Az opera nagy sikert aratott, de többen kifogásolták „paraszti” hangvételét. A zenei anyag még részben olaszos stílusjegyeket visel magán, ugyanakkor előremutat a későbbi nagyorosz zene irányába.
Borisz Zvorkin: Iván Szuszanyin halála
Nemzeti opera született
1836-ban döntő fordulatot jelentett Mihail Glinka Ivan Szuszanyin című operája. Bár Glinka arisztokrata származású volt, egész művészetét áthatja az orosz nép iránti szenvedélyes szeretete. Zenei világa az orosz népdalból és az olasz operaszínpadból táplálkozott, amelyet nyugat-európai útja alkalmával ismert meg. Ivan Szuszanyin a népi hős, a hazafi típusa volt. Az opera fináléját az orosz nép megdicsőüléseként is értelmezhetjük. A szentpétervári premier fergeteges sikert aratott a demokratikus irányultságú társadalmi körökben, ugyanakkor a cár parancsára a címet "Életünket a cárért"-ra kellett változtatni, hiszen I. Miklós uralkodása alatt kizárólag a pravoszlávia - egyeduralom - népiség hármasa érvényesülhetett. Glinka már ebben a művében kialakította az orosz nemzeti opera alaptípusát, amely hazai zenei forrásokból építkezik és amelyhez később minden orosz zeneszerző mint kiindulóponthoz tér vissza.
Aki megmentette a Romanovokat
1613-ban lengyelek nyomultak Kosztromába, hogy a nem sokkal azelőtt megválasztott Mihail Fjodorovics Romanov (a Romanonv-dinasztia alapítója) életére törjenek. A lengyelek elfogják Ivan Szuszanyint, és arra kényszerítik, hogy vezesse el őket az orosz főerőkig. Szuszanyin az erdő mélyébe vezeti őket, amiért az életével fizet, de az oroszok győznek a kelepcébe csalt ellenség felett, és megünneplik Szuszanyin hőstettét. Az egyetlen dokumentáció, amely ránk maradt, a cár adománylevele. Mihail Romanov a hős leszármazottainak adta szülőfalujának, Domnyinonak a felét, ezen kívül felmentették őket az állami adók alól is.
hírlevél
