Zenés színház

Ellen-Carmen

2009.07.06. 12:49
Ajánlom
A Cigányszerelem elmondható, mint egy szerelmi négyszög története, mint egy ifiasszony megtörése, de úgy is, ahogy az operettet Jekatyerinburg után Szegeden is színpadra állító Béres Attila most elmondta.

A színpadon a számtalan kopasz, nem őszelőt, hanem egyenesen közelgő zord telet idéző nyírfák (díszlet: Daróczi Sándor) éppen annak köszönhetőek, hogy Béres Attila a jekatyerinburgi bemutatóra oroszos tájat álmodott meg. A nyírfák mintha egy dombon állnának, a Dóm felé egyre magasabbak - egy egyre tömörebb erdő képét adják ki. Lépcső vezet le e dombon, a még így is hatalmas színpad felé. Elvégre nincs primadonna lépcső nélkül.

Vörös huszárkabátosok armadája foglalta el a 76. Szegedi Szabadtéri játékok megnyitását jelző fanfárok felhangzása után a Dóm téri gigantikus színpadot a Cigányszerelem ál-nyitányának hangjaira. Feltűnik a díszes kompániában egy nyalka úr, bizonyos Tivadar is, aki Napóleon ellen harcoló csapataink fejfödőjét viseli. A távolban valaki "Állj, állj, megállj!"-t kiált. Aki nem ismeri eléggé a darabot (és ilyenek sokan lehetnek, hiszen Lehár klasszikusát legutóbb 2002-ben Miskolcon mutatták be), hihetné azt is, hogy már az idény első előadását súlyos gikszer zavarta meg. De hamarost feltűnik a rendező, akiről - hogy csillapodjanak a kedélyek - kiderül, nem más, mint egy szereplő, és le is esik a tantusz: kérem, itt egy próbát látunk, ami bizony már maga az előadás. A darab szereplői színészek, egyik - nem is egyik, hanem a legfontosabb - közülük a vidéki primadonnát alakító primadonna, a sokat tapasztalt, okos Ilona.

A vörös kabátosok tánca és kavalkádja a Carment idézi. Hihetnénk tehát azt is, hogy itt a Carmen próbája zajlik. Hihetnénk, hiszen a korabeli kritikák Lehár művét ellen-Carmennek, Carmen-parafrázisnak írták le. (És most jótékonyan hallgassunk Karl Kraussról, aki ezt a művet is, mint megannyi Lehár-darabot, az emberi ízlés elleni drámai támadásnak ítélte - mi több, magát a szerzőt gúnyosan csak őrmesternek titulálta -, és azon másokról is, akik bár elismerték Lehár zeneszerzői képességeit - amit a Cigányszerelemnél ékesebben csak A mosoly országa bizonyít - a librettót epébe mártott tollal elemezték.) Itten, szemben a Carmennel, a bajkeverő cigány: férfi, akiben tombol a forróvérű hősnőéhez hasonló birtoklási vágy. De nem ő áll a dráma középpontjában, még ha mozgatója is az eseménynek.

Józsiba gyermekkora óta rendületlenül szerelmes a gazdag erdélyi birtokos család sarja, Zórika. Józsi (Kiss B. Atilla) levelet kap Zórikától (Rácz Rita) a próbán, melyből megtudja, hogy Zórika hozzámegy a jó Jonelhez (Vadász Zsolt). Nosza, lóra kap, és meg sem áll a Dragotin-birtokig, hogy megakadályozza a házasságot. Még időben ér oda: a lányt elbizonytalanítja, majd meg is szökteti. Egy erdőben élnek bűnös viszonyban, akárcsak Zórika oldalkocsis motorkerékpáron a lagziba érkező régi pajtása, Paulette (Kovács Patrícia), és a színpadon próbáló vidéki társulat rendező-darabíró-színésze, azaz a Cigányszerelem táncos-komikusa, Tivadar (Stohl András). De a vad cigány legény fejét nem könnyű bekötni: nem adja meg magát a sebtiben ácsolt oltár előtt, és vad dalban dalolja el, hogy ő bizony szabad, és nem kell neki már a józan és keserű Ilona (Frankó Tünde) sem.

