Zenés színház

Evolúció, kopás nélkül

2015.01.21. 07:18
Ajánlom
A kétezres évek elején néhány pillanatig úgy tűnt, hogy a Révay utcai Vidám Színpad örökre bezárja a kapuit. Hogy végül mégsem így történt, abban nem kis szerepe volt az újonnan érkező igazgatónak, aki – immár Centrál Színház név alatt – néhány év alatt csúcsra futtatta az intézményt. A hamarosan magánkézbe kerülő Centrál Színház igazgatójával, rendezőjével és színészével, Puskás Tamással beszélgettünk. INTERJÚ

- Tavaly nyitott meg újra a Vidám Színpad egy budai bevásárlóközpontban. Követed a munkájukat?

- Azt tudom, hogy megnyitottak, de közelebbről nem figyelem a működésüket. Van elképzelésem arról, hogy mit csinálnak, hiszen lényegében ugyanazok üzemeltetik, akiktől annak idején átvettem a Révay utcai színházat. 2008-ban nem véletlenül változtattuk az intézmény nevét Centrál Színházra. Azt gondoltuk, hogy bármilyen fényes korszakai is voltak egykor a Vidám Színpadnak - mert tagadhatatlanul voltak ilyenek is -, ilyen névvel már nehezen tudjuk eljuttatni üzenetünket a régi közönségnek, új nézőket pedig gyakorlatilag lehetetlen becsalogatni.

- Emlékszel arra a pillanatra, amikor a színházi szakma elkezdte felismerni, hogy ez már nem a régi Vidám Színpad?

- Nem vagyok biztos benne, hogy volt egyetlen ilyen pillanat, inkább sok apró lépésről lehetett szó - sokkal inkább evolúciós változás volt ez, semmint revolúciós. Az egyik nagyon fontos kezdeti mozzanat volt például, hogy a feleségem, Básti Juli eljött ide játszani. Gondoljunk csak bele: egy pályája csúcsán lévő színésznő, a háta mögött legendás alakításokkal, egyszer csak fellép az akkor még meglehetősen bizonytalan hírű Vidám Színpadon. És ugyanígy említhetném még Novák Eszter POSzT-nyertes vendégrendezését (Szerelem, 2005 - A szerk.), vagy Haumann Péter Shylockját a Velencei kalmárban - ezek mind apró, de fontos lépések voltak a nézői bizalom elnyerésében. Visszanézve sokszor nem értem, hogy ez az egész hogyan sikerülhetett. Az biztos, hogy ma ugyanezt nem lehetne véghezvinni.

- Ezzel azt is mondod, hogy ma nem vágnál bele újra?

- Ötvensok éves vagyok, már egészen más perspektívából látom az életet. Ha most jönne egy új kihívás, annak biztosan ugyanígy megpróbálnék megfelelni, hiszen a Centrállal eltöltött munkának sem bántam meg egyetlen percét se. Másfelől ha valaki azt mondaná, hogy van egy csőd közelébe jutott belvárosi színház, aminek egyébként estéről estére olyan helyekkel kell felvennie a versenyt, mint a Víg, a Katona vagy épp a Madách Színház, és eközben nincs komolyan vehető társulata, azért erősen elgondolkodnék.

- Tavaly júliusban döntött úgy a főváros, hogy privatizálja a Centrál Színházat. Arról van szó, hogy a fenntartó bizalmat szavazott az eddigi munkátoknak, vagy egyszerűen csak szeretnének megszabadulni a színháztól?

- Semmiképen nem akarnak megszabadulni. A Centrál a Főváros sikeres színháza volt és marad is az, az üzletrész privatizációja után is. Gyakran elmondom, hogy egyébként a 2003-as érkezésemkor már  kvázi-privatizáció történt:  a színházat akkor az húzta ki a kátyúból, hogy birtokomban volt öt olyan előadás, amivel talpra lehetett állítani a repertoárt - akkor ugyanis az önkormányzatnak erre nem volt pénze. Ezt a lépést ideális esetben egy privatizációs megállapodásnak kellett volna követnie. Nem  így történt, hiszen éppen akkoriban vásárolta vissza a város Bodrogi tulajdonrészét, levonva a  helytelen következtetést: ez privátban nem működik.  Most arról van szó, hogy a fenntartó keresi a módját, hogyan lehetne újragondolni a finanszírozási rendszert.  Az biztos, hogy a Magyar Állami Operaház,  a Budapest Bábszínház vagy  kifejezett művész színházak nem állnak meg a lábukon a jelenlegi komoly segítség nélkül, de nem biztos, hogy ez az állítás úgyanúgy igaz minden további budapesti színházra. Mi most úgy tűnik, alkalmasak vagyunk ennek kipróbálására. Hangsúlyozom a szokásos források közül csak az önkormányzati forrásról mondunk le, és a vételár megfizetése után bérleti díj megfizetésére kötelezzük el magunkat.

- A főváros egyébként ismeri az itteni munkát?

- Teljes mértékben. Pontosabban szólva a politikusainkról nincs pontos információm, de például  a szakterület felelőse, a kulturális ügyosztály vezetője gyakorlatilag minden bemutatónkra eljön.

- Egy 2011-es interjúban említetted, hogy semmit nem tűznél szívesebben műsorra egy Martin Mcdonagh darabnál, de a közönségetek még nem feltétlenül áll erre készen. Ehhez képest most mutatjátok be a kisszínpadon a szerző Leenane szépe című művét. Megérett a közönség?

