Zenés színház

"Ez az én Otellóm"

2008.04.11. 00:00
Ajánlom
Bár José Cura mára a hazai koncerttermek egyik leghűségesebb, visszatérő vendégének mondható, teljes operaelőadásban eddig még nem lépett magyar színpadra. A Szegedi Nemzeti Színházban most két estén énekelte egyik legfontosabb szerepét, Verdi Otellóját.

José Cura és Rálik Szilvia (foto: Veréb Simon)

- Úgy tűnt, a szerdai előadás után mélyen megérintette a közönség ünneplése. Azt hittem, hogy nap mint nap hasonló reakciókat kap…

- Nem nevezném mindennaposnak, ami Szegeden történt. Minden tapsnak egyénisége van, ez pedig az első másodpercben eldől. A magyar közönséggel mindig ugyanazt élem át: a taps nem fokozatosan erősödik, hanem olyan, mint egy hirtelen lehajított bomba. Jól emlékszem, amikor az Erkel Színházban az első koncertemet adtam Magyarországon, az első ária után szinte berobbant a taps. Természetes, hogy ez erősen hat rám, hiszen világszerte kevés, ehhez foghatóan lelkes közönség van. Az első szegedi előadás érzelmileg egyébként is felfokozott állapotban zajlott, és ilyenkor nagyszerű érzés kiállni a függöny elé, feltöltődni a közönség lelkesedéséből. Ha nem kapnám vissza az energiát a nézőktől, a szállodámig se tudnék visszasétálni.

- Milyennek látta Otellót 11 éve, amikor először énekelte, és hogyan látja ma?

- Először tisztázzunk valamit: a rendező elképzelése itt azért nem lényeges, mivel rendkívül rövid idő állt a rendelkezésünkre. Amit tegnap látott, az az én Otellóm volt – egy új produkció keretein belül. Ha valaki Anger Ferenc Otellójára kíváncsi, akkor a másik szereposztást kell megnéznie. Amikor 34 évesen először énekeltem Otellót, csupán elképzelni tudtam, hogy ebben a helyzetben mit érezhet egy 45-50 körüli férfi. Arról nem beszélve, hogy akkor még a hajam is teljesen fekete volt, most pedig a fele már ősz. A szerep megközelítésének teljesen új módját módját hozza az, hogy korban elérkeztem Otello szerepéhez.

- Két hónappal ezelőtt Budapesten találkozott először a rendezővel, Anger Ferenccel. Gyakran vállal el úgy egy szerepet, hogy a rendezésről tudna bármit?

- Ez nem egészen igaz, mivel már rengeteg dolgot tudtam a produkcióról. Február elején a jelmezemhez vettünk méretet, illetve akkor láttam fényképeket a díszletről. A színpadkép nagyon tetszett, mivel rendkívül funkcionális, könnyen lehet benne létrehozni eltérő hangulatokat. Ráadásul a bemutató előtt két hónappal, az énekesekkel és a többi közreműködővel való érdemi munka megkezdése előtt nem is lehet a színpadra állításról beszélgetni.

- Nem nehezíti meg az önnel dolgozó színházi emberek munkáját, hogy ön nemcsak énekes, de karmester, zeneszerző, díszlettervező és rendező is?

- Ez mindig a másik személy felkészültségén múlik. Ha valaki átgondolt koncepcióval rendelkezik, akkor mindig örömmel veszi egy másik, hasonlóan felkészült ember gondolatait. Például a kölni Operában, ahol Verdi Álarcosbálját rendezem, professzionális csapat áll a rendelkezésemre, beszélgetéseink egyértelműen a produkció javára válnak. Ha viszont a rendező felkészületlen és tapasztalatlan, és így találkozik valakivel, aki tudja, mi a dolga a színpadon, a maszk lehullik, és jön a kapkodás. Olykor ez megesik, de itt szó sem volt ilyesmiről: Ferenc fiatal kora miatt ugyan kevés színpadi gyakorlattal rendelkezik, viszont rendkívül alapos. Ennek is köszönhető, hogy alig egy nap alatt be tudtam állni a produkcióba, hiszen a csapat minden tagja pontosan tudta, mi a feladata.

- Máskor is ilyen rövid idő áll a rendelkezésére, hogy beszálljon egy kész produkcióba?

- A szegedi Otellóra több mint egy évvel ezelőtt hívtak meg, de a naptáramban már 2013-ra is vannak időpontok, vagyis egyszerűen nem volt időm hosszabban részt venni a próbafolyamatban. Máskor általában két-három hetet töltök a próbákon, de ha egy munkafolyamat kellős közepébe érkezem, ez kivitelezhetetlen.

- Legutóbb Verdi Requiemjét vezényelte Magyarországon. Meglepve láttam, hogy a Népszabadság hasábjain olvasói levélben válaszolt Fáy Miklós kritikájára. Gyakran válaszol kritikusoknak?