Béres Attila rendezésében Ilona és Zórika a darab két főszereplője, és, ahogy az a vele készült interjúból kiderül, a Cigányszerelem az ő értelmezésében a választásról szól. Arról, hogy megadjuk, megadhatjuk-e magunkat a szenvedélynek, vagy jobban tesszük, ha a polgári életet választva életünk lassan csordogálva boldogabb lesz, mint ha erős sziklákon, sebesen áthágó vízesésekkel teli folyamként haladna zabolázhatatlanul.

Ilona már nem keresi a választ, mert neki kijutott már örvényekből, szurdokokból, szakadékokból, nagy vízesésekből, és volt már része csöndes áramlásokban is: tapasztalt és kissé már fáradt nő, igazi fin-de-siécle nagyasszony. Amit kapunk, az nem édesség, és mivel Ilona zárja a darabot Lehár egyik leghíresebb áriájával - ami persze inkább magánszám, mint ária - a darabból egyáltalán nem valami butuska, szívmelengető komédia lesz, hanem, mint ahogy azt Paulette nevelőnője, Berta (Molnár Piroska) is énekli, inkább tragédia, a rossz választás tragédiája. Rosszul választ Józsi, rosszul Paulette - hiszen a kapcsolatnak a kelekótya komikus-költő-álgróffal, nem lehet jó vége -, és rosszul Zórika (bár ő a csorbát kiköszörüli). A tanulság: rossz döntéseken csúszhat - és csúszik is - el az élet.

Ilona alakítója ezért nem csupán jó hanggal kell, hogy rendelkezzék, de olyan színészi kvalitásokkal is, mint amilyenekkel a korabeli sajtó szerint a Király Színház művésznője, Fedák Sári rendelkezett. Frankó Tünde, bár érezhetően nem prózai színésznő, és dikciója sem tökéletes, remek Ilona. Sötéten drámai, óriási csalódásokat és szerelmeket sejtető, tapasztalt asszony, aki még - hiába cinizmusa, amiről azt hiszi, megvédi őt a további mélyebb érzelmektől - tud keserűen csalódni, izzóan szeretni és gyűlölni. Frankó Tünde - bizonyítva, hogy énekesként még mélyebb alakításra képes, mint ha csak prózát mond - a visszautasítás után olyan megrendítően, keményen, tele a világ elleni haraggal, vészjóslóan öntudatosan énekelte a záró dalt, az operett legnagyobb slágerét, hogy igazat kellett adni a rendezőnek, aki azt nyilatkozta, ez nem a szokásos, boldogító operett. Olyan keserű árnyalat volt abban, ahogy Frankó Tünde azt énekelte, Messze a nagy erdő, hogy nehéz volt nem arra gondolni, az a nagy erdő nem más, mint az elveszett ifjúság, az elveszett bizalom (és a bizalom alatt most érthetjük a boldogságba fektetett ifjúkori feltételen hitet is). Aztán a bevezető után következő csárdás, aminek szövegét és dallamát máig olyan sokan tudják - "Volt, nincs fene bánja, volt, nincs, vigye kánya, volt szeretőm, volt már, volt elég" - nem csak arról szólt, hogy Ilona (bár úgy tesz), nem tudja könnyen túltenni magát ezen az elutasításon, hanem arról is, hogy dögöljön meg mindenki, pusztuljon el ez a világ, és benne kiváltképp azok, akik boldogok tudnak és mernek lenni. Vagyis a végkövetkezetése ennek a darabnak, így, ebben a Béres-rendezésben, korántsem egyértelmű. Nem az, ami Chaderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok-jának, nem az, hogy a boldog élet belefér a tisztesség keretei közé, hanem az, hogy a boldogság viszonylagos és múlandó. És ha az, hát legalább annyi vigaszunk legyen, hogy nekünk építenek lépcsőket, nekünk hódol a publikum, ránk irányul a fejfény.

