Elárverezteti a milánói Scala jelmezeit Alexander Pereira, az intézmény intendánsa.
Az 50 évnél fiatalabb, ezért történelmi védelem alatt nem álló kosztümöket kínálják eladásra.
A Scala 22 éve nem vált meg egyetlen jelmezétől sem. A színpadi ruhák jelentős részét újra felhasználták. A jelmezekért felelős személyek gondosan kiválasztják, mely kosztümökre lehet majd licitálni - írta a lap.
"A Scalában 1996 óta semmit nem dobunk ki. Tulajdonképpen 50 ezer ruha van itt"
- magyarázza Rita Citterio, aki az operaház kosztümjeiért felel, emellett az ő birodalmának számítanak a Scalának dolgozó műhelyek is az Ansaldon. Semmit nem dobnak ki, hanem mindent újra felhasználnak. Mint kiderült, a tavaly december 7-én bemutatott Andrea Chénier kosztümjeit használták Az álarcosbálban és a Manon Lescaut-ban is. Végülis mindegyik a 18. században játszódik.
"A híres tervező, Lila De Nobili Aidája sem volt épp pontos történelmileg, mivel De Nobili kifosztotta a raktárat. Nézze ezt!" - mutatja egy harcos gallérját, amiben semmi egyiptomi nincs, inkább gótikus benyomást kelt.
Egy 1920-as Lohengrinből származik, amit újra hasznosítottak."
A jelmezek azonban apránként minden talpalatnyi helyet elleptek. Emiatt jelenleg sokat Peróban tárolnak konténerekben, vagy más vidéki raktárakban. A korosabb, nemesebb darabokat, amik híres énekesek jelmezeként szolgáltak, üveg mögött tartják és megtekinthetőek.
A legrégebbi darab egy Radamès jelmeze, amelyet Francesco Tamagno tenor viselt,
aki Verdi Otellójának első, 1887-es előadásán a címszerepet énekelte. Itt található Maria Callas 25 kosztümje is. Közülük néhányat konténerek aljáról mentettek meg, például A kalózban viselt egyik ruháját, vagy egy nagyobb kupacban ismerték fel, mint az, amit a Rossini A sevillai borbély-ának Rosinájaként viselt.
A hihetetlen ruhakölteményeket, mint amiket Piero Tosi tervezett Visconti Az alvajárójához, természetesen mindenki szeretné felpróbálni, vagy legalábbis megérinteni. A néhány évvel ezelőtt megrendezett Callas-kiállításon - egy hasonló tárlat jelenleg is látható a Scalában - még ennél is messzebbre ment egy ollóval felszerelkezett látogató, aki Boleyn Anna Tudor ruhájából kivágott ki egy négyzetet.
Maria Callas ruháit, amelyek jelenleg a Scala Múzeum kiállításán láthatóak természetesen nem viszik aukcióra. Renata Tebaldi szoprán és Rudolf Nurejev orosz balettsztár jelmezeit sem
értékesíti az operaház.
Utóbbi művész kapcsán a jelmezekért felelős hölgy megjegyezte, hogy mindössze a Diótörő és A szilfid kosztümjei vannak az operaház birtokában, az orosz művész a többit magával vitte. Callas ruhatárával szomszédos legnagyobb riválisa, Renata Tebaldi jelmezeinek gyűjteménye. Citterio kedvencei azonban azok a jelmezek, melyeket Guido Fiorato tervezett 2003-ban Anna Caterina Antonacci számára Marco Tutino Vita című művéhez.
Ahhoz, hogy az egyedülálló gyűjteményből esetleg egy múzeumot hozzanak létre komoly tőkére lenne szükség.
Legutóbb Caruso egyik jelmezének restaurálása közel tíz ezer euróba került.
Így egyelőre marad az árverezés.
(Képgalériánk csupán illusztráció. Egy korábbi kiállítás képeiből és az operaház történelmi jelmezei közül válogattuk a fotókat, azokon valóban a Scala jelmezei, de nem a most eladásra kínált darabok szerepelnek.)
hírlevél
