Zenés színház

Ének és azonosságok

2010.03.25. 00:05
Ajánlom
A Rebecca sajtótájékoztatóján Szinetár Dóra arról beszélt, hogy amikor először látta a bécsi, Raimund Theater-beli előadást, egyáltalán nem érezte azt, hogy az Én szerepét neki el kellene játszania. Sem az alapanyag, Daphne du Maurier regénye, sem Hitchcock filmje sem győzte ennek ellenkezőjéről. Az operettszínházi próbák folyamán azonban gyökeres fordulat állt be.

- Mi volt a kezdeti ellenkezésed oka?

- Ha elemeznénk ezt a szerepet, azt mondanánk, hogy nem megy sehonnan sehova, a darab elején épp olyan, mint a végén. Én nem mind énekesnő közelítem meg a szerepeimet, nem az érdekel elsősorban, hogy milyen szépek a dalok, hanem hogy milyen karaktert lehet megformálni. Az nagy szerencse persze, ha mindkét kritérium megvalósul. Ez az Én, de a regényben és a filmben ábrázolt Én sem tűnt érdekes feladatnak. Szerencsére azonban az előadás rendezője, Béres Attila úgy gondolja, amivel én mélységesen egyetértek, hogy ennyire statikus, pláne ilyen körülmények között változatlan személyiség nincs. A nehézséget az adja, hogy szinte minden külsőség hiányzik ennek megmutatásához, az illusztrációra pedig nincs mód. A történetben, anélkül, hogy elárulnám a cselekményt, van egy fordulópont: amikor a férj annyira őszinte mer lenni a feleséghez, hogy a múltbeli sötét titkokat elárulja neki, ettől az őszinteségtől egymásra találnak. A kezdeti egymás mellett élésből valódi szövetség lesz, ami az Énnek erőt ad, hogy elképesztő döntéseket hozzon és tetteket hajtson végre. Ezt már élvezetes játszani, és ehhez képest visszafelé haladva már meg lehet határozni a kezdeti naiva állapotot, a szürkeséget, a semmilyenséget is. Ritkán jön össze az ember pályáján, hogy gyönyörű a zene, amit jó énekelni, színészileg munkás, de hálás a figura és drámai a történet, ezúttal azonban szerencsésen állnak a csillagok. Ráadásul kevésszer élveztem ennyire próbafolyamatot, mert kevésszer volt arra lehetőségem, hogy ilyen mélységekig elemezzünk egy-egy figurát.

- Milyen játékmódot igényel ez a musical? Mennyire játszhatsz szélsőségesen, mennyire mehetsz el a groteszk irányába?

- Mivel ez egy, a 20. században íródott krimi, a műfaj miatt realistán kell játszani. Ám mivel a történet lezáratlan, és a mi megfejtésünkre is vár, el lehet menni a szélsőségek felé. A felismerhető formát azonban, a hanghordozást, a mozgást, az állandó gesztusokat a színház méretei miatt meg kell teremteni.

- A szerelmi történetet felülírja a krimi?

- Akkor jó az előadás, ha a néző azt gondolja, egy iszonyatosan izgalmas szerelmi történetet lát. Múltkoriban Attila azt találta mondani, hogy minden darab a szerelemről szól. Na jó, de ott a Godot-ra várva - válaszoltam neki, mire visszakérdezett: Honnan tudod, ki a Godot? A Rebecca annyiban tér el a szokásos képlettől, hogy az alapkonfliktus itt nem a klasszikus értelemben vett egymásra találás, hiszen Maxim és az Én már a darab elején együtt vannak fizikailag, csak egymás lelkéhez nem találják az utat a múlt, azaz a krimiszál miatt. A feloldás sem egyértelmű, mert nincs tiszta happy end. A szövegkönyv végén az áll, hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak - vagy nem. És ezt én nagyon szeretem, mert az életben sem tudnak a dolgok mindig nullára visszarendeződni. Vannak történetek, amik után nem lehet ugyanúgy élni, ahogyan előtte: eljutunk valahová, és onnan kell tovább folytatni.

- Honnan hová jut el az az Én? Hogyan és mitől változik?

