Zenés színház

Elemi érdekek

2008.04.10. 00:00
Ajánlom
A Velencében zenés színházrendezői tanulmányokat végzett Anger Ferenc Szegeden debütált operarendezőként. A szokottnál nagyobb figyelem irányul diplomamunkaként is szolgáló Otellójára, hiszen a főszerepet két alkalommal José Cura énekli.

Anger Ferenc, Rálik Szilvia és José Cura az előadás után

- Az első közös próbán te rendezted Curát, vagy ő saját magát?

- Nehéz ezt szétválasztani, de fontos tudni, hogy miután José Cura vasárnap este Szegedre érkezett, azonnal megnézte az előadást, majd a másnapi próbán minden járás, minden mozdulat a fejében volt. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy a hétfő délelőtti öt-, majd az esti háromórás próbán ezért szinte alig volt dolgom.

- Hogyan fogadta az értelmezésedet?

- A koncepcióval messzemenőkig egyetértett. Az előadásunkban Otello nem idealizált hős, aki minden akadályt legyőz a szerelmével közösen. Ellenkezőleg: esendő férfi és érdekember, aki árulások sorozata után jut el pozíciójáig. Bár a velenceiek zárt közösséget alkotnak, mégis befogadják a homályos múltú, ám tehetséges idegent, Otellót. A város szinte haszonállatként foglalkoztatja, ő viszont tisztában van vele, hogy itteni pozíciója csupán ideiglenes. Be akarja magát biztosítani, amikor megszöktet egy itteni lányt, Desdemonát, aki kapva kap az alkalmon, máskülönben a kereskedő-feleségek unalmas hétköznapjai várnának rá. Desdemona tehát nem halálra szánt áldozati bárány, hanem erős, céltudatos személyiség.

- Mi izgatta a fantáziádat az Otello kapcsán?

- A rendező kizárólag két dologból építkezhet: a zenéből és a librettóból. A háttér-információk bárhonnan beszerezhetők, de a lényeg mindig az eredeti mű. Az Otellóval szerencsém volt, mivel nem láttam belőle olyan előadást, amit maradéktalanul el tudtam volna fogadni. Ez nem nagyképűség: vannak olyan produkciók, amelyeknél azt érzem, hogy a rendező megtalálta a központi magot, amit egységes jelrendszerrel sikerül közvetítenie a nézőtér felé.

- Hogy került egymás mellé Cura és a te neved?

- Amikor Cura 2001-ben Szegeden énekelt, azt nyilatkozta, hogy szívesen szerepelne magyar operaszínpadon, ami egy több éves tárgyalássorozat kiindulópontja lett. Amikor pedig felvettek a velencei egyetemre – ahol egyébként Cura óraadóként tanít –, elkezdtem Szegeddel tárgyalni, hogy itt rendezhessem a diploma-előadásomat. Egy évvel ezelőtt pedig a két szál összefonódott.

- A főszereplő személye hogyan hatott a munkádra?

- Sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést, és végül arra jutottam, hogy sehogy. Egyfelől nem lehet az professzionális munka, amelyikben mindent egy névre hegyeznek ki, másfelől viszont időm sem volt ezen gondolkodni, hiszen ott volt a három órás darab, amit színpadra kellett tenni. Óriási megtiszteltetés Cura fellépése, de ha nem ő énekelné Otellót, az előadás akkor is ilyen lenne.

- A szegedi színpad nem ismeretlen terep számodra, kórustagként több előadásban is felléptél. Gondolom, innen ered az opera iránti vonzalmad.

- Először a Galgóczy Judit-féle André Chénier-ben énekeltem, aztán jöttek Kovalik Balázs rendezései, a Turandot, a Mefistofele… Többeket mondhatnék, akiktől rengeteget tanultam, de kettőjük munkáit látva döbbentem rá arra, hogy operát másképp is lehet játszani.

- A budapesti főiskola után Velence következett. Miért?

- Bár Olaszországban Rómában és Firenzében is tanítanak rendezést, a zenés színházrendezés igazi bázisa a velencei egyetem. A színháztudomány és -technika nevű szakon, amire jártam, prózai színházról is sok szó esett, mégis a zenés színházi ismeretek voltak túlsúlyban. A képzésre egész Európából érkeznek hallgatók, sőt Kolumbiából és Argentínából is. Több velencei színházzal (La Fenice, Goldoni, Avogaria) ápol kapcsolatokat az egyetem, a La Fenicében például minden évadban a rendezőszakos hallgatók mutatnak be egy előadást. Egy évfolyamon világítás-, díszlet- és jelmeztervezők, valamint rendezők tanulnak, a diplomát mindannyian színházi munkával szerezhetjük meg. Így az osztálytársaim között volt, aki a milanói Scalának tervezett jelmezt, más Buenos Airesben rendezett előadást.

