1. Hajlakk
Ami 1987-ben nem sikerült John Watersnek, 2007-ben Adam Shankmannek igen: ez pedig a Hajlakkot sikerre vinni. (A kettő között, 2002-ben pedig elkészült a színpadi változat.) Akikért odavagyunk: a háziasszonyi szerepben tündöklő John Travolta és a férjét játszó viccesdolog-boltos Christopher Walken, a minden túlsúlyos lánynak - és persze fiúnak - reményt adó, napsugár arcú Nikki Blonsky, a médiacezarina szerepében gonoszkodó Michelle Pfeiffer és a tévés műsorvezetőként tündöklő Queen Latifah. Egy kis társadalomrajz, egy kis szerelem, egy kis polgári engedetlenség - az embernek kedve támad 1962-be visszarepülni.
2. Sweeney Todd
Stephen Sondheim 1979-es musicalje a Fleet Street démoni borbélyáról 2007-ig várt, hogy mozivászonra kerüljön. Nem is kaphatott volna jobb rendezőt a morbid iránti vonzalmáról híres Tim Burtonnél, aki bizarr, abszurd, félelmetes és expresszionista látványt teremtett, Johnny Depp és Helena Bonham Carter bevált és pazar párosára alapozott, akiket kiegészített Sacha Baron-Cohennel és Alan Rickmannel. Ennyi a recept - nem sokkal bonyolultabb, mint Mrs Lovett fasírtja. (Bővebben a Fidelión: a darab magyarországi fogadtatásáról ide kattintva olvashat. És hogy kapcsolódik ide a Színikritikusok Díja? Egy kattintás, és kiderül!)
3. Cabaret
Masteroff, Kander és Ebb örökzöldje - Christopher Isherwood regényéből, John Van Druten darabjából - 1966-ban robbant be a Broadway-n és az 1972-es filmek Oscar-díjkiosztóján tarolt. Bob Fosse a színpadi musicalhez képest több módosítást is tartalmazó rendezésében Liza Minnelli ártatlan romlottsága - azok a hatalmas szemek! - és a Konferansziét játszó Joel Grey higanymozgása - azok a grimaszok! - mindent visz. (Bővebben a Fidelión: a Centrál Színház előadása 2011-ben elnyerte a Színikritikusok Díját.)
4. Mamma Mia!
Egy jukebox-gyöngyszem, azaz olyan musical, amelynek történetét egy előadó dalai köré építik. Catherine Johnson brit drámaíró nem is találhatott jobb alapanyagot az ABBA dalainál, hiszen a hatvanas korosztály ugyanúgy dúdolja, mint a harmincasok, sőt a házibulikban bizonyos időpont után ma is kötelező darabnak számítanak. Remek érzékkel rakta össze az apját kereső - ebből három potenciálisat is találó - huszonéves lány történetét és tette egy idilli görög szigetre. 1999-ben mutatták be Londonban, és a West Enden is hatalmas sikert ért el, de klasszikussá a 2008-as filmváltozat tette - Tom Hanks és kedves neje produceri szimatát itt dicsérjük meg -, köszönhetően a színdarabhoz képest feszesebb dramaturgiának, a csodálatos helyszínnek, no meg a színészeknek - Meryl Streep, Colin Firth, Pierce Brosnan, Stellan Skarsgard, Amanda Seyfried, Christine Baranski, Julie Walters, Dominic Cooper - és a cameóként feltűnő Benny Andersonnak és Björn Ulvaeusnak.
5. Grease
Az ötvenes években játszódó darabot 1972-ben mutatták be, a filmet 1978-ben, a rendező Randal Kleiser volt. És akik miatt nem kevés középiskola szalagavatóján táncolnak Jim Jacobs és Warren Casey musicaljére: John Travolta és Olivia Newton-John. Belőtt séró (pomádé!), feszülő nadrágok és blúzok, laza bőrdzseki, cigi, rágó, rongyláb. Gimifilmek, zenés filmek, filmek - minden toplistára felkerült. Ellentétben az 1982-es Grease 2-vel, ami szimplán megbukott a mozikban.
6. My Fair Lady
Valószínűleg olvasóink közül kevesen látták Julie Andrews Broadway-alakítását 1956-ban - ha valaki mégis, kérjük, jelentkezzen! -, általában Audrey Hepburn Eliza Doolittle-je ugrik be a Lerner-Loewe-musical címét emlegetve. Reméljük, nem okozunk túl nagy sokkot azzal, ha felhívjuk a figyelmet: George Cukor 1964-es, sokszorosan Oscar-díjas álomgyári mozijában Marni Nixon kölcsönözte énekhangját a színésznőnek. A színdarabot és a filmet Rex Harrison köti össze, aki mindkét műfajban meghódította a női szíveket Higgins professzorként.
7. Evita
Hello, Buenos Aires! Vagy inkább Budapest? Hiszen Alan Parker filmje Madonnával a címszerepben - Jonathan Pryce-szal és Antonio Banderasszal a popikon díva oldalán - nálunk is forgott. Húsz évvel az 1976-os West End-i premier után lett musicalfilm Andrew Lloyd Webber és Tim Rice musicaljéből, akik a vitatott karrierű argentin first lady, Eva Perón életét zenésítették meg. (Bővebben a Fidelión: minden, ami Evita.)
8. West Side Story
Laurents, Bernstein, Sondheim, Robbins - micsoda nevek! -, akiknek 1957-es darabja mérföldkő volt a zenés színház történetében. És a mozgóképében is, mert az 1961-es mozi 11 jelöléséből tízet, köztük a legjobb film kategóriáját Oscar-díjra váltotta, s ezzel azóta is tartja a zenés filmek rekordját Jerome Robbins és Robert Wise rendezése. Abban az évben a West Side Story a második legnagyobb bevételt hozta a mozikban, a filmhez kapcsolódó lemez is eladási csúcsot döntött. Marni Nixonnak ebben a filmben is jelentős szerepe volt: Natalie Wood játszott, ő pedig a stúdióban énekelt. (Bővebben a Fidelión: West Side Story itt és ott.)
9. Producerek
Nem csupán a tuti bukásból lehet tuti sikert csinálni, hanem az is működőképes ötlet, hogy filmből írjanak musicalt, majd a színházi produkcióból készítsenek mozit. Azaz: Mel Brooks megírta a filmet 1968-ban, majd zenét is szerzett hozzá, és Thomas Meehannel karöltve musicallé gyúrta 2001-ben a Producereket, hogy egy újabb csavarral 2005-ben producerré avanzsálva filmre vigye a történetet. Matthew Broderick mindkét zenés produkcióban eljátszotta Leo Bloomot, a Susan Stroman rendezte filmben viszont megkapta sokak szerint napjaink egyik legdögösebb szőkéjét, Uma Thurmant, illetve Will Ferrellt. (Bővebben a Fidelión: a Madách Színház bemutatója.)
Képünk van a musicalfilmhez, ízelítőt azonban így tudunk nyújtani.
10. The Rocky Horror Picture Show
Következő összeállításunkban az eredeti filmmusicaleket - azaz nem filmre adaptált színházi műveket - szemlézzük.
hírlevél
