Az esten pályatársai és barátai köszöntették a magyar operettjátszás egyik legismertebb és legkiemelkedőbb szubrettjét, aki egy-egy szám erejéig maga is dalra fakadt. A gálán megidézték ikonikus szerepét, a My Fair Lady Elizáját, melynek betétdalai felvételről és a Budapesti Operettszínház művészeinek közreműködésével is felcsendültek, de felelevenítették 65 éves pályafutásának legnagyobb pillanatait is.
Lehoczky Zsuzsa (Fotó/Forrás: Juhász Éva / Budapesti Operettszínház)
A Mágnás Miska, A Montmartre-i ibolya, vagy épp a Lili bárónő részletei mind a színésznő pályájának egy-egy emlékezetes momentumához köthetők, a kollégák pedig a dalok között elhangzó történetek mellett rózsával vagy Lehoczky Zsuzsa kedvenc virágával, fréziával köszönték meg az együtt töltött éveket.
Felvételről tértek vissza a régi pályatársak: Rátonyi Róbert, Ráday Imre, Csányi János és Básti Lajos, a bejátszásokat mind a művésznő, mind a közönség meghatottan nézte.
A könnyek mellett a nevetés sem hiányozhatott az estéből, a színésznő egy-egy félmondattal reflektált a produkciókra, vagy épp kezdett humoros párbeszédbe a házigazdával, Homonnay Zsolttal.
A gála végén egy 1905-ben írt dal magyar változata is felcsendült, a műre Peller Károly írt az alkalomhoz illő új szöveget. A Korál Amikor vége az utolsó dalnak is című gyönyörű balladáját Kiss-B. Atilla, az Operettszínház főigazgatója énekelte, Lehoczky Zsuzsa pedig levéve kesztyűjét és parókáját, utoljára meghajolt.
Lehoczky Zsuzsa és a Budapesti Operettszínház társulata (Fotó/Forrás: Juhász Éva / Budapesti Operettszínház)
„Én nem tudtam, hogy ennyire szeretlek titeket... és ti is engem” – mondta a kollégáinak, majd a közönséghez fordult:
„Bocsássanak meg nekem, ha bánatot okozok ezzel az estével, de engedjék meg nekem, hogy elmenjek szabadon”
– mondta, hozzátéve, hogy majd a 90. születésnapjára visszatér. Búcsúbeszédét hosszú percekig tartó taps követte.
Fejléckép: Lehoczky Zsuzsa (fotó: Juhász Éva / Budapesti Operettszínház)
hírlevél
