- Úgy tűnt, a szerdai előadás után mélyen megérintette a közönség ünneplése. Azt hittem, hogy nap mint nap hasonló reakciókat kap…

- Nem nevezném mindennaposnak, ami Szegeden történt. Minden tapsnak egyénisége van, ez pedig az első másodpercben eldől. A magyar közönséggel mindig ugyanazt élem át: a taps nem fokozatosan erősödik, hanem olyan, mint egy hirtelen lehajított bomba. Jól emlékszem, amikor az Erkel Színházban az első koncertemet adtam Magyarországon, az első ária után szinte berobbant a taps. Természetes, hogy ez erősen hat rám, hiszen világszerte kevés, ehhez foghatóan lelkes közönség van. Az első szegedi előadás érzelmileg egyébként is felfokozott állapotban zajlott, és ilyenkor nagyszerű érzés kiállni a függöny elé, feltöltődni a közönség lelkesedéséből. Ha nem kapnám vissza az energiát a nézőktől, a szállodámig se tudnék visszasétálni.

- Milyennek látta Otellót 11 éve, amikor először énekelte, és hogyan látja ma?

- Először tisztázzunk valamit: a rendező elképzelése itt azért nem lényeges, mivel rendkívül rövid idő állt a rendelkezésünkre. Amit tegnap látott, az az én Otellóm volt – egy új produkció keretein belül. Ha valaki Anger Ferenc Otellójára kíváncsi, akkor a másik szereposztást kell megnéznie. Amikor 34 évesen először énekeltem Otellót, csupán elképzelni tudtam, hogy ebben a helyzetben mit érezhet egy 45-50 körüli férfi. Arról nem beszélve, hogy akkor még a hajam is teljesen fekete volt, most pedig a fele már ősz. A szerep megközelítésének teljesen új módját módját hozza az, hogy korban elérkeztem Otello szerepéhez.

- Két hónappal ezelőtt Budapesten találkozott először a rendezővel, Anger Ferenccel. Gyakran vállal el úgy egy szerepet, hogy a rendezésről tudna bármit?

- Ez nem egészen igaz, mivel már rengeteg dolgot tudtam a produkcióról. Február elején a jelmezemhez vettünk méretet, illetve akkor láttam fényképeket a díszletről. A színpadkép nagyon tetszett, mivel rendkívül funkcionális, könnyen lehet benne létrehozni eltérő hangulatokat. Ráadásul a bemutató előtt két hónappal, az énekesekkel és a többi közreműködővel való érdemi munka megkezdése előtt nem is lehet a színpadra állításról beszélgetni.

- Nem nehezíti meg az önnel dolgozó színházi emberek munkáját, hogy ön nemcsak énekes, de karmester, zeneszerző, díszlettervező és rendező is?

- Ez mindig a másik személy felkészültségén múlik. Ha valaki átgondolt koncepcióval rendelkezik, akkor mindig örömmel veszi egy másik, hasonlóan felkészült ember gondolatait. Például a kölni Operában, ahol Verdi Álarcosbálját rendezem, professzionális csapat áll a rendelkezésemre, beszélgetéseink egyértelműen a produkció javára válnak. Ha viszont a rendező felkészületlen és tapasztalatlan, és így találkozik valakivel, aki tudja, mi a dolga a színpadon, a maszk lehullik, és jön a kapkodás. Olykor ez megesik, de itt szó sem volt ilyesmiről: Ferenc fiatal kora miatt ugyan kevés színpadi gyakorlattal rendelkezik, viszont rendkívül alapos. Ennek is köszönhető, hogy alig egy nap alatt be tudtam állni a produkcióba, hiszen a csapat minden tagja pontosan tudta, mi a feladata.

- Máskor is ilyen rövid idő áll a rendelkezésére, hogy beszálljon egy kész produkcióba?

- A szegedi Otellóra több mint egy évvel ezelőtt hívtak meg, de a naptáramban már 2013-ra is vannak időpontok, vagyis egyszerűen nem volt időm hosszabban részt venni a próbafolyamatban. Máskor általában két-három hetet töltök a próbákon, de ha egy munkafolyamat kellős közepébe érkezem, ez kivitelezhetetlen.

- Legutóbb Verdi Requiemjét vezényelte Magyarországon. Meglepve láttam, hogy a Népszabadság hasábjain olvasói levélben válaszolt Fáy Miklós kritikájára. Gyakran válaszol kritikusoknak?

- Nem, húszéves karrierem alatt ez volt az első, és remélhetőleg az utolsó eset, hogy válaszoltam egy kritikára. Ha visszaemlékszik, a zenekritikára egy szóval sem reagáltam, a levelem kizárólag az emberi tényezőről szólt. Mi akkor jótékonysági koncertet adtunk azért, hogy rászorulóknak segítsünk, és ebben az esetben a kritikus nem írhatja le azt, hogy majomparádét látott. Ha a kritikus a zenei megvalósításról ír rosszat, az teljesen más eset, hiszen demokráciában élünk, az újságíró véleménye egy a sok közül. A fellépők iránti tiszteletet azonban a kritikusnak minden körülmények között meg kell őrizni.