Zenés színház

Farnace - A megbocsátás logikája

2015.06.13. 14:22
Ajánlom
Vivaldiról csuda nagy közhelyek jutnak eszünkbe, mindenekelőtt épp A négy évszak. Mert azt azért mindenki ismeri. Aki pedig háromnál több évig tanul hangszeren játszani, aligha kerülheti el az olasz szerző valamely versenyművét. Mégsem gondolnám, hogy ismerjük Vivaldit. OPERA MAGAZIN

Ennek persze vannak történelmi okai: hogy Vivaldi úgyszólván kimaradt a zenetörténetből, vagyis halála után hiába éltette egynémely művét (például a Kodály által is nagyra becsült, fenomenális d-moll versenyművet) Bach átirata, Vivaldi en bloc ment feledésbe. Igazán az 1920-as években kezdődött az újjászületése, ekkor került elő ugyanis egy „kisebb korpusz", vagyis mintegy háromszáz versenymű, tizennégy teljes opera, nyolc szonáta, ötkötetnyi egyházi és kétkötetnyi világi, vokális mű. Vagyis Mozart, Mendelssohn vagy Bruckner úgy élte le az életét, hogy akkor sem hallhatta volna ezeket a zenéket, ha ez feltett szándéka lett volna.

A lemezkészítés első idejében mégsem tudott az első számú sláger - A négy évszak - mellett tartósan megkapaszkodni egyik mű sem. Aztán eljött az összkiadások kora, amikor az I Musici vagy Leppard sorra-rendre lemezre játszotta legalább a concertókat. És aztán jött a barokk operajátszás reneszánsza (vagy barokkja?), amelyet a Mezzo, az Arte TV jóvoltából sokkal többen élvezhetnek, mint ahányan valaha elmentek vagy elmennének egy barokk operára.

Vivaldi nem egy a sok közül. Természetesen ő is éppúgy használ patronokat, mint a korban bárki. Mégis: az övéi tartogatnak valami kis pluszt. Hallottam már olyan zenészt, aki falra mászik a szekvenciáitól - én meg épp ezt tartom benne hallatlanul modernnek és egyedinek: a matematikát, a kombinatorika magabiztosságát, hogy „úgyis odaérünk".

Anger Ferenc, a júniusban az Operában bemutatandó Farnace rendezője hasonlókat mond Vivaldiról, aki szerinte olyan, mint a minimalisták, hallgatása hasonló érzéseket vált ki, mint egynémely könnyűzene. A darabválasztás egyébként az „ő lelkén szárad", vagyis abban közmegegyezés volt, hogy Vivaldi lesz a szerző, de a bőség zavarával küzdve végeredményben irodalmi értékek mentén választotta ki ezt a művet. Németh Pál ehhez azt teszi hozzá, hogy Vivaldi közel száz, részben vagy egészben általa írt operájából mintegy húsz maradt fenn egészben vagy töredékében. A száz opera egyébként nem sok, ha arra gondolunk, hogy Vivaldi idejében harmincnégy zenés színház működött Velencében, hetente változó műsorral...

A Farnace sztorija nem egyértelmű, Zöldy Z. Gergely szerint nem afféle „üzengetős" darab. A zenéről szól és annak ürügyeként egy bonyodalmas történetről. A történelmileg azonosítható figurák viszonyrendszere kusza és komplikált, de a zene, a látvány és a rendezés segítségével beleláthatunk egy különös ókori csetepatéba. A Farnace sokkal inkább szól a szélsőséges érzelmek és nagyszabású konfliktusok zenei és színpadi bemutatásáról.

Szendrényi Éva a részleteket elemzi: a címszereplő azzal a kérdéssel küzd, hogy miért is nem örökölte nagyszerű apja génjeit. A három hatalom - Pontus, Róma és az anyós révén Kappadókia - küzdelmében a halál az első pillanattól jelen van (ezt fogja tükrözni a darab díszlete, a boncterem és a mauzóleum, azaz a jelen- és a múltbéli halál, közte az élet lehetőségével): Farnace el akarja tenni láb alól feleségét és gyerekét, hogy ne lehessen velük zsarolni, ha esetleg fogságba esne. Logikus: nem akarlak elveszíteni, tehát megöllek. A történet vége meglehetősen butácska, mondja Szendrényi Éva, de épp ebben rejlik az izgalom, vagy ahogy Anger Ferenc fogalmaz: ettől nagyon kortárs és ismerős. Mindenki mindenkire okkal dühös, a mű vége - az általános megbocsátás - ámbár teljesen logikátlan, ugyanakkor hordoz egy olyan üzenetet, amelyen mégis érdemes elgondolkoznunk.

