A Savonában született Scotto tizenöt évesen lépett fel először nyilvánosan, Verdi A trubadúr című operájának egyik áriájával. Operaszínpadon tizennyolc évesen a Traviata Violettájaként debütált szülővárosában, a szerepet egy nappal később a milánói Teatro Nuovóban is elénekelhette. 1953-ban már a világhírű Scalában mutatkozott be Alfredo Catalani La Wally című operájában olyan partnerekkel, mint Mario Del Monaco és Renata Tebaldi. Az igazi áttörést huszonhárom évesen az edinburghi fesztivál hozta meg számára, amikor
Bellini Az alvajáró című operájának ráadás előadásában Maria Callas helyére ugrott be.
Az óriási siker nyomán a szerepet nem sokkal később a velencei La Fenice operaházban is elénekelte, a hatvanas évek elejétől két évtizeden át állandó szerződés kötötte a veronai Arénához.
1960-ban lépett fel először a tengerentúlon, a chicagói Lyric Operában. 1962-ben a londoni Covent Garden, három évvel később a New York-i Metropolitan Opera közönségét is meghódította Puccini Pillangókisasszonyának címszerepében. A Metben 1987-ig 26 szerepben, több mint háromszáz előadáson lépett színpadra, és amikor 1977-ben először sugároztak élő tévéközvetítést az intézményből, a Bohéméletben Luciano Pavarotti partnere volt.
Az 1960-as években a bel canto stílus egyik legelismertebb képviselője volt.
Kezdetben inkább koloratúrszoprán hősnőket formált meg, hangjának éretté válásával áttért a drámai szoprán szerepekre. Fél évszázados pályafutása alatt (a 2000-es évek elején vonult vissza) csaknem félszáz operaszerepet énekelt, legtöbbször 19. századi szerzők – Verdi, Puccini, Donizetti és Bellini – műveit. A kilencvenes évektől repertoárja újabb szerepekkel bővült, a többi közt Richard Strauss (A rózsalovag, Elektra), Wagner (Parsifal), Massenet (Werther) és Menotti (A médium) operáiban is színpadra lépett. Több lemezfelvételt is rögzített, a Hungarotonnál megjelent albumán francia szerzők, Berlioz, Bizet és Massenet operáinak áriáit énekelte.
Rendezőként is nevet szerzett magának. Legtöbbször kedvelt komponistáinak műveit állította színpadra, több alkalommal megrendezte a Pillangókisasszonyt, a Bohéméletet, Bellini Az alvajáró és Norma című operáit, Verdi Az álarcosbálját, Donizetti Lammermoori Luciáját.
Kitüntetései között két Emmy-díja is van (az egyiket Ponchielli Giocondájának San Franciscóban készült felvételéért kapta, a másikat a Traviata rendezéséért), 2007-ben a Met társulatának lapja, az Opera News díjában részesült, két évvel később a legendás Juilliard School tiszteletbeli doktorává választották.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Forrás: OperaWire, Fidelio
Fejléckép: Renata Scotto 1967-ben (fotó/forrás: Mario De Biasi / Wikipedia)