- Színházvezetőként az embernek tudnia kell, hogy milyen lovon ül, és nem szabad olyasmit bevállalnia, amit az nem bír el. A határokat csak nagyon finoman, apránként lehet kitolni. Ilyen próbálkozás lesz ez a mostani bemutató is, de fontos hozzátenni, hogy a kisszínpadon, 180 néző előtt, nem pedig a 435-ös nézőterü nagyszínpadon. Hogy a kérdésre  válaszoljak: a repertoárunkat  kezdetekben Shakespeare uralta, ma pedig már főként kortárs angol darabokat játszunk. Ez azért óriási különbség.

- Ha már a határok feszegetésénél tartunk: a Broadway felett az ég miatt hányszor csörgött a telefonod?

- Egyszer sem. Szemtelenkedni nagyon fontos, és még ennél is fontosabb, hogy képesek legyünk önmagunkon  nevetni.  Ez a rugalmasság az élet záloga. Ha úgy csúszunk el a banánhéjon, hogy utána mi is nevetünk rajta, nagyobb az esélye, hogy  fel tudunk állni és képesek vagyunk folytatni.

- Jelenleg épp a konkurenciának dolgozol: a Madách Színházban rendezed a Fekete Pétert - és nem ez az első találkozásod a darabbal. Mi az, ami miatt újra és újra színre viszed ezt a történetet?

- Ha egészen őszinte akarok lenni, inkább azt mondanám, hogy egyetlen alkalommal rendeztem meg a darabot, ami aztán többször színpadra került itt-ott az országban, más-más szereposztással. Olyan ez, mint egy népmese: szájról szájra terjed, és közben folyamatosan alakul. A Fekete Péter is bizonyos értelemben a városi folklór része, hiszen - mint a mesékben általában - örök igazságot hordozó történetről van szó, és éppen ezért jó újra és újra megnézni. Ott van benne a kisember, akinek a hátán táncol az egész világ, mégis kivágja magát, ott a számtalan dal, amit azok is ismernek, akik valójában még soha nem látták a darabot, és eközben az egész mű az első pillanattól fogva egy hatalmas kacagás.

- Mácsai Pál Örkény Színházra beadott pályázatának van egy sora, ami így szól: "ez a szakma meglehetősen koptatja az embert, a színész-rendező-igazgató hármast hosszú távon gyakorlókból általában hamar lesz emléktábla". Te nem félsz a kopástól?

- A feleségem gyakran mondja, hogy egy stresszesebb produkció éveket vesz el az életéből. Én meg azt gondolom - persze rátermettségtől, lelki alkattól is függ -, ez a munka legalább annyira feltölti az embert, mint amennyire koptatja. Én inkább az előbbire szavazok.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Modigliani napi száz rajzot is készített, de ugyanilyen tempóban meg is semmisítette műveit

1920. január 24-én, alig 36 évesen hunyt el Amedeo Modigliani olasz festő, szobrász. A szegénységben élő művész jellegzetes elnyújtott alakjai ma már csillagászati összegekért kelnek el az árveréseken.
Vizuál

Az első önarckép, amely tükrözte Van Gogh elmeállapotát

Vincent Van Gogh munkásságának vezető szakértői igazolták, hogy az oslói Nemzeti Múzeum gyűjteményében található önarcképet valóban a holland mester festette. A különleges alkotás 1889-ben készült, mikor a művész pszichózisa miatt többször is kezelésre szorult.
Könyv

Bartis Attilának adják a Bartók Imre által visszautasított Térey-díjat

Ezzel az író lesz a 45. Térey-ösztöndíjas, miután Bartók nem kívánt élni az ösztöndíj kínálta lehetőséggel - közölte a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) szerdán.
Klasszikus

Egy nő nem csupán a gitárját tudja behangolni, hanem akár zenét is írhat

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nők legalább annyira értenek a zenéhez, mint a férfiak. De milyenek a lehetőségeik, és mennyi terük van alkotni? Erről kérdeztük Barna Emília szociológust.
Zenés színház

Világhírű baritonunk – 80 éves Miller Lajos

A hetvenes években aratta első komoly sikereit az Operaház színpadán, és baritonszerepekben sokak szívébe belopta magát. Európa és Amerika legrangosabb operaházaiban énekelt, az utóbbi években pedig a magyar vidéken szervezett koncerteket. Miller Lajost köszöntjük.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház bűnügy

Ennyibe kerül valakit ököllel megütni az operaházban

Fizetnie kell a nézőnek, aki megütötte a közönség egy másik tagját a brit Királyi Operaházban.
Zenés színház opera

Világhírű baritonunk – 80 éves Miller Lajos

A hetvenes években aratta első komoly sikereit az Operaház színpadán, és baritonszerepekben sokak szívébe belopta magát. Európa és Amerika legrangosabb operaházaiban énekelt, az utóbbi években pedig a magyar vidéken szervezett koncerteket. Miller Lajost köszöntjük.
Zenés színház hír

Gyönyörű színházban kap helyet Bayreuth második operafesztiválja

Újabb operafesztivál kezdődik Bayreuthban 2020-ban. A Bayreuthi Ünnepi Játékok mellett ősztől a Bayreuth Barokk is várja a komolyzene kedvelőit.
Zenés színház alan gilbert

A Svéd Királyi Operaház zeneigazgatója lett Alan Gilbert

A svédek első számú operaháza bejelentette, hogy 2021 tavaszától Alan Gilbert veszi át a zeneigazgatói posztot az intézményben.
Zenés színház aj vej-vej

Aj Vej-vej Rómában rendezi első operáját

Puccini Turandot című operáját rendezi meg Rómában Aj Vej-vej kínai művész, aki ezzel az előadással debütál operarendezőként.