- Nagyon sokfélét gondoltam már erről az elmúlt két hónap alatt. Van egy megnyugtatóan semmilyen lány, egy lény, egy „növény", ahogy magunk közt hívjuk, aki meglát egy jóképű, ám zárkózott férfit. Az pedig vonzó tud lenni, ha nem tudunk valakit kiismerni. Max a menekülést látja ebben a lányban, akiben számára az a legszebb, hogy végtelenül unalmas. Azt gondolom, az Énnek ez az egyetlen lehetősége arra, hogy az életében valami történjen vele. Aztán pedig az lesz az ő feladata, hogy kibírja Maxszal. Egy nyugodt, zárkózott embernek nehéz tolerálni és együttélni egy szélsőséges, egyre furcsábbá és ijesztőbbé váló személyiséggel, mint ez a férfi. A kezdeti állapotban olyasfajta külső megnyilvánulásai nincsenek ennek a "növénynek", ami azt mutatná, képes arra, hogy bármit megtegyen azért, akit igazán szeret. Ennek ellenére mindez ott szunnyad benne, különben nem tudna hirtelen, egyetlen vallomás hatására megváltozni. És nekem ezt visszafelé kellett megértenem, akkor, amikor a második felvonást kezdtük próbálni. A szélsőségesen naiv és szürke Én erejét én ugyanis még csak belül érzem, kifelé az első felvonásban talán ha két tekintetben mutatkozhat meg. Az sem véletlen, hogy nincs neve ennek a lánynak, hogy ő egyben a történet mesélője és szereplője. Mindenki érzi, ha belép életének egy olyan szakaszába, amire azt meri mondani, az már az ő saját története. Ha bármi majd megmarad belőle, akkor ez lesz az. A saját történetünkből pedig, legyen az bármennyire nehéz vagy kilátástalan, nem léphetünk ki.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Rófusz Ferenc: „Ma Európában a klasszikus kultúra és a keresztény üzenet is érdektelenné válik”

Negyven év várakozás után elkészült Rófusz Ferenc festményfilmje, Az utolsó vacsora. Leonardo da Vinci világhírű freskója tizenegyperces animációs filmben elevenedik meg, szerdától Kecskeméten, a KAFF versenyprogramjában látható.
Színház

Kilép a POSZT-ot szervező cégből a Magyar Színházi Társaság

A szervezet azt sérelmezi, hogy nem tudják megfelelően gyakorolni tulajdonosi és ellenőrzési jogukat. FRISSÍTÉS: Karsai György kilép a POSZT Tanácsadó Testületéből.
Klasszikus

Nem vagyok kétlaki - Interjú Selmeczi Györggyel 

Kisorosziban Selmeczi György, Orbán György, Vajda János és Csemiczky Miklós zeneszerzők fogadták a Partitúra stábját. Miklósa Erika és Batta András a kamerák előtt pillanthatott be a kortárs magyar zeneszerzés Négyek-nek is nevezett csoportja semmihez sem hasonlítható alkotói miliőjébe.
Zenés színház

Olyan ez, mint egy jókedvű sütés-főzés

Opera és festői nyáreste Szentendrén – 100 százalék élmény! Megadja a kulturális nyár alaphangját a június 29-ei szentendrei Operagála.
Klasszikus

Alig egy hónap, és kezdődik Érdi Tamás nyári fesztiválja

Ötödik alkalommal rendezik meg a Klassz a pARTon! fesztivált. Idén negyven koncertet, összesen 62 programot látogathatunk a hazai vízpartokon.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Olyan ez, mint egy jókedvű sütés-főzés

Opera és festői nyáreste Szentendrén – 100 százalék élmény! Megadja a kulturális nyár alaphangját a június 29-ei szentendrei Operagála.
Zenés színház operett

Népi tánc színesíti idén a Budavári Palotakoncerteket

Elemi szenvedélyek – ez a címe a Budapesti Palotakoncertek idei gálaműsorának, amelyet a budai vár Oroszlános udvarában rendeznek augusztus 2-án és 3-án.
Zenés színház interjú

Fischl Mónika: „Ez az este örömzene lesz”

Első szerepe operaszerep volt, ma az Operettszínház primadonnájaként ismerjük Fischl Mónikát, akit nyáron egy operagálán is hallhatunk Szentendrén. Interjúnkban felelevenítettük pályájának lényeges mozzanatait.
Zenés színház koktélparti

5 dolog, amit talán nem tudtál Wagner Ringjéről

Wagner tetralógiája, A Nibelung gyűrűje megkerülhetetlen monstruma a zenetörténetnek. Összeszedtünk öt dolgot, amit talán nem tudtál róla.
Zenés színház interjú

Kendi Lajos: Sportot űztem a beugrásokból

Kendi Lajos baritont, a tavalyi szegedi Rigoletto főszereplőjét nem kell bemutatni a magyar operaszerető közönségnek. Az énekes elmesélte, hogy miért szerette sokáig a merész beugrásokat, és miért meghatározó mű a Figaro házassága karrierjében.