Sólyom-Nagy Sándor 1941. december 21-én született Siklóson, itt végezte alap és középfokú tanulmányait is. Ezt követően a Zeneművészeti Főiskola ének-opera szakán Maleczky Oszkár és Kutrucz Éva tanítványaként tanult. 1966-ban diplomázott, majd rögtön a Magyar Állami Operaház magánénekese lett.
Sólyom-Nagy Sándor
Puccini Toscájában, Scarpia szerepében ismerte meg a közönség. Nem telt bele hosszú idő, a társulat hősbaritonja lett, kivételes tehetségét közel ötven főszerepben bizonyíthatta.
Svéd Sándor, Losonczy György, Jámbor László, Radnay Görgy, Melis György szerepeinek örököseként több mint nyolcvan szerepben lépett színpadra.
Sólyom-Nagy Sándor legjobb alakításai közül is kiemelkedik Petúr bán szerepe a Bánk bánból, Verdi operái közül a Rigoletto címszerepe, a Falstaff Fordja, Jago az Otellóból, Amonasro az Aidából, Escamillo Bizet Carmenjéből, Porgy Gershwin operájából és Hans Sachs Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című alkotásából. Az operák mellett gyakran fellépett oratórium- és dalénekesként, számos kortárs szerző művének bemutatóján működött közre, hatalmas sikerrel énekelte Bartóktól A kékszakállú herceg várát és a Cantata profana szólóját.
Rendszeresen vendégszerepelt külföldön, a Bécsi és a Müncheni Staatsoperben, Belgiumban, Hollandiában, Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban, Japánban.
1980–2001 között rendszeresen részt vett a Bayreuthi Ünnepi Játékokon, amelynél nagyobb megbecsülés nem érhet egy Wagner-énekest. Közel 250 előadásban vett részt a rangos operaházban.
Állandó vendégművésze volt a Bayreuthi Ünnepi Játékoknak, ahol több mint százszor lépett fel. Sólyom-Nagy Sándor elsősorban a drámai szerepeket kedvelte, a tökéletes énektechnika, egységes színezetű hang, szuggesztív előadásmód jellemezte alakításait.
A Zeneakadémián tanított, tanári munkája kapcsán úgy nyilatkozott, a legfontosabb üzenet, amit a tanítványainak át akar adni, hogy „nagyon szeretni kell énekelni. A nap minden percét, gyakorlattal bemutatva, énekelve, vagy rágondolva, vagy tanulva kell tölteni. Ez nem csak egy odahintett szöveg, ez tényleg így van. Aki egyszer ebbe a társaságba belépett, annak szeretnie kell élete végéig ezt a dolgot. Nem lehet azt mondani, hogy én két hétig inkább nyaralok.”
Sólyom-Nagy Sándor és Molnár András
Művészi munkásságát számos díjjal ismerték el. 1972-ben Liszt-díjat, 1974-ben Székely Mihály-emlékplakettet, 1977-ben Érdemes Művész címet, 1988-ban Kiváló Művész címet, 1990-ben Erzsébet-díjat kapott. 1998-ban több évtizedes, a mai napig nagy jelentőségű énekesi pályafutásáért Kossuth-díjat vehetett át. 2005-től a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2007-ben a Magyar Állami Operaház örökös tagjának és mesterművészének választották meg. 1991-től az Operaház művészeti tanácsának elnöke volt.
1972-ben, mivel a Nagy Sándor név már többszörösen foglalt volt a színházi világban, felvette a Sólyom-Nagy Sándor nevet. Ezzel a vezetéknévvel vált ismertté fia, Sólyom-Nagy Máté színművész is.
Sólyom-Nagy Sándort az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Állami Operaház saját halottjának tekinti. (Origo)
hírlevél
