Zenés színház

Ezek a zeneszerzők nem szégyellték a másságukat

2017.07.07. 15:33
Ajánlom
Miközben politikai csatározások és társadalmi viták zajlanak a hétvégi Pride-ról, összegyűjtöttünk néhány zeneszerzőt, akik talán ott lennének július 8-án, és mutatnák, hogy nem szégyen másnak lenni.

A zenetörténet izgalmas – bár szakmai szemmel teljesen lényegtelen – kérdése, hogy mely zeneszerzőkről sejthető, hogy saját nemükhöz vonzódtak. A 18. század például nem igazán volt a nyilvános coming-outok kora, így amikor a híres agglegény Händelnek II. György feltette a kérdést, hogy mi a helyzet a nőkkel, ő csak annyit felelt, hogy nincs másra ideje, csak a zenére. Amiről valljuk be, hogy elég ügyetlen kifogás volt; nem csoda, hogy a zeneszerző egyik első, kortárs életrajzírója is töprengett a kérdésen. Ugyanígy elgondolkodtató Schubert esete, akiről szintén feltételezik zenetudósok, hogy a férfiakhoz vonzódott – köztük Graham Johnson zongoristához, illetve Johann Mayrhofer költőhöz, aki vállaltan homoszexuális volt, és a zeneszerzővel közös lakáson osztozott évekig.

Csajkovszkijnak jutott talán a legfájdalmasabb sors.

Egy olyan társadalomban, mint amilyen a cári világ volt a 19. században, egy meleg zeneszerzőnek esélye nem volt a boldog életre. A komponista ennek ellenére mozgott olyan körökben, mely elsősorban homoszexuális művészeket és patrónusokat gyűjtött egybe. 1869-ben eljegyezte Désirée Artôt szopránénekesnőt, 1877-ben pedig elvette Antonyina Miliukovát, csupán azért, hogy elejét vegye a szexualitását érintő szóbeszédeknek. Nem kizárt, hogy 1893-as halála, melyet hivatalosan kolera okozott, öngyilkosság volt. A temetés ugyanis nyitott koporsóval zajlott, a holtat pedig barátai és rajongói sírva csókolgatták, ami elképzelhetetlen lett volna, ha a zeneszerző fertőző beteg.

Vegyünk sorra néhány olyan komponistát, akiknek már megadatott az, hogy bátran felvállalják másságukat!

Benjamin Britten

Michael Tippett, Ben Britten és Peter Pears. Tippett a másságát nyíltan felvállaló zeneszerző volt, aki kevéssé ismert még hazánkban.

Michael Tippett, Ben Britten és Peter Pears. Tippett a másságát nyíltan felvállaló zeneszerző volt, aki kevéssé ismert még hazánkban. (Fotó/Forrás: Erich Auerbach / Getty Images Hungary)

Az angolok számára a legnagyobb 20. századi zeneszerző még mindig kevésbé ismert itthon. A Peter Grimes és a Háborús rekviem szerzője inkább zárkózott volt a magánéletét illetően, de Peter Pears tenoristával való évtizedek kapcsolata soha nem volt titok. Levelezésük azóta már olvasható,

(ebből tudjuk azt is, hogy Britten beceneve „Honey Bee”, az az méhecske volt),

és amikor a zeneszerző meghalt, II. Erzsébet királynő Pears-t biztosította együttérzéséről.

Samuel Barber és Gian Carlo Menotti

Samuel Barber (balra) és a neves karmester, Serge Koussevitzky

Samuel Barber (balra) és a neves karmester, Serge Koussevitzky

Barber szinte majdnem egyműves szerzővé vált, de a vonósokra írt Adagióján kívül a Hegedűversenyét viszonylag gyakran játsszák a világban. Gyerekként a szülei sportolónak szánták, Barber azonban hamar ráébredt, hogy művészettel szeretne foglalkozni. Anyjának kilencévesen írt levele felér egy coming-outtal: „Édesanyám, azért írok neked, hogy elmondjam a titkot, ami miatt aggódom. Ne sírj, hogy ezt olvasod, ez a hiba nem a tiéd és nem az enyém. (...) azzal kezdem, hogy nekem nem sportolónak kell lennem. Nekem zeneszerzőnek kell lennem, és az is leszek, ez biztos.”

Barber az egyetemen ismerkedett meg a szintén zeneszerző Gian Carlo Menottival, akivel hamar összeköltöztek, és együtt töltötték a következő négy évtizedet.

Francis Poulenc

Francis Poulenc

Francis Poulenc

A Hatok francia zeneszerzőcsoport tagja szakított Debussyval és az impresszionizmussal, zenei nyelvére az egzisztencialista filozófia és a music hall hatott.

Félig szerzetes, félig sakál

– ezzel az érdekes mondattal jellemezte őt egyik kortársa. Poulenc rendkívül szellemes ember volt, az írásai és a beszélgetései tele voltak kancsal utalásokkal és kétértelmű viccekkel, melyeknek célpontjai gyakran fiatal férfiak voltak. Egyike volt az első zeneszerzőknek, akik nyíltan vállalták homoszexualitásukat. Katolikusként évtizedeken át gyötörte a bűntudat, de élete késői szakaszában mégis így írt egy barátjának: „Tudod, hogy olyan biztos vagyok a hitemben (mindenféle messianisztikus nagyzolás nélkül), mint amennyire biztos vagyok párizsias szexualitásomban.”

