- Karrierjét filmszínészként kezdte Andrzej Wajda egyik filmjében. Miért nem folytatta a filmezést és fordult inkább az éneklés felé?
- Kiskoromban lenyűgözött a színház világa és arra törekedtem, hogy közel kerüljek hozzá. Nyolcévesen játszottam először az iskolai bábszínházban, aztán még a diákéveim alatt más prózai szerepek is megtaláltak. Alig voltam tizennyolc, amikor kezembe kaptam az érettségimet. Tudtam, hogy nem tanulhatok azonnal színházi rendezést, először magába a színészetben kell belekóstolnom. Énekesi karrierről ekkor még szó sem volt.
Tomasz Konieczny
Húszévesen figyeltek fel rám a színészvilágban először, így kaphattam szerepet Andrzej Wajda filmjében. (Gyűrű koronás sassal - a szerk.) Tanáraim rendkívül előrelátóan azt tanácsolták, hogy kezdjem el képezni a hangomat is. Egyre jöttek a szerepek különböző lengyel tévés és színházi produkciókban, míg végül úgy döntöttem szünetet tartok. Ösztöndíjasként elutaztam Christian Elßner professzorhoz Drezdába, hogy éneket tanuljak, de még ekkor is azt gondoltam, hogy nem lesz ennek következménye. Nagy meglepetés volt, amikor hat hónap után a lipcsei dalszínház szerepet ajánlott Smetana Az eladott menyasszony című operájában. Kecal, a házasságközvetítő szerepét kaptam meg az opera új produkciójában. Mondanom sem kell, hogy azonnal beleszerettem a zenés színházba, mert ekkor fedeztem fel magamnak, hogy a prózai színházhoz képest itt mennyivel könnyebb érzelmet kifejezni és nem csak azért, mert erre az eszköztár is sokkal bővebb. Ez a szerelem a mai napig tart.
- Mikor került kapcsolatba először Wagnerrel? Melyik szerepben debütált?
- Mondhatom, hogy a Wagnerrel való kapcsolatom már a Smetana-darabbal elkezdődött, hiszen a cseh zeneszerzőnek volt olyan szándéka, hogy megteremtsen a saját művészetén belül egy a Wagner-operákhoz hasonló operaélményt. De komolyra fordítva a szót egy koncertszerű előadáson énekeltem először Fasolt és Gunther szerepét 2002-ben Írországban az Ír Nemzeti Ifjúsági Zenekarral. Operaszínpadon pedig Manheimben debütáltam, 2002 és 2006 között énekelhettem Marke királyt a Trisztánból, Amfortast a Parsifalból és Wotant a Ringből. Ezeket az előadásokat mind Fischer Ádám vezényelte.
Tomasz Konieczny Wotan szerepében - Bécs 2012 (Fotó/Forrás: Michael Pöhn)
- A budapesti közönség Önt elsősorban Wagner énekesként tartja számon. Ez teher vagy inkább megtiszteltetés?
- Egy lengyel gyökerekkel rendelkező német basszbaritonnak tartom magam, és nagyon büszke vagyok rá, hogy a magyar és a bécsi közönség is Wagner-énekesként gondol rám. A bécsi Staatsoperben már évek óta szereplője vagyok A Nibelung gyűrűje előadásoknak. Tulajdonképpen minden produkcióban részt vettem, először csak Alberich szerepében, később pedig Wotanként. Hogy sok közöm van Wagnerhez, nem jelenti azt, hogy más szerzőktől ne énekelnék. Bécsben már léptem fel Jochanaan szerepében Richard Strauss Saloméjában, de Scarpiaként a Toscából is. Most januárban pedig az Arabellát mutattuk be, amiben a csodálatos Anja Harteros a partnerem.
Tomasz Konieczny Alberich szerepében - Bécs 2012 (Fotó/Forrás: Michael Pöhn)
- Többször lépett már fel a Budapesti Wagner Napokon, illetve a Magyar Állami Operaházban is. Szívesen énekel Budapesten?
- Budapestre mindig szívesen jövök, a közönség és az atmoszféra is lenyűgöző a Müpában és az Operában is egyaránt. Az évek során nagyon ok barátságot is kötöttem. Az egyik legnagyobb mentorom Fischer Ádám, amiért nem lehetek elég hálás. Neki köszönhetem, hogy elindulhatott a Wagner-karrierem és később is számtalan jó tanáccsal látott el. Rendkívüli művész, Önök igazán büszkék lehetnek rá.
