Zenés színház

Ezek a zeneszerzők nem szégyellték a másságukat

2017.07.07. 15:33
Ajánlom
Miközben politikai csatározások és társadalmi viták zajlanak a hétvégi Pride-ról, összegyűjtöttünk néhány zeneszerzőt, akik talán ott lennének július 8-án, és mutatnák, hogy nem szégyen másnak lenni.

A zenetörténet izgalmas – bár szakmai szemmel teljesen lényegtelen – kérdése, hogy mely zeneszerzőkről sejthető, hogy saját nemükhöz vonzódtak. A 18. század például nem igazán volt a nyilvános coming-outok kora, így amikor a híres agglegény Händelnek II. György feltette a kérdést, hogy mi a helyzet a nőkkel, ő csak annyit felelt, hogy nincs másra ideje, csak a zenére. Amiről valljuk be, hogy elég ügyetlen kifogás volt; nem csoda, hogy a zeneszerző egyik első, kortárs életrajzírója is töprengett a kérdésen. Ugyanígy elgondolkodtató Schubert esete, akiről szintén feltételezik zenetudósok, hogy a férfiakhoz vonzódott – köztük Graham Johnson zongoristához, illetve Johann Mayrhofer költőhöz, aki vállaltan homoszexuális volt, és a zeneszerzővel közös lakáson osztozott évekig.

Csajkovszkijnak jutott talán a legfájdalmasabb sors.

Egy olyan társadalomban, mint amilyen a cári világ volt a 19. században, egy meleg zeneszerzőnek esélye nem volt a boldog életre. A komponista ennek ellenére mozgott olyan körökben, mely elsősorban homoszexuális művészeket és patrónusokat gyűjtött egybe. 1869-ben eljegyezte Désirée Artôt szopránénekesnőt, 1877-ben pedig elvette Antonyina Miliukovát, csupán azért, hogy elejét vegye a szexualitását érintő szóbeszédeknek. Nem kizárt, hogy 1893-as halála, melyet hivatalosan kolera okozott, öngyilkosság volt. A temetés ugyanis nyitott koporsóval zajlott, a holtat pedig barátai és rajongói sírva csókolgatták, ami elképzelhetetlen lett volna, ha a zeneszerző fertőző beteg.

Vegyünk sorra néhány olyan komponistát, akiknek már megadatott az, hogy bátran felvállalják másságukat!

Benjamin Britten

Michael Tippett, Ben Britten és Peter Pears. Tippett a másságát nyíltan felvállaló zeneszerző volt, aki kevéssé ismert még hazánkban.

Michael Tippett, Ben Britten és Peter Pears. Tippett a másságát nyíltan felvállaló zeneszerző volt, aki kevéssé ismert még hazánkban. (Fotó/Forrás: Erich Auerbach / Getty Images Hungary)

Az angolok számára a legnagyobb 20. századi zeneszerző még mindig kevésbé ismert itthon. A Peter Grimes és a Háborús rekviem szerzője inkább zárkózott volt a magánéletét illetően, de Peter Pears tenoristával való évtizedek kapcsolata soha nem volt titok. Levelezésük azóta már olvasható,

(ebből tudjuk azt is, hogy Britten beceneve „Honey Bee”, az az méhecske volt),

és amikor a zeneszerző meghalt, II. Erzsébet királynő Pears-t biztosította együttérzéséről.

Samuel Barber és Gian Carlo Menotti

Samuel Barber (balra) és a neves karmester, Serge Koussevitzky

Samuel Barber (balra) és a neves karmester, Serge Koussevitzky

Barber szinte majdnem egyműves szerzővé vált, de a vonósokra írt Adagióján kívül a Hegedűversenyét viszonylag gyakran játsszák a világban. Gyerekként a szülei sportolónak szánták, Barber azonban hamar ráébredt, hogy művészettel szeretne foglalkozni. Anyjának kilencévesen írt levele felér egy coming-outtal: „Édesanyám, azért írok neked, hogy elmondjam a titkot, ami miatt aggódom. Ne sírj, hogy ezt olvasod, ez a hiba nem a tiéd és nem az enyém. (...) azzal kezdem, hogy nekem nem sportolónak kell lennem. Nekem zeneszerzőnek kell lennem, és az is leszek, ez biztos.”