Dame Ethel Smyth

Dame Ethel Smyth

Dame Ethel Smyth (Fotó/Forrás: Sasha / Getty Images Hungary)

A zenetörténet főszereplői sajnos még mindig a férfiak, de nem teljes a lista egy hölgy nélkül. Dame Ethel Smyth az egyik legjelentősebb női zeneszerző, akinek The Wreckers című operáját a legkiválóbb angol műnek tartják a műfajban Britten és Purcell mellett. Ethel Smyth írta a szüfrazsett mozgalom indulóját is, és annyira lelkesen vett részt a feminista megmozdulásokban, hogy két hónapra börtönbe is került. Amikor Sir Thomas Beecham, a legendás karmester meglátogatta a Holloway-börtönben, egy csapat nő az udvaron az indulót énekelte, miközben

a zeneszerzőnő a börtönablak mögött egy fogkefével vezényelte őket.

Ethel Smyth a viktoriánus korban élt, Viktória királynő pedig nem hitt abban, hogy a leszbikusok léteznek. Ethel két lábon járó példa volt ennek az ellenkezőjére, hiszen több szenvedélyes kapcsolata is volt nőkkel, ebből a leghíresebb és legmulatságosabb fellángolás az volt, amit 71 évesen (!) Virginia Woolf iránt érzett. Az írónő ekkor negyvenes éveinek végén járt, és Ethel közeledéséről azt mondta, olyan volt, mintha egy „hatalmas rák kapta volna el őt az ollóival”. Ennek ellenére jó barátnők lettek.

És a ráadás...

Tegnap Jonas Kaufmann, aki csupán szimpatizál a Pride-mozgalommal, a Facebook-oldalára posztolta ezt a fotót, melyhez nem kell további kommentár.

(Forrás: LimeLightMagazine)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Minden este hazaviszek én is valamit” – interjú Schell Judittal

Mit tegyünk, hogy elkerüljük a szokásos párkapcsolati zsákutcákat? Hogyan építünk torlaszt és falakat a játszmáinkból? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ a Szeretetkert című előadás a Kultkikötőben július 27-én. Balatonszárszón négy kiváló színművész, Schell Judit, Jordán Adél, Mészáros Máté és Szervét Tibor várja a nézőket.
Zenés színház

„Csak akkor lehet szabadon alkotni, ha nincsenek félelmeink” – beszélgetés Tassonyi Balázzsal

Tassonyi Balázs elképesztően erős évadot tudhat maga mögött. A Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves hallgatójaként 2024-ben debütált a Budapesti Operettszínház több előadásában is, és főszerepet kapott a Carmenben.
Vizuál

Nyaralástörténeti kiállítással nyílt meg a balatonfüredi Esterházy-kastély, amely újra régi fényében látható

A közelmúltban átadott Esterházy-kastély állandó kiállítása mélyebben foglalkozik a város kultúrtörténetével, minden oldalról körüljárva a gyógyvíz és a köré épült komplex gyógyászati központ múltját.
Zenés színház

Drámai kontúrok, finom árnyalatok – Richard Strauss Elektrája a Bajor Állami Operában

A legendás német rendező, Herbert Wernicke 1997-ben bemutatott Elektra-produkciója az idei évadban is szerepelt a Bajor Állami Opera műsorán, a produkció parádés szereposztással és kimeríthetetlen művészi energiával került színre.
Színház

Margaret Atwood az asszonyi hűségről szóló mítoszadaptációját is bemutatja a Gyulai Várszínház

A Gyulai Várszínház fesztiválprogramjának fontos csomópontjai a saját bemutatók, idén például négy olyan előadás, amelyet a színház részben saját fejlesztésben, részben koprodukciós partnerrel hoz létre.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Lehár Ferenc világhírű művei csendülnek fel a Komáromi Erődben

A Budapesti Operettszínház a legendás komáromi zeneszerző életművéből nyújt nagyívű válogatást július 27-én, a gálakoncertet Homonnay Zsolt rendezésében láthatja a közönség.
Zenés színház kritika

Drámai kontúrok, finom árnyalatok – Richard Strauss Elektrája a Bajor Állami Operában

A legendás német rendező, Herbert Wernicke 1997-ben bemutatott Elektra-produkciója az idei évadban is szerepelt a Bajor Állami Opera műsorán, a produkció parádés szereposztással és kimeríthetetlen művészi energiával került színre.
Zenés színház interjú

„Csak akkor lehet szabadon alkotni, ha nincsenek félelmeink” – beszélgetés Tassonyi Balázzsal

Tassonyi Balázs elképesztően erős évadot tudhat maga mögött. A Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves hallgatójaként 2024-ben debütált a Budapesti Operettszínház több előadásában is, és főszerepet kapott a Carmenben.
Zenés színház hír

Elfeledett ír operát mutat be Halász Péter Dublinban

Hatalmas sikert aratott 1860-ban a Lurline, az írek egyik legismertebb operaszerzőjének, William Vincent Wallace-nek műve. A méltatlanul elfeledett darab újrafelfedezése közel egy évszázadot váratott magára, most Halász Péter karmester mutatja be újra Dublinban.
Zenés színház ajánló

Élje át ön is élő időben a Bayreuth-i Ünnepi Játékok nyitóelőadását!

Wagner ritkán játszott operájának, a Trisztán és Izoldának élő közvetítése Bayreuth-ból Magyarországon először 2024-ben, kizárólag a budapesti Cinema MOM moziban lesz megtekinthető.