- Márciusban a budapesti Operaházban A walkürben énekli Wotan szerepét. A tetralógiában Wotan személyiségét illetően talán A walkür legkomplexebb darab. Hogyan vélekedik erről?
- Való igaz, hogy Wotan figurájának a szemlélete itt a legkidolgozottabb és ezzel együtt az előadásmód is komplex. Frickával való konfliktusában, bár istenről van szó, megjelenik egy olyan belső konfliktus is, amelyben az emberfeletti én egy kissé bizonytalanná válik, és konfliktusba kerül az emberivel. Megbomlani látszik a határozottság és egyértelműség, amit Wotan eddig képviselt. Megformálni ezt a feszültséget és belső vívódást, bár már több éve éneklem a szerepet minden alkalommal kihívást jelent, de végül a katarzis sem marad el egyszer sem. Higgye el nekem, hogy minden előadás fináléjában, amikor Wotan búcsúját éneklem a fizikai és a lelki teljesítőképességem is a határokat feszegeti. A művészi könnyek ennek a varázslatos pillanatnak a végen szinte valódivá válnak, és ez az érzés még mélyebb, ha olyan partnerem van mint Linda Watson, akivel már többször játszottam együtt.
Tomasz Konieczny (Fotó/Forrás: Michael Poehn)
- Wagner operái teljesen más énekesi hozzáállást, teljesítményt kívánnak. Milyen praktikái vannak?
- A koncentráció egy képesség, ami tanulható és színészként el is kell sajátítani. Előfordult, hogy órákon át könyvekkel a fejemen egyensúlyozva gyakoroltam szövegeket, de úgy érzem nem volt hiába az erőfeszítés. Ehhez persze még nagyon sokat hozzátett a lengyel színésziskola, ami a Sztanyiszlavszkij-féle koncentrációs körön alapult. De ahogy említettem ez a szerep gyakorlatilag legyőzi az embert, ha akarja, ha nem.
A54EC935-EFFA-4555-AD36-8E73F3561AB9
A Budapesti Wagner Napok 2015-ös bemutatójáról Csabai Máté számolt be:
"Kovalik Balázs már előre figyelmeztetett, hogy a monumentális hajókról és a tengeri viharokról mondjon le A bolygó hollandi közönsége. Cserébe egy vitatható, de elgondolkodtató rendezést láthattunk a Művészetek Palotájában.
A rendezés jó érzékkel aktualizál, és egyúttal száműzi a mitikus elemeket Wagner operájából: nem akar örök és elévülhetetlen lenni. A hajó legénysége maffiabanda, a norvég matrózok futballdrukkerek, a hollandi saját hírnevétől szenvedő énekes, Senta pedig felelőtlenül ígér hűséget mind neki, mind Eriknek - lehetnénk ennél földhöz ragadtabbak? Aligha. Kovalik sokat markol, mégsem fog keveset."
- Melyik volt a legemlékezetesebb Wagner előadása?
- Bizalmas viszonyban vagyok a Sven-Erich Bechtolf-féle bécsi rendezéssel, ismerem minden részletét és otthon vagyok a színpadon, de említhetnék még egy gyönyörű Parsifal-rendezést is, amiben részt vehettem a Prágai Nemzeti Színházban. Izgalommal várom a budapesti koncepciót is M. Tóth Géza elképzelésében.
- Van olyan szerep, amit még nem énekelt-el, de szeretne?
- Természetesen. Bár már sok felkérésem volt, Hans Sachs szerepét még nem mertem elvállalni. Túl fiatalnak éreztem magam a karakterhez. Az orosz repertoárból is van két szerep, amit szívesen megformálnék. Az egyik Rachmaninov Alekója, a másik pedig Igor herceg. Mindenesetre jelenleg is számítanak rám Drezdában a Thielemann vezette Ringben és Lohengrinben. Itt olyan partnereim vannak mint Anna Nyetrebko, Piotr Beczala vagy Evelin Herlitzius. Egy premierre is készülök, az idei Salzburgi Ünnepi Játékokon mutatjuk be Strauss Danae szerelme című alkotását, ahol Jupiter szerepében mutatkozom be.
hírlevél