- Nem, húszéves karrierem alatt ez volt az első, és remélhetőleg az utolsó eset, hogy válaszoltam egy kritikára. Ha visszaemlékszik, a zenekritikára egy szóval sem reagáltam, a levelem kizárólag az emberi tényezőről szólt. Mi akkor jótékonysági koncertet adtunk azért, hogy rászorulóknak segítsünk, és ebben az esetben a kritikus nem írhatja le azt, hogy majomparádét látott. Ha a kritikus a zenei megvalósításról ír rosszat, az teljesen más eset, hiszen demokráciában élünk, az újságíró véleménye egy a sok közül. A fellépők iránti tiszteletet azonban a kritikusnak minden körülmények között meg kell őrizni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

5 különleges eset, amikor Fischer Iván nem „csak” vezényelt

Hetvenedik születésnapját ünnepli Fischer Iván. Egyik legelismertebb muzsikusunknak lenne is mivel hetvenkednie. Legfőbb büszkesége, a Budapesti Fesztiválzenekar évtizedek óta a világ élvonalába tartozik, ő pedig nem egyszerűen karmester: operát rendez és ír, közösségi koncerteket szervez, fontos ügyekben hallatja a hangját.
Plusz

Lady Gagának szabadott, amit Radics Giginek nem

Az Egyesült Államokban nagy hagyománya van annak, hogy az új elnököt popsztárok körében eskessék fel. Tegnap Joe Bidennek Lady Gaga énekelt himnuszt, tizenkét éve Aretha Franklin tette felejthetetlenné Obama beiktatását. De Barbra Streisand, Ricky Martin és Gene Kelly egyaránt mutatkoztak hasonló szerepben. És mi az, amiért Radics Gigit tetemre hívták, Lady Gagát viszont nem?
Klasszikus

Bősze Ádám és a Budapesti Vonósok kalauzolnak Schubert világába

A Budapesti Vonósok háromrészes sorozatában a zenetörténet egyik legtitokzatosabb, alig 31 évesen elhunyt zsenijének remekműveit ismerhetjük meg közelebbről január 22-én.
Könyv

Mészöly-centenáriummal indul a Várkert Irodalom sorozata

Streamelt esttel jelentkezik a Várkert Bazár január 21-én. A Mészöly Miklós személye köré szerveződő esten szóba kerülnek az író alkotásai, a rá ható és általa teremtett stílusirányzatok, valamint iskolák, de megelevenedik a Polcz Alaine-nel kötött házassága is, melynek 53 évét irodalmi művek és levelek őrzik.
Jazz/World

Két kvartettel áll színpadra az etno-jazz királya a Magyar Kultúra Napján

A Dresch-univerzum két meghatározó felállása hallható egy este a Fonó Online közvetítésében. Dresch Mihály a magyar jazz egyik legegyénibb zenei világát képviselő, meghatározó, irányadó szereplője. Ahogy Garbarek az észak-európai vagy Coltrane az afro zenei tradíciókat, úgy Dresch az erdélyi autentikus folk jellemző elemeit emelte be a jazzbe. Zenéje sodró, személyes és intim, erő és hit sugárzik belőle.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

„Mindannyian vágyunk erre az idilli szerelemre” – János vitéz az Operett Online-on

Kacsóh Pongrác gyönyörű daljátékával folytatódik a Budapesti Operettszínház közvetítés-sorozata január 22-én. A Petőfi Sándor elbeszéléséből írt János vitéz Bozsik Yvette rendezésében újfajta értelmezést kap, eggyé olvad benne a túlvilági és a földi lét.
Zenés színház hír

Cseh Tamásra emlékezik a Vígszínház a Magyar Kultúra Napján

Koncertszínházi előadással idézi meg Cseh Tamás alakját január 22-én a Vígszínház. A zeneszerző, énekes éppen a Magyar Kultúra Napján lenne 78 éves, a Kelet-nyugati pályaudvar című est két nagy sikerű lemezének – a Fontátvonulás és a Nyugati pályaudvar – dalait dolgozza fel.
Zenés színház hír

„Húsz évem már a múlt” – 20 éves a Rómeó és Júlia musical

2001. január 19-én mutatták be a párizsi Palais des Congrès-ben Gérard Presgurvic musicaljét, a Shakespeare drámája nyomán írt Rómeó és Júliát.
Zenés színház hír

A nyári szezonra készül a Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Idén a vártnál jóval korábban, már január 18-án kihirdette nyári előadásait a Margitszigeti Szabadtéri Színpad. A minden eddiginél gazdagabb műsorkínálatban az operák, musicalek, balett-, valamint táncelőadások mellett rendhagyó koncerteket is láthatnak az érdeklődők, ahol az ünnepelt popsztárokon túl a klasszikus zene mesterei is képviseltetik magukat.
Zenés színház koktélparti

„Nessun dorma” – Minek köszönheti rendkívüli népszerűségét Puccini operaáriája?

„Vincerò! Vincerò-ò-ò!!!” – És a fejünkben máris megszólal Pavarotti hangja, amint elnyújtva a magas H hangot, üdvrivalgásra készteti a stadionok közönségét. Kerülőúton vált Puccini áriája mindenki kedvencévé, és egy futball-világbajnoksággal indult az egész.