Béres szerint Józsi nem azért hagyja el mindkét nőt, mert cigány, hanem azért, mert hajtja a vére, nyughatatlan, megköthetetlen, betörhetetlen. Nem is véletlen ez, mivel a romantikus cigánykép fundamentuma , amire Lehár épít, az a sztereotípia, hogy a cigány megzabolázhatatlan, képtelen a polgári életre. Nehéz másképp érteni Józsi híres áriáját, ami a mindig nagyon jó G. Dénes György remek magyarításban így hangzik: "Vad cigánylegény vagyok, nem bír senki vélem, nincs hazám, nem nyughatom, mert űz, hajt a vérem". (Németül még jobban kidomborodnak a cigányságot a haszontalansággal is összekötő tartalmak: "Ich bin ein Zigeunerkind, lieb und hass wie keiner, Ruh noch Rast ich nirgend find, ich bin ein Zigeuner.") Ennek ellenére azonban a rendező szerint a darabnak van egy aktuális olvasata is: szól a cigányok és a magyarok konfliktusáról, a megbékélni nem tudásról, ám a rendezés erre túl sok figyelmet mégsem fordít, ez csak halványan, leginkább a cigányvajda (Gesztesi Károly) és Berta jeleneteiben érhető tetten.

Mindenesetre Béres Attila a cigány zene hatását e műre jól érzékeltette azzal, hogy felléptette - a szünetben is - az EtnoRom bandát, és a zenekarban kitüntetett szerepet kapott a cimbalom. A lagzira készülő cigányok széles forgataga egészen szín- és hangpompás volt, a rendezés csak apróbb részleteiben, a nagy színpadnak is köszönhetőn, az intimebb részekben tűnt elkapkodottnak, például Józsi betoppanása Jonel és Zórika lakodalmába nem volt elég hatásos, hiszen Józsira nem irányult sem fény, sem figyelem.

A rutinos prózai színészek tanítanivalóan gyönyörűen és remek ritmussal oldották meg a sziporkákkal teli epizódokat, különösen az erdélyi gazdát, Dragotint alakító Bodrogi Gyula és a Bertát alakító Molnár Piroska kettőse volt parádés. Ahogyan vártak egymásra, ahogyan egymást segítették a poén csattanójához az nem csupán évtizedes rutinjuk bizonyítéka volt, de komikusi tehetségüké is.

Bár a vajdát alakító Gesztesi Károly színpadi jelenléte olyan erős volt, hogy azt is gondolhattuk - annyi megállás és esőszünet után sokadszor, hiszen mindig az ő jelenete szakadt meg -, hogy ő való a leginkább a Szabadtérire, a Molnár Piroskával adott kettősei mégsem működtek igazán jól. Remek volt Stohl András és Kovács Patrícia néhány duettje, akik, szemben a szöveget leginkább ritmusosan mondó Bodrogiékkal ellentétben, énekelni is tudtak (Kovács Patrícia talán kevésbé, mint Stohl). Az operából érkező szereplők közül Frankó Tünde mellett Rácz Rita hangi és színészi adottságai emelkedtek ki. Kiss B. Atilla, aki egy kettősben erőlködés nélkül énekelt ki egy magas cé-t, szenvedélyesen énekelt, de kissé nehezen lehetett róla elhinni, hogy fejét bekötni teljes képtelenség. Vadász Zsolt szépen adta elő az operett másik slágerszámát, a "Zórika jöjj haza már"-t, ám mégsem úgy, hogy elhiggyük, Zórika képes utána belátni, tévedett, és a jó Jonelt, a polgári életet kell választania.

Az est leglenyűgözőbb teljesítménye mégsem az övéké volt, hanem a Szegedi Szimfonikus Zenekar (Silló István jól vezette őket) első hegedűséé, Kosztándi Istváné, aki cigányprímást alakított, és méltó partnere volt (persze inkább hegedűhangja, mint ő) Frankó Tündének is. Prímásokat idézve virgázott, játékában sok volt a rubato, de nem karikírozta, hanem tökéletesen utánozta a legkiválóbb prímások muzsikálását.

