Malek Andreáról valóban kijelenthető, amit sokakról mondogatnak általánosságban: az anyatejjel szívta magába a zene, a táncdalok és azok fesztiváljainak érzését. Édesanyja, Toldy Mária népszerű és sikeres előadója volt az egész országot megmozgató dalnokversenynek - bár éppen kislánya születésekor döntött úgy, hogy elhagyja a reflektorfényt. Andrea néha házimunka közben énekelget olyan szövegeket, amelyekről fogalma sem volt, hogy kívülről tudja őket. Persze ritkán szárnyalnak ezek a versek József Attila vagy Petőfi magasságában, de néha elég egy jó, "igazi" mondat is, hogy vállán vigyen egy egész dalt - mondja. Ez többnyire akkor derül ki, amikor újra előkerül egy régi sláger, amelyet annak idején elsősorban az előadója miatt hallgatott szívesen. Ugyanis a dalok többségénél az énekes volt számára a döntő; ha az interpretáció tetszett, a mai napig örömmel hallgatja. Mint mondja, Magyarországon csak mostanában kezdik elfogadni egy-egy előadó dalainak átdolgozását. Világszerte régi szokás Frank Sinatra, Dean Martin, Ella Fitzgerald dalait újrafogalmazni, ahogy teszi Diana Krall vagy Robbie Williams, hiszen az ő markáns előadásukban újabb milliókhoz jut el egy-egy szerzemény. Ezek az újabb milliók aztán remélhetőleg az eredeti előadókkal is meghallgatják a felvételeket.

Malek maga is rengeteget tanul régi énekesektől. Nemrégiben Nat King Cole-t emlegette neki valaki, mire elővette a régi CD-t; és bár mostanában eszébe sem jutott, hirtelen nagy gyönyörűséggel hallgatja, és technikákat les el belőle. Hasonló örömöt szerez neki Kovács Kati, Karácsony János, Gerendás Péter, Katona Klári vagy Somló Tamás hangja és előadásmódja, Dés László dalai, illetve a legnagyobb kedvenc: Demjén Ferenc, akit mindkét területen kimagaslónak tart. Mint mondja, a letisztult, akusztikus hangszeres, egyszerű stílusok állnak legközelebb hozzá. Majd gyorsan hozzáteszi, mekkora élvezettel hallgatja az R-Go, vagy a nyolcvanas évek rock and roll-reneszánszának Hungária-slágereit is Fenyő, Dolly vagy Szikora előadásában. Reméli, hogy a közönség és a kritika már nálunk sem tartja szentségtörésnek, ha mondjuk Máté Péter vagy Cserháti Zsuzsa dalait repertoárjukra veszik a maiak. Ezek a dalok ugyanis nem arra valók, hogy a vitrinben őrizzük őket.

Nem véletlenül választott Caramel-dalt saját koncertje fináléjául - és kimagasló példaként emlegeti a Csík Zenekar Quimby-feldolgozását. Egy új előadó ugyanis más oldalát csillanthatja fel egy-egy régebbi számnak - ha van hozzá ereje. A régi fesztiváldalok, és a rockslágerek többsége ugyanis attól üt, hogy hatalmas energiák, érzelmek koncentrálódnak bennük. Híressé, feltűnővé ez teszi őket, ettől költözhetnek bele az emberek mindennapjaiba. Márpedig ez az energiaszint az optimum, amivel egy új előadónak neki kell veselkednie egy klasszikussá vált dalnak.

2010. január 28. 20:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
"Szépek és bolondok"

 Km.: Malek Andrea, Péterfy Bori, Tóth Vera, Behumi Dóri, Kozma Orsi, Váczi Eszter, Bereczki Zoltán, Fenyő Iván, Fool Moon, Serbán Attila
Rend.: Böhm György