Nyesztyerenko első külföldi fellépése Magyarországon volt 1970-ben, és emlékezete szerint Olaszország után itt lépett föl a leggyakrabban. 1981-ben Ferencsik János vezényletével vette fel A kékszakállú herceg várát, 1985-ben első külföldiként ő énekelte Budapesten magyarul Bartók operáját.
A világ legjobb színpadain lépett fel, többek között a milánói Scalában, a New York-i Metropolitan Operában, a Bécsi Állami Operaházban és a londoni Covent Gardenben.
Kisgyermekként gramofonon hallgatta a kor "sztárjait", akik közül minden idők egyik legnagyobb basszus-énekese, az orosz Fjodor Saljapin és az amerikai Paul Robeson volt rá nagy hatással. A zene mellett másik nagy szerelme az építészet volt, meg is szerezte az építészmérnöki diplomát, de ezzel párhuzamosan elvégezte a leningrádi Rimszkij-Korszakov konzervatóriumot is. Végül a zene mellett döntött, s minden erejét az éneklésre összpontosította.
1965-ben szerződtette a leningrádi Mariinszkij színház, majd 1970-ben megnyerte a moszkvai nemzetközi Csajkovszkij énekversenyt. Egy év múlva már a moszkvai Nagyszínház vezető énekese volt, élete legboldogabb napjának 1972. június 22-ét tartotta, amikor a Bolsoj színpadán Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájában debütált.
Több mint 3500 koncertet adott (karrierje csúcsán évente 250-et), 70 lemezfelvételt készített, 80 opera vezető szerepét énekelte, több mint húszat eredeti nyelven. Kamaraénekesként és oratóriumokban is fellépett, repertoárja mintegy ötszáz dalt, népdalt és románcot ölel fel. Hangját megcsodálhatta a New York-i Metropolitan, a londoni Covent Garden, a Bécsi Állami Operaház közönsége, Jelena Obrazcovával ők voltak a milánói Scala első orosz énekesei.
Leghíresebb szerepei az orosz klasszikus operákhoz fűződnek (Glinka: Ruszlán és Ludmilla, Ivan Szuszanyin, Muszorgszkij: Borisz Godunov, Ivan Hovanszkij, Borogyin: Igor herceg), de kiemelkedőt nyújtott Mozart A varázsfuvolájának Sarastrójaként, valamint olyan operák főszereplőjeként is, mint Verditől az Attila, a Nabucco és a Don Carlos, Rossinitől A sevillai borbély vagy Gounod Faustja. Részese volt Sosztakovics és számos más orosz kortárs zeneszerző ősbemutatóinak, több operát kifejezetten az ő hangjára írtak.
A szakmai közönség elsősorban lenyűgöző eleganciáját, pontosságát, szenvedélyességét, kivételes muzikalitását emelte ki.
Nyesztyerenko zenepedagógusként is elismert volt, 1975-1993 között a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban, 1993-tól tíz évig a bécsi konzervatóriumban tanított, két könyve és több mint 200 cikke jelent meg. Magyarországon is több alkalommal tartott énekes mesterkurzust, s több fiatal magyar tehetség útját egyengette. Karrierje során 12 nyelven énekelt, németül, franciául és angolul beszél, tanítás közben négy nyelvet (orosz, német, francia, angol) használ, s amikor A kékszakállú herceg várát gyakorolta, magyarul is tanult.
A 2012-es év során a Fideliónak is volt alkalma interjút készíteni a művésszel. A Szent Efrém Férfikarral közös koncertje egyik próbája után beszélgettünk vele, többek között arról is, mit adott át a mesterkurzusain a hallgatóinak a rá jellemző, utánozhatatlan karakterformáló technikából, amely kapcsán elmondta: „Az igazán tehetséges zeneszerzők zenéjében minden benne van. Rögtön, ahogy megszólal egy darab első hangja, abból már következik a gesztus. Ha például a zene élénk karakterű, nyilván nem lehet egy helyben állva tátogni. A hangképzésen kívül természetesen arra is tanítom a növendékeimet, hogy ezzel a szemmel figyeljenek mindenre, mert a kottában leírtakból mindent egyszerre kell tudni visszaadni ahhoz, hogy megszülessen a zene.”
Jevgenyij Nyesztyerenko 83 éves volt. Nyugodjék békében!
hírlevél
