Ami viszont pénzért kapható, az itt megvan, sőt annál több is: nem csupángigantikus ledfal, state-of-art fénytechnika és mindentudó intelligens színpad, hanem hatalmas és jól felszerelt backstage, valamint öltözők és egyéb kiszolgáló helységek is bőséggel, az épület hatalmas alapterületét jól kihasználva. A meglepő ezek fényében az, hogy maga a terem nem túl nagy, mindössze 1600 férőhelyes. A tianjiniek nyugodtan alhatnak, ez a beruházásuk egyhamar nem fog elavulni: a külcsínhez már csak a belbecst kell megteremteni, ez utóbbihoz viszont már egy mégoly nagyszabású színházépítésnél is hosszabb és rögösebb út vezet.

Ez utóbbi útra is nagy lendülettel léptek Tianjinben: az új intézmény művészeti vezetőjének azt Muhai Tangot kérték fel, akit még Karajan vezetett be a nemzetközi zenei életbe, amikor 1983-ban meghívta a Berlini Filharmonikus Zenekarhoz. Az azóta eltelt harminc évben a 65. születésnapját épp a napokban ünneplő maestro nem csupán végigvezényelte szinte valamennyi jelentős nyugati zenekart a drezdai Staatskapelle-től a San Francisco Szimfonikus Zenekarig, de a Shanghai Filmarmonikus Zenekar és más együttesek igazgatójaként a kínai klasszikus zenei élet egyik doyenje is lett. Az ő személye az a híd, amelytől joggal remélhetik itt, hogy Tianjint sikerül felvésni a világ kulturális térképére - hogy eddig milyen sikerrel, arról majd részletesen később.

Az Aida díszletének építése komoly kihívások elé állította az Operaházból érkezett műszakot és a helyi erőket egyaránt - egy ismeretlen helyen eleve nem ugyanaz felépíteni a díszletet, mint otthon, ahol mindenki már szinte vakon tudja, mit kell csinálni, ráadásul most néhány extra körülmény is nehezítette a feladatot. Egyrészt a helyiek nem sokkal jobban bírják az angol nyelvet, mint a opera stábja a kínait, másrészt a legmodernebb technika sem jelent feltétlenül megoldást egy olyan díszlet számára, amely néhány paraméterében más technikai környezet számára készült.

Például erre a színpadra nem lehet fúrni (azaz lehet, csak nem szabad): mindent súlyokkal rögzítenek, s ha valamit függőlegesen feszíteni kell, akkor egy felső függesztés és egy alsó súly tartja biztosan a díszletelemet - feltéve, ha az adott díszletelem erre alkalmas. Ha nem, akkor bizony a kivétel erősíti a szabályt, ahogy az Aida esetében is történt: némi egyeztetést követően az első csavarokat a MÁO emberei fúrták a színpadba. Holnap pedig felgördül a függöny.