Mind Petőfi elbeszélő költeménye, mind Kacsóh népszínműveket és operetteket egyaránt idéző zenéje generációk számára közismert. A két árva parasztgyerek, Jancsi és Iluska szerelme, amiért a tiszta szívű hős minden földi, sőt, földön túli nehézséggel dacol, olyan mese, ami Szabó Máté rendező (Lammermoori Lucia, Olasz nő Algírban, Manon Lescaut, A képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása) értelmezésében a felnőtt élet legnagyobb csalódásait sorakoztatja fel.
Az elveszett szerelem megtalálása mellett a hazatalálás is a mű egyik központi eleme, ahogy a daljáték saját drámai figurája, Bagó is összetett, árnyalt értelmezésre ad lehetőséget.
Ugyanakkor cél volt a daljátéki műfaj megőrzése is, hogy a felnőtt közönség is felidézhesse azokat az élményeket, amik gyermekkorától ehhez a műhöz kötik, és amihez hasonló élményeket most a jövő generációi is átélhetnek.
A zene mellett az ehhez szükséges, magával ragadó látványvilág megteremtésében segítenek a Füzér Anni és Horesnyi Balázs által tervezett jelmezek és díszletek, valamint Huszár Dániel, Berkes Bálint és Czeglédi Zsombor által készített vetítések is. Az előadás főbb szerepeit Boncsér Gergely (János vitéz), Kálnay Zsófia (Iluska), Bretz Gábor (Bagó), Mertz Tibor (francia király) Szemere Zita (francia királykisasszony) és Wiedemann Bernadett (mostoha) alakítják, mellettük Fülep Máté (strázsamester), Gábor Géza (csősz) és Kiss Péter (Bartoló) szerepel az előadásban. A Magyar Állami Operaház Zenekarát, Énekkarát (karigazgató: Csiki Gábor) és Gyermekkarát (karvezető: Hajzer Nikolett) Kesselyák Gergely első karmester vezényli, a Magyar Nemzeti Balett művészei számára a koreográfiát Vári Bertalan készítette.
Az előadás érdekessége, hogy a János vitéz először szólal meg az Operában az 1904-es ősváltozatban, amit Rácz Márton karmester a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának részeként eredeti kéziratok alapján kutatott ki. A korábbiaknál puritánabb hangszerelés izgalmas kuriózumot tartogathat mindazok számára, akik jól ismerik az elmúlt évtizedek átiratait.
A János vitéz karmestere, szereplői és rendezője (Fotó/Forrás: Rácz Katalin / Magyar Állami Operaház)
A János vitéz az idei évadban eredetileg öt alkalommal szerepelt volna az Eiffel Műhelyház programjában, ezek az előadások azonban a Kőbányai úti játszóhelyet érintő takarékossági intézkedések áldozatául estek.
Így az Operaházba meghirdetett két telt házas előadás a darab előbemutatójaként szolgál, a darab pedig 2023 őszén az Erkel Színházban lesz újra látható.
Petőfi Sándor 1845-ben megjelent és a kiadástól kezdve hallatlanul népszerű elbeszélő költeményét 1903-ban Bakonyi Károly dolgozta át színpadi művé, első zenés darabja, a Huszka Jenővel közös Bob herceg című operett egy évvel korábbi sikerén felbuzdulva. A szövegkönyvet, melynek verseit Heltai Jenő írta, Beöthy László, a frissen megalakult Király Színház igazgatója vásárolta meg, és előbb Sztojanovics Jenőt, majd Kacsóh Pongrácot bízta meg a zene megkomponálásával. Az 1904-es ősbemutatót Fedák Sárival a címszerepben a kritika és a közönség részéről is kitörő lelkesedés fogadta, amit a fővárosban és országszerte több újabb bemutató követett.
A Magyar Királyi/Állami Operaház műsorán az 1931-es premier óta 735 alkalommal szerepelt a János vitéz. Márkus László operaházi színre vitelét követően 1949-től a Városi, majd Erkel Színházban, Mikó András, Makai Péter, Kerényi Imre, Fehér András és ifj. Palcsó Sándor rendezésében szerepelt szinte folyamatosan a dalszínház repertoárján, de az 1950-es években minden évben látható volt az Opera egykori nyári játszóhelyeként működő Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is.
Fejléckép: A János vitéz rendezője, karmestere és szereplői (fotó/forrás: Mónus Márton / MTI)
hírlevél