2009. július 3. 21:00 - Dóm tér, Szeged - Szegedi Szabadtéri Játékok

Lehár Ferenc: Cigányszerelem

Librettó: Alfred Maria Willner, Robert Bodanszky; ford.: Gábor Andor; dalszöveg: G. Dénes György

Ilona, vidéki primadonna: Frankó Tünde
Józsi, cigányprímás: Kiss B. Atilla
Dragotin Péter, erdélyi földbirtokos: Bodrogi Gyula
Zórika, a lánya: Rácz Rita
Mademoiselle Berta, nevelőnő: Molnár Piroska
Paulette, Dragotin unokahúga: Kovács Patrícia
Tivadar, vidéki színész, rendező, szövegíró, álgróf: Stohl András
Jonel, Zórika vőlegénye: Vadász Zsolt
Kutula, cigányvajda: Gesztesi Károly
Mosu: Hollósi Frigyes

Díszlettervező: Daróczi Sándor
Jelmeztervező: Velich Rita
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Koreográfus: Bodor Johanna, Szögi Csaba
Karmester, zenei vezető: Silló István
Rendező: Béres Attila

Programkereső

Legolvasottabb

Jazz/World

Gryllus Samu hangszerelte át Gryllus Dániel Weöres Sándor prózájára komponált dalsorozatát

Weöres Sándor költői prózájának, az 1945-ben publikált A teljesség felének sorai közmondásként ma is köztünk élnek. Ezeket a gondolatokat ültette át a zene nyelvére Gryllus Dániel csaknem 40 évvel ezelőtt, most pedig fia hangszerelésében lesznek hallhatóak február 5-én, a Magyar Zene Házában.
Könyv

A sors kövei – 140 éve született Virginia Woolf

A modern angol próza és lélektani regény egyik megteremtőjeként is ismert Virginia Woolf a 20. század egyik legnagyobb hatású irodalmi alkotója, aki bár sikeres írói karriert tudhat maga mögött, az életében elszenvedett traumákat sosem tudta feldolgozni.
Színház

Az eltűnt idő nyomába ered Hajduk Károly

Jancsó Júlia fordítása nyomán elevenedik meg Marcel Proust kultikus műve, Az eltűnt idő nyomában Fischer Iván Lakásszínházában, február 5-én.
Plusz

Kulka János tanítja újra beszélni a sztrókon átesett Lang Györgyit

Az énekesnő erről a Klubrádió Ötös című műsorában beszélt Falusi Mariannak, akivel korábban együtt vezették a műsort – számolt be róla a Színház Online.
Klasszikus

59 éves korában elhunyt Patkós Sándor fagottművész

Tragikus hirtelenséggel, életének 59. évében, január 26-án elhunyt Patkós Sándor fagottművész, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító tagja.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Meghirdette nyári előadásait az Újszegedi Szabadtéri Színpad

Az új előadásokat Barnák László, a Szegedi Szabadtéri Játékok főigazgatója jelentette be Facebookon.
Zenés színház ajánló

Saját belső démonaikkal küzdenek meg a Tünet Együttes alkotói legújabb bemutatójukban

A Nothing Personal című darabban Szabó Réka, Peer Krisztián és Szász Dániel saját meséjüket alkotják meg, amelyhez Boldizsár Ildikó meseterápiás módszere adott inspirációt. A premiert február 25-én tartják a Jurányi Házban.
Zenés színház ajánló

Visszatérés a varázserdőbe – a Szentivánéji álom az Eiffel Műhelyházban

Január 28-tól újra látható az Opera műsorán Britten operája, a Szentivánéji álom. Az eredetileg operavizsgaként létrejött produkció csaknem hat év után kerül ismét színre.
Zenés színház ajánló

Teljes gőzzel – Beszélgetések és könnyed programok az Eiffel Műhelyházban

Az Eiffel Műhelyház sebességet vált: az új évadban öt vadonatúj programsorozat indul itt, melyek a lehető legtágabb értelemben véve kölcsönzik témáikat az opera társművészetei köréből. Közélet, humor, irodalom, és persze zene, zene, zene.
Zenés színház hír

A rokokó erotikája – Veszedelmes viszonyok a Budapesti Operettszínházban

Ősbemutatóra készül január 28-án és 29-én a Budapesti Operettszínház: a Choderlos de Laclos regénye nyomán készülő Veszedelmes viszonyok Kovács Adrián zenéjével és Kiss Csaba rendezésében kerül színre.