- Velencei tanulmányok után velencei témájú darabot rendeztél. Hatott mindez a rendezésre?

- Segített a Velencében töltött két év, mert sok részlet megfejtésében személyes tapasztalatokra támaszkodhattam. Velence évszázadok óta a túlélésre berendezkedett, zárt városállam. Az itteni lakosok ma is szigorúan egymásra utaltan élnek, az idegent, még ha olasz is, nem fogadják be. A velenceiek életét a négy elemmel folytatott küzdelem határozza meg: mikor ég le a város, mikor jön föl a víz, van-e elég föld, merről fúj a szél – a város mindennapjai e kérdések köré szerveződnek. És itt kell visszanyúlnom a koncepciónkhoz: a szöveg többször utal rá, hogy Otellónak szoros köze van az elemekhez; ez az a pont, ahol a velenceiek és ő pontosan megértik egymást. Az elhibázott beilleszkedési kísérlet vezet végül a tragédiához.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.
Színház

Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a Centrál Színházban tér vissza a színpadra

A Nemzeti Színházban tavaly súlyos balesetet szenvedett színművészek apa-lánya párost alakítanak a Centrál Színház következő évadában. A Puskás Tamás rendezte előadás egy híres film adaptációja lesz. 
Klasszikus

Neves régizenei együttessel készített lemezt Daragó Zoltán

A fiatal kontratenor Bach-áriákat felvonultató lemeze Christophe Rousset vezényletével és a Les Talens Lyriques közreműködésével szeptemberben jelenik meg az Aparté Kiadónál.
Könyv

Pernye és fű – ősszel érkezik Závada Pál új regénye

Október 8-án a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg a Kossuth-díjas író legújabb regénye, amelynek története és karakterei ugyan fiktívek, ám a benne szereplő interjúk valóságosak – azokat Sipos András rendezővel készítették Statárium című, 1989-es filmjükhöz.
Plusz

Az utolsó szerelem mítosza

Az első szerelem minden líra egyik fő toposza, sőt népdaloktól regényekig, a first love az igazi, mert mindenkit érdeklő, lángba boritó téma. Azon gondolkozom, hogy miért nincs az elsőnek párja, azaz miért nincs igazi irodalma, lírai lenyomata az utolsó szerelemnek, ennek a fellobbanó érzelmi viharnak? Almási Miklós írása.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház kritika

Szikrák és vízcseppek – Aida a Szentmargitbányai Kőfejtőben

Tíz év után ismét az Aida került színre az Ausztriában található Szentmargitbányai Kőfejtő hatalmas szabadtéri színpadán. Nem ez volt azonban az egyetlen visszatérés: ismét Thaddeus Strassberger rendező munkáját láthatta a közönség.
Zenés színház hír

Lehoczky Zsuzsáról nevezték el az Operettszínház játszóhelyét

Különleges születésnapi ajándékkal köszöntötte a Budapesti Operettszínház Lehoczky Zsuzsát: a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja nevét viseli mostantól a teátrum Raktárszínháza.
Zenés színház ajánló

Lehár Ferenc világhírű művei csendülnek fel a Komáromi Erődben

A Budapesti Operettszínház a legendás komáromi zeneszerző életművéből nyújt nagyívű válogatást július 27-én, a gálakoncertet Homonnay Zsolt rendezésében láthatja a közönség.
Zenés színház kritika

Drámai kontúrok, finom árnyalatok – Richard Strauss Elektrája a Bajor Állami Operában

A legendás német rendező, Herbert Wernicke 1997-ben bemutatott Elektra-produkciója az idei évadban is szerepelt a Bajor Állami Opera műsorán, a produkció parádés szereposztással és kimeríthetetlen művészi energiával került színre.
Zenés színház interjú

„Csak akkor lehet szabadon alkotni, ha nincsenek félelmeink” – beszélgetés Tassonyi Balázzsal

Tassonyi Balázs elképesztően erős évadot tudhat maga mögött. A Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves hallgatójaként 2024-ben debütált a Budapesti Operettszínház több előadásában is, és főszerepet kapott a Carmenben.