen dolgozó emberek között. Boldog lennék, ha minél több fiatal zenész Bartók Béla felé fordítaná érdeklődő tekintetét.
Részletes információ az estről és jegyvásárlási lehetőség itt.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Pataki András (forrás: Produkció)
hírlevél
