Elhunyt Berczelly István

Berczelly István 1938-ban született Budapesten. Énektanulmányait Feleki Rezső, Jámbor László és Szabó Miklós irányítása alatt végezte. 1965-től a debreceni Csokonai Színház tagja, ahol első jelentős szerepe Don Giovanni volt. Az Operaházban 1968-ban Valentinként mutatkozott be mint vendég, két évvel később lett a színház tagja. Noha 2000-ben nyugdíjba ment, 2016-ig még fellépett az intézményben. Hosszú és Magyarországra fókuszált karrierje során kezdetben lírai és Verdi-baritonszerepeket énekelt, majd ahogy hangja változni kezdett, Faragó András örököseként

fokozatosan vette birtokba a basszbariton, sőt esetenként a mély basszus szerepkört is, s vált generációjának egyik legjelesebb Wagner-interpretátorává.

Legfontosabb alakításai közé tartozott Luna gróf (A trubadúr), Renato (Az álarcosbál), Zakariás (Nabucco), Főinkvizítor (Don Carlos), Hermann (Tannhäuser), Wotan (A nibelung gyűrűje), Hans Sachs és Pogner (A nürnbergi mesterdalnokok), A kékszakállú herceg (A kékszakállú herceg vára) és Háry János szerepe.

Berczelly István nagyívű pályája során számos elismerésben részesült. A legnagyobb állami kitüntetések mellett átvehette a Bartók–Pásztory-díjat, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, a Székely Mihály- és Oláh Gusztáv-emlékplakettet, a Melis György-díjat és a Sudlik Mária-emlékdíjat, valamint beválasztották a Halhatatlanok Társulatába is.

Berczelly István egészen a nyolcvanas évei kezdetéig aktív volt, még azután is közreműködött koncerteken, hogy megvált az operaszínpadtól. Visszavonulásáról egy interjúban így vallott: „Nagy terveket már nem szövögetek. Nyolcvankét éves vagyok, ebből ötvennégyet végigénekeltem, elég volt.

Ennyi évesen már ne énekeljen az ember, pedig hangom talán még lenne... Nem akarom lerontani, amit eddig felépítettem.

[...] Néha azt kérem az esti imámban, hogy már ne legyen hangom, mert akkor nem sajnálnám, hogy nem énekelek. Talán egy szerep van még, amit megpróbálnék... Az Inkvizítor a Don Carlosból. Őt Torquemadáról mintázták, a darab szerint ő egy vénember. Na, azt elénekelném... a régi rendezésben, Forray díszleteivel, Márk Tivadar jelmezeiben.”