Színházba járó ember vagy?

Inkább filmes vagyok. Filmelmélet-filmtörténet szakon végeztem az ELTE-n, ahol egyébként Reisz Gábor csoporttársa voltam és a mai napig jó barátságban vagyunk. Így kerülök a filmjeibe... Megbeszéltük, hogy csinálunk majd egy új magyar rockoperát, de az még várat magára. A feleségem viszont imádja a színházat és állandóan elcipel magával.

Amikor Magács László megkeresett, gondolom, újra olvastad a könyvet. Hogy tetszett?

Nagyon jó a Verne, és még csak nem is hosszú. Amikor most újra olvastam, annyira jól esett, hogy ott van a végén egy plusz csavar. Egy amerikai film úgy végződne, hogy bár végig azt akarta a főhős, hogy teljesítse vállalt feladatát, utazása során azonban megtalálta az igaz szerelmet, így aztán nincs is jelentősége, hogy elveszti-e a fogadást vagy sem. De az, hogy egy elképesztő csavarral végül mégis nyer, igazi meglepetés és finomság. Erős történet, bárkinek szívesen ajánlanám. Már el is felejtettem, hogy ilyen jó.

Azonnal igent mondtál a felkérésre? Izgalmas kihívásnak találtad?

Lacival még a TRIP-en találkoztunk először egy koncert után, tök jót dumáltunk. Biztos voltam benne, hogy fogunk még egyszer együtt dolgozni. Most jött el ez a pillanat. Az elmúlt időszakban négy nagylemezt készítettünk a zenekarral, mindegyiket nagyon szeretem. A legutóbbi januárban jött ki és február 20-án már azt mondták nekem, hogy na, akkor most jöhetnek az új számok! Azt feleltem, hogy nekem ez most nem megy, még az előző lemezt dédelgetem, kell valami inspiráció.

Alkalmazott zenét kell komponálnom, ráadásul abból is a legjobb fajtát, hiszen Lóci játszik számokat írhatok. Az is jó, hogy nincs kötve az én hangi adottságaimhoz a dolog, hiszen a színészek éneklik majd a dalokat. Ez még pluszban jó játék is nekem, hogy végre nem a saját hangom által behatárolt mezőben kell zenét szereznem. Meglátjuk, hogy tudják megcsillogtatni az általam írt dallamokat a színészek. (nevet) Ha pedig nem passzol valaki regiszteréhez vagy hangszínéhez a szám, akkor majd átalakítjuk. Nem vagyok az a fajta hiú művész, aki csak egyféleképpen tudja elképzelni, hogyan szólal meg a műve.

Egyébként nem ez az első színházi munkám. Legutóbb a Kolibri Színház Egy kupac kufli bábelőadásához készítettem zenét, korábban pedig a temesvári színház számára dolgoztam egy Micimackó előadásban. Ez a mostani munka tök jó kihívás, mert egy nagyon ismert történetet mondunk el,

Fontos cél az is, hogy ne csak egy szimplán ifjúsági előadás szülessen, hanem olyan, ami minden korosztályt meg tud szólítani.

Alkalmazott zeneszerzőként milyen elvárásoknak kell megfelelned?

A színházi zeneszerzés egészen más, mint a filmes, amibe volt szerencsém belekóstolni a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film és a Seveled című romantikus vígjáték kapcsán. A filmnél a zenének maximálisan a képet kell kiszolgálnia. Ha hét ütemesre jön ki az a zenei gondolat, akkor annyi - senkinek nem fog feltűnni, de ha magában meghallgatnád, persze zavarna, hogy hol az a nyolcadik taktus! Azt gondolom, hogy ez a feladat egy kicsit könnyebb lesz, mint az előző két színházi munkám, mert itt a zenekar jelen van, tehát bennük gondolkodhatom, a sound design rész kevesebb lesz és a dalok az elejétől a végéig elhangzanak, vagyis rendes popdalokat írhatok.

80 nap alatt a Föld körül (Fotó/Forrás: Városmajori Szabadtéri Színpad)

Hogy dolgoztatok az anyagon? Hogy illeszkednek a dalok a darab szövetébe?

Réka, Lacival egyeztetve írt egy szinopszist, amiben meghatározták a jelenetek sorendjét, hogy milyen dalokra lesz szükség és azoknak hol van a helye a darabon belül. Egy olyan sztorit kell elmesélni, ami nagyon sok helyszínen játszódik, így tehát van lehetőség zenei ízeket is megmutatni. Abban állapodtunk meg, hogy minimum 10, maximum 15 dal legyen, valamint egy nyitány és egy finálé. Ezek készülnek el utoljára, mivel ezekhez pontosan tudni kell a darab zenei szövetét, szóval először a dalokat írom meg. Megvan már az a rész, ahol az újságírók lelkesen beszélnek az utazásról, ami később átvált abba, hogy Willie Fogg egy utolsó csaló gazember. Elkészült az indián lány dala és Passepartout ópiummámoros száma.

