Demény Attila zeneszerző halálával a magyar zenei élet jelentős személyisége távozott. Zeneszerzői munkásságát kiváló szakmai felkészültség és a XX. századi zenei nyelveket sajátos hangvételben egyesítő egyéni stílus jellemzi. Ez a nem túlbonyolított, expresszionista beszédmód képes arra, hogy általa a századforduló fontos közép-kelet-európai történetei fogalmazódjanak meg: Az utolsó meggymag című kamaraoperájában csakúgy, mint Weöres Sándor, Nagy László, Szőcs Géza, Balla Zsófia, Visky András versei nyomán írt vokális kamaraciklusaiban, valamint kórusműveiben és hangszeres darabjaiban, melyek képesek átfogni a szertefoszlott illúziók és a ragyogó, transzcendens szférák között tátongó távolságot.

Demény Attila a kolozsvári Gh. Dima Zeneművészeti Főiskolán 1979-ben végzett zongora és zeneszerzés szakon, majd 1987-ben a bukaresti Színház- és Filmművészeti Főiskolán operarendezői képesítést szerzett. 1987 óta a kolozsvári Állami Magyar Opera rendezője, majd főrendezője. A Romániai Magyar Zenetársaság elnöke (1993). Ő mutatta be először Erdélyben Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusát (1992), és Bartók Béla Cantata Profanáját (1995).

Sepsiszentgyörgyön karmester (1979–1982), zongoraszólista a nagyszebeni filharmóniánál (1980–1983), a kolozsvári operastúdió alapítója (1992), a balatonfüredi Művészeti Fesztivál művészeti igazgatója (2003–2006).

Demény Attila zongoristaként több mint 300 egyéni szóló-, kamara-, és zenekari estje volt. Számos színházi kísérőzenét szerzett, és több színházi produkció zenei vezetője volt. Szimfonikus hangversenyeket és operaelőadásokat vezényelt. Több mint húsz opera rendezője.

Fejléckép: Demény Attila / Fotó: Jegy.hu