Zenés színház

Ének és azonosságok

2010.03.25. 00:05
Ajánlom
A Rebecca sajtótájékoztatóján Szinetár Dóra arról beszélt, hogy amikor először látta a bécsi, Raimund Theater-beli előadást, egyáltalán nem érezte azt, hogy az Én szerepét neki el kellene játszania. Sem az alapanyag, Daphne du Maurier regénye, sem Hitchcock filmje sem győzte ennek ellenkezőjéről. Az operettszínházi próbák folyamán azonban gyökeres fordulat állt be.

- Mi volt a kezdeti ellenkezésed oka?

- Ha elemeznénk ezt a szerepet, azt mondanánk, hogy nem megy sehonnan sehova, a darab elején épp olyan, mint a végén. Én nem mind énekesnő közelítem meg a szerepeimet, nem az érdekel elsősorban, hogy milyen szépek a dalok, hanem hogy milyen karaktert lehet megformálni. Az nagy szerencse persze, ha mindkét kritérium megvalósul. Ez az Én, de a regényben és a filmben ábrázolt Én sem tűnt érdekes feladatnak. Szerencsére azonban az előadás rendezője, Béres Attila úgy gondolja, amivel én mélységesen egyetértek, hogy ennyire statikus, pláne ilyen körülmények között változatlan személyiség nincs. A nehézséget az adja, hogy szinte minden külsőség hiányzik ennek megmutatásához, az illusztrációra pedig nincs mód. A történetben, anélkül, hogy elárulnám a cselekményt, van egy fordulópont: amikor a férj annyira őszinte mer lenni a feleséghez, hogy a múltbeli sötét titkokat elárulja neki, ettől az őszinteségtől egymásra találnak. A kezdeti egymás mellett élésből valódi szövetség lesz, ami az Énnek erőt ad, hogy elképesztő döntéseket hozzon és tetteket hajtson végre. Ezt már élvezetes játszani, és ehhez képest visszafelé haladva már meg lehet határozni a kezdeti naiva állapotot, a szürkeséget, a semmilyenséget is. Ritkán jön össze az ember pályáján, hogy gyönyörű a zene, amit jó énekelni, színészileg munkás, de hálás a figura és drámai a történet, ezúttal azonban szerencsésen állnak a csillagok. Ráadásul kevésszer élveztem ennyire próbafolyamatot, mert kevésszer volt arra lehetőségem, hogy ilyen mélységekig elemezzünk egy-egy figurát.

- Milyen játékmódot igényel ez a musical? Mennyire játszhatsz szélsőségesen, mennyire mehetsz el a groteszk irányába?

- Mivel ez egy, a 20. században íródott krimi, a műfaj miatt realistán kell játszani. Ám mivel a történet lezáratlan, és a mi megfejtésünkre is vár, el lehet menni a szélsőségek felé. A felismerhető formát azonban, a hanghordozást, a mozgást, az állandó gesztusokat a színház méretei miatt meg kell teremteni.

- A szerelmi történetet felülírja a krimi?

- Akkor jó az előadás, ha a néző azt gondolja, egy iszonyatosan izgalmas szerelmi történetet lát. Múltkoriban Attila azt találta mondani, hogy minden darab a szerelemről szól. Na jó, de ott a Godot-ra várva - válaszoltam neki, mire visszakérdezett: Honnan tudod, ki a Godot? A Rebecca annyiban tér el a szokásos képlettől, hogy az alapkonfliktus itt nem a klasszikus értelemben vett egymásra találás, hiszen Maxim és az Én már a darab elején együtt vannak fizikailag, csak egymás lelkéhez nem találják az utat a múlt, azaz a krimiszál miatt. A feloldás sem egyértelmű, mert nincs tiszta happy end. A szövegkönyv végén az áll, hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak - vagy nem. És ezt én nagyon szeretem, mert az életben sem tudnak a dolgok mindig nullára visszarendeződni. Vannak történetek, amik után nem lehet ugyanúgy élni, ahogyan előtte: eljutunk valahová, és onnan kell tovább folytatni.

- Honnan hová jut el az az Én? Hogyan és mitől változik?