Milyen számokban gondolkodsz?

A kórusnak itt az lesz a feladata, hogy ráerősítsen vagy hangsúlyozza azokat a részeket, amiket fontosnak tartunk. Mindenkinek akarok egy szólót is. Ez egy sokszereplős darab, hiszen Fogg rengeteg emberrel találkozik az utazás során, amit viszonylag kevesen játszanak majd, azaz a színészeknek több szerepbe is bele kell bújniuk. Remélem, hogy a karakterek ide-oda váltásait mind a zenében, mind a dalokban sikerül majd érzékeltetni.

Lesz olyan rész, amikor te is beszállsz?

Ez egyelőre maradjon titok (nevet), de az biztos, hogy a zenekar tagjaival végig színpadon leszünk, hiszen élőben játsszuk a zenét.

A zenekar tagjai is vállalták a munkát?

Úgy voltam vele, hogy ez mindenképp Lóci játszikként fog futni, de ha valakinek nem fér bele most az életébe, azt is teljesen megértem. A MÜPA-ban fut az Égigérő muzsika című mesejáték, aminek alapját Szabó T. Anna meséje adja, de a szereplők által írt slágerek, dalok a legfontosabb pillanatai a darabnak. Szerepelek is benne és Farkas Izsák barátommal mi vagyunk a zenei rendezők. Meg kellett hangszerelni egy egész előadást úgy, hogy a számok organikusan illeszkedjenek a darabba. Jó kihívás volt. Egy kilenc fős zenekar játszik velünk élőben.

Annyira vicces volt, hogy szinte nem kellett próbálni, mindenki pontosan tudta, mit kell csinálnia, mert ha megvan a koncepció és jó zenészekkel vagy körülvéve, akkor bármi sikerülhet. Ezért nem voltam megijedve most sem. Azt gondoltam, hogy ha úgy alakul, hogy a Lóci játszikból valaki nem vállalja, akkor is meg fogom oldani, mert én ezt nagyon meg akarom csinálni. De szerencsére a srácok felugrottak erre a vonatra és jöttek velem. Egy tagunk van, akinek a nyári előadásokon helyettese lesz a színpadon.

Csorba Lóránt (Fotó/Forrás: Városmajori Szabadtéri Színpad)

Bővül is a csapat, vagy csak a zenekari fellásban játszotok?

Ezen sokat gondolkoztam, de végül arra jutottam, hogy nem bővülünk. Szerintem pont az lesz az izgalmas benne, hogy egy zongorás-gitáros-basszusgitáros zenekar hogyan tud ennyi zenei színt megmutatni. Most egyébként úgy gondolok erre az egészre, mint a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című albumra. Az volt az LGT negyedik nagylemeze, Vígszínházas színészekkel, amit az LGT kísért. Szerintem ez lesz a mi Képzelt riportunk.

Vajdasági születésű vagy. A te családod is átélte a háborút. Milyen érzés most azt látni, ami a szomszédban történik?

Hat éves voltam, amikor átköltöztünk Budapestre, épp a háború miatt. A szüleim úgy gondolták, hogy ez az állapot csak ideig óráig tart és utána majd hazamegyünk, de nem így alakult. A háborúnak a családokat érintő tragédiáját az ismerőseimen elbeszélésein keresztül értem talán, anélkül, hogy nekem bárkim is meghalt volna, hiszen a Vajdaság kevésbé érintett terület volt. De voltak egészen szürreális történetek, amikor például Horvátországba mentünk nyaralni és mivel még nem volt kész az autópálya, mellékutakon kellett menni, korábbi szerb falvakon utaztunk át, amik teljesen, kísértetiesen üresek voltak, meg az, hogy jóformán titkolni kellett a vajdasági szerb szóhasználatunkat, és szerb helyett horvátul igyekezni beszélni. És amiről azt hittem, hogy csak filmben történhet meg, legközelebb akkor volt, amikor kitört a koronavírus járvány. Nem gondoltam, hogy lesz olyan pillanat, amikor ülünk egy kocsmában, nézzük a tévét, ahol bejelentik, hogy lezárjuk az országot és nem lehet kimenni az utcára. De tudomásul vettem, rendben, oké, történelmi időket élünk. Erre két évvel később kitört az orosz-ukrán háború. Ez már túl van azon, amit józan ésszel fel tudok fogni.

Én a Beatlest szerettem, Jimi Hendrixet, a Doorst, Janis Joplint, amikor a „Make Love, Not War”, és a „Flower power” volt az eszmény. Számomra nem az a legény, aki megmutatja, mennyire tud harcolni, hanem az, aki elhallgattatja a fegyverropogást.

Fejléckép: Csorba Lóránt / fotó: Városmajori Szabadtéri Színpad