Barber az egyetemen ismerkedett meg a szintén zeneszerző Gian Carlo Menottival, akivel hamar összeköltöztek, és együtt töltötték a következő négy évtizedet.

Francis Poulenc

Francis Poulenc

Francis Poulenc

A Hatok francia zeneszerzőcsoport tagja szakított Debussyval és az impresszionizmussal, zenei nyelvére az egzisztencialista filozófia és a music hall hatott.

Félig szerzetes, félig sakál

– ezzel az érdekes mondattal jellemezte őt egyik kortársa. Poulenc rendkívül szellemes ember volt, az írásai és a beszélgetései tele voltak kancsal utalásokkal és kétértelmű viccekkel, melyeknek célpontjai gyakran fiatal férfiak voltak. Egyike volt az első zeneszerzőknek, akik nyíltan vállalták homoszexualitásukat. Katolikusként évtizedeken át gyötörte a bűntudat, de élete késői szakaszában mégis így írt egy barátjának: „Tudod, hogy olyan biztos vagyok a hitemben (mindenféle messianisztikus nagyzolás nélkül), mint amennyire biztos vagyok párizsias szexualitásomban.”

Dame Ethel Smyth

Dame Ethel Smyth

Dame Ethel Smyth (Fotó/Forrás: Sasha / Getty Images Hungary)

A zenetörténet főszereplői sajnos még mindig a férfiak, de nem teljes a lista egy hölgy nélkül. Dame Ethel Smyth az egyik legjelentősebb női zeneszerző, akinek The Wreckers című operáját a legkiválóbb angol műnek tartják a műfajban Britten és Purcell mellett. Ethel Smyth írta a szüfrazsett mozgalom indulóját is, és annyira lelkesen vett részt a feminista megmozdulásokban, hogy két hónapra börtönbe is került. Amikor Sir Thomas Beecham, a legendás karmester meglátogatta a Holloway-börtönben, egy csapat nő az udvaron az indulót énekelte, miközben

a zeneszerzőnő a börtönablak mögött egy fogkefével vezényelte őket.

Ethel Smyth a viktoriánus korban élt, Viktória királynő pedig nem hitt abban, hogy a leszbikusok léteznek. Ethel két lábon járó példa volt ennek az ellenkezőjére, hiszen több szenvedélyes kapcsolata is volt nőkkel, ebből a leghíresebb és legmulatságosabb fellángolás az volt, amit 71 évesen (!) Virginia Woolf iránt érzett. Az írónő ekkor negyvenes éveinek végén járt, és Ethel közeledéséről azt mondta, olyan volt, mintha egy „hatalmas rák kapta volna el őt az ollóival”. Ennek ellenére jó barátnők lettek.

És a ráadás...

Tegnap Jonas Kaufmann, aki csupán szimpatizál a Pride-mozgalommal, a Facebook-oldalára posztolta ezt a fotót, melyhez nem kell további kommentár.

(Forrás: LimeLightMagazine)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Jazz/World

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Zenés színház kritika

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Zenés színház interjú

„A Marica grófnőnek minden száma sláger”

A Fertő-tó partján, Mörbischben láthatja a közönség Kálmán Imre örökzöld alkotását, a Marica grófnőt, amely zeneileg és látványosságában is lenyűgözőnek ígérkezik. A produkcióról a Seefestspiele Mörbisch művészeti vezetőjét, Peter Edelmannt kérdeztük.
Zenés színház interjú

"Szeretni kell és pont" – A nő kétszer

Kálmán Imre Cirkuszhercegnőjének kétestés, margitszigeti bemutatójának primadonna szerepében július 20-án Dobó Enikő, 21-én pedig Eperjesi Erika látható majd. A két „Fedórát” szerepükről és az előadásról kérdeztük.
Zenés színház kritika

Dadaista baba

Kortárs-ifjúsági-abszurd-bábopera – a négy jelzőből egy is elég, hogy a közönség előre tudja, nem szokványos élményben lesz része. Vajda Gergely Az óriáscsecsemő című darabja nem csupán megfelelt elvárásainknak, de felül is múlta azokat.