- Nagyon sokfélét gondoltam már erről az elmúlt két hónap alatt. Van egy megnyugtatóan semmilyen lány, egy lény, egy „növény", ahogy magunk közt hívjuk, aki meglát egy jóképű, ám zárkózott férfit. Az pedig vonzó tud lenni, ha nem tudunk valakit kiismerni. Max a menekülést látja ebben a lányban, akiben számára az a legszebb, hogy végtelenül unalmas. Azt gondolom, az Énnek ez az egyetlen lehetősége arra, hogy az életében valami történjen vele. Aztán pedig az lesz az ő feladata, hogy kibírja Maxszal. Egy nyugodt, zárkózott embernek nehéz tolerálni és együttélni egy szélsőséges, egyre furcsábbá és ijesztőbbé váló személyiséggel, mint ez a férfi. A kezdeti állapotban olyasfajta külső megnyilvánulásai nincsenek ennek a "növénynek", ami azt mutatná, képes arra, hogy bármit megtegyen azért, akit igazán szeret. Ennek ellenére mindez ott szunnyad benne, különben nem tudna hirtelen, egyetlen vallomás hatására megváltozni. És nekem ezt visszafelé kellett megértenem, akkor, amikor a második felvonást kezdtük próbálni. A szélsőségesen naiv és szürke Én erejét én ugyanis még csak belül érzem, kifelé az első felvonásban talán ha két tekintetben mutatkozhat meg. Az sem véletlen, hogy nincs neve ennek a lánynak, hogy ő egyben a történet mesélője és szereplője. Mindenki érzi, ha belép életének egy olyan szakaszába, amire azt meri mondani, az már az ő saját története. Ha bármi majd megmarad belőle, akkor ez lesz az. A saját történetünkből pedig, legyen az bármennyire nehéz vagy kilátástalan, nem léphetünk ki.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Szabó Magda személyes pillanatai

Szabó Magda minden művében az emberi lélek titkait kutatta állhatatosan. Most azonban az ő titkai tárulhatnak fel ebben a különleges fényképalbumban, amelynek lapjain az írónő egész élete megelevenedik. Galéria
Klasszikus

Hogyan érzi magát egy diák, ha elmegy a Zeneakadémiára?

Régi panasz, hogy a fiatalok nem járnak klasszikus zenei hangversenyre. A problémáról eddig mindenkit megkérdeztek már, csak épp a gyerekeket nem. Most ők mondják el, hogyan éltek meg egy koncertet.
Plusz

Alinda ezúttal Ónodi Esztert kérdezte

Folytatódik a heti rendszerességgel jelentkező portréinterjú széria, melyben Veiszer Alinda kérdezi a Zsidó Művészeti Napok művészeit. Ónodi Eszterrel kitértek arra is, hogy a népszerű színésznő lehetett volna zenész is, sőt szóba került, milyen a “rocker”, az “ufó” és a”libapásztor” Eszter.
Zenés színház

Ingyenes szabadtéri előadással ünnepli fennállása 150. évfordulóját a Bécsi Operaház

Az előadások mellett szintén premierekkel és kiállításokkal várja az intézmény az operabarátokat május 25-én és 26-án.
Színház

„Nem kegyeket osztunk” – beszélgetés a POSZT-válogatásról

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozatán a POSZT versenyprogramja volt a téma. A két válogatóval, Gulyás Gáborral és Zalán Tiborral, valamint Turbuly Lillával, a Színházi Kritikusok Céhének elnökével Veiszer Alinda beszéltetett.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház operett

Az Operett új vezetése bemutatta új évadát

A 2019/20-as évad legfontosabb bemutatója a Csárdáskirálynő lesz, de Mohács tragédiája is megjelenik egy új rockmusicalben.
Zenés színház pesti vigadó

Bejelentették Royal Opera House 2019/20-as előadásait

Az élő közvetítésekből vagy ismétlésekből álló mozis évad a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaratermében dobogtatja meg a nézők szívét.
Zenés színház hír

Gustavo Dudamel vezényel majd Spielberg West Side Story-filmjében

A Bernstein-musical újabb filmfeldolgozásáról egyre többet tudunk, de még várnunk kell 2020 karácsonyáig, hogy láthassuk.
Zenés színház opera

Ingyenes szabadtéri előadással ünnepli fennállása 150. évfordulóját a Bécsi Operaház

Az előadások mellett szintén premierekkel és kiállításokkal várja az intézmény az operabarátokat május 25-én és 26-án.
Zenés színház interjú

„A Csárdáskirálynő a Monarchia egyik utolsó sóhajtása”

Könnyű beleszeretni Kálmán Imre édes melódiáiba és ezekbe a furcsa figurákba – véli Vidnyánszky Attila rendező. A Nemzeti Színház vezérigazgatója korábban többször vitt színre operát, mégis a júliusi margitszigeti Csárdáskirálynő lesz az első operettrendezése.