Csákányi Eszter (Fotó/Forrás: Sághy Tímea)
- A színpadon és a vásznon számtalan alkalommal fakad dalra vagy alakít zeneszerető karaktert. A civil életben milyen a kapcsolata a zenével?
– Lételemem. Egészen kicsi korom óta erre neveltek: hatévesen kezdtem el zongorázni tanulni, a nagyanyámmal esténként operalemezeket hallgattunk, és balettbérletünk volt az Operába. Később ez valamelyest elhalványult, és bár tizennégy éves koromig zongoráztam, már nem voltam annyira a muzsika közelében, mint kisiskolásként. Kaposváron ütött be újra, ahol a hetvenes években, amikor odakerültem, szinte minden előadásnak aktív részesei voltak kortárs, magyar zeneszerzők. Jeney Zoltán, Márta István, Selmeczi György, Melis László, Sáry László dolgozott a társulattal.
Molnár Piroskának is sokat köszönhetek, rajta keresztül ismertem meg Eötvös Pétert és a munkáit, és Cseh Tamás dalait is ő mutatta meg nekem.
Akkor is és azóta is azt keresem, hogy mi van a hangok mögött, ami fölkelti a kíváncsiságomat, mi az, ami újat nyújt és miért. A legjobb színházi produkció sem tud olyan katartikus, átütő élményt adni, mint a zene.
– Mindegy, hogy hangszeres vagy vokális?
– Tulajdonképpen igen. Például a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjeire igyekszem eljutni, de ugyanúgy meghallgatom Szokolay Dongó Balázst is, aki mindig elküldi a legújabb lemezét. Valahogy érzi, hogy szeretném követni, amit csinál, csak nagyon ritkán tudom élőben meghallgatni. Az opera egészen más kategória. Azt hiszem, ahhoz idő kell.
Gyerekként egyáltalán nem értettem, de most egyre jobban szeretem. Látom Peter Sellars és a hozzá hasonló rendezők munkáit, amelyek nagyon tetszenek, mellettük egy negyven évvel ezelőtti adaptáció rettentő avíttnak tűnik. Ma már egy operaelőadás hál' Istennek sokkal befogadhatóbb.
Csákányi Eszter - A 42. hét (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt)
– A gyerekkori zenei élmények segítettek Kaposváron?
- Inkább Kaposvár erősítette meg ezt a fajta nyitottságomat. A zenén keresztül értettem meg, mennyire fontos hagyni, hogy a dolgok hassanak az érzelmeinkre. Csak engedni kell, hogy megérintsen, és észre kell venni, hogy téged éppen hol talál el. Én nagyon igénylem a jó muzsikát. Vágyom rá és dolgozom azon, hogy értsem és legyen közöm hozzá. Ez a mai napig segít a színészetemben. Biztos vagyok benne, hogy ha jobbak a hangi adottságaim, akkor valamilyen énekesi pályát választottam volna.
– Ezt nehéz volt fölismerni és nem ragaszkodni hozzá?
– Az énektanárnőm most nem örülne ennek, de az a nagy hiányosságom, hogy szűk a hangterjedelmem. Hiába nyitjuk, dolgozunk rajta, de nincsenek olyan adottságaim, amitől én komoly zenei előadó lehetnék. Ezt még a pályám elején beláttam, úgyhogy inkább olyan színésznő lettem, aki énekelni is tud. Viszont a zenés szerepekben a színészi játék nekem előbbre való. Persze megtanulom a hangokat, de az értelmezés és a szituáció megfelelő előadása fontosabb számomra, ilyenkor a színészet segít. Karban tartom a hangomat, járok képzésre, nem hagyom el magam. Amiről pedig tudom, hogy nem fog menni, azt el sem vállalom. Bár tervben van egy kemény, zenei anyag, de olyan keretek között, amit a képességeim megengednek.
Nem vállalkozom olyasmire, amibe belebukhatok.
– A Billy Elliot – a Musical nagymamaszerepét casting útján kapta meg. Nem volt furcsa, hogy a rendező, Szirtes Tamás nyilván tisztában volt azzal, hogy meg fogja tudni szólaltatni a dalokat, mégis szereplőválogatásra hívta?
– A casting nem annak a bizonyítása, hogy el tudok-e énekelni vagy játszani valamit. Az a kérdés, hogy a rendező és a csapat között létrejön-e a harmónia. Amikor kijöttem a teremből, tudtam, hogy mindent megtettem, innentől nem rajtam múlik. Úgy énekeltem, ahogy szerettem volna, és ha nem kellek, az nem azt jelenti, hogy rossz voltam. Végül megkaptam, aminek nagyon örültem, úgyhogy belevágok. Július végén lesz a bemutató, decemberig ötven előadást játszunk le hármas szereposztásban. Boldog vagyok, mert még soha nem dolgoztam ilyen gépezetben, ekkora stábbal, ennyi táncossal, de nyilván nagyon profi lesz. Erre is kíváncsi vagyok.
Hűvösvölgyi Ildikó, Bence Ilona és Csákányi Eszter a Billy Elliot februári sajtótájékoztatóján (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia)
hírlevél