Németh Pál, az előadás karmestere - és nem mellesleg zenetudósa, aki a két eltérő kéziratból hozott létre egy „két és feledik" játszási verziót - hangsúlyozza: óriási eredménynek tartja, hogy az Opera zenekarából jön létre egy barokk - bélhúrokon, barokk vonóval, illetve korhű fúvós hangszereken - játszó kamaraegyüttes. A magyar régizenei mozgalom egyik megteremtőjének Vivaldiban, sőt Vivaldi-operajátszásban is van gyakorlata, egy ilyen produkció ebben a teremben mégis minden tekintetben premier, vagy ahogy fogalmaz: „zöldmezős beruházás".

A recitativók és az áriák szerepéről megoszlanak a vélemények. Németh Pál figyelmeztet, hogy az operában, így a barokk operában is az énekesek állnak a középpontban, s bár az áriák eléggé szabott szabályok mentén oszlanak meg, mindenkinek lesz lehetősége - ahogy Vivaldi korában is - megmutatni a tudását. A recitativókat annak idején is szabadon húzták, szinte előadásonként változtatták. Szendrényi Éva egyenesen úgy fogalmaz: a gyönyörű áriákat unalmas recitativók kötik össze. A címszereplő húgát, Selindát játszó Schöck Atala - aki olaszországi vendégszereplése miatt később csatlakozik a próbákhoz - nem ért egyet: az oratóriuménekesként is gyakorlott alt szerint a darab lényege épp a recitativókban rejlik, ezekben lehet igazán megmutatni a drámát, az áriákban pedig „megáll az idő". Ugyanezt állítja Szabóki Tünde, aki Berenicét játssza: fúriai szerepében olyanokat vágnak majd a fejéhez, hogy „te zsarnok nőstényfarkas" vagy „kegyetlen állat", s ilyesmi csak a recitativókban lehetséges, amelyek különböznek a bachi, logikus recitativóktól, a szövegnek, a szerepnek, a színjátéknak sokkal tágabb teret adnak - szerencsére ez Szabóki Tündétől és a többi előadótól sem áll távol.

Akárhogy is: júniusban valami olyat hallhat majd a közönség, ami Magyarországon még nem hangzott el, s olyan kivitelezésben, amelyen nem fog unatkozni. Ehhez garancia a tudós zenei előkészítés, a jeles énekesi szereplőgárda, a frappáns díszlet és jelmez, az ötletes rendezés. Valamint Vivaldi zenéje, amely - Németh Pál szavaival - „nem jó világunkban egy jó dolog, hatalmas, katartikus élmény, hatásos, virtuóz, megindító és szép".

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Milyen tempóban játsszuk a Kilencedik szimfóniát?

Őrületesen gyors Kilencediket játszott az Óbudai Danubia Zenekar a Zeneakadémián, egy órán belül végeztek a szimfóniával. Beethoven nem forog a sírjában, sőt, valószínűleg ezzel lenne elégedett.
Könyv

Könyvek selejtezése miatt támadják a rendrakási szakértőt

Marie Kondo itthon is ismert módszere „forradalmasította a rendrakást”, a könyvekkel kapcsolatos tanácsai miatt azonban világszerte felháborodtak a könyvmolyok. Valóban csak azok a könyvek kellenek, amelyek örömöt hoznak az életünkbe? Vagy az irodalom ennél összetettebben működik? Tekinthető a könyv pusztán tárgynak? Kell-e selejtezni a könyveket?
Plusz

A füttyművészet Paganinije: Hacki Tamás 75 éves 

Hacki Tamás füttyművész, a fütyülés Paganinijének is nevezett orvosprofesszor február 18-án lesz hetvenöt éves. 
Tánc

Most már ilyen is van: férfi spicc-cipő

A nemi egyenlőség kérdése a balettet is utolérte: egyre több férfi vágyik új magasságokba, néhányan már spicc-re is felmerészkednek.
Klasszikus

Már lehet jelentkezni a Virtuózok ötödik évadába

A Virtuózok következő, Kamara Virtuózok elnevezésű ötödik évadába február 15-től jelentkezhetnek olyan muzsikáló csoportok, amelyekben családtagok és iskolatársak, barátok, tanár-diák kapcsolatok mutatkoznak meg a klasszikus zenén keresztül.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Kurtág és a történelem angyala

Zenetörténeti jelentőségű eseménynek számított Kurtág György első operájának premierje 2018. november 15-én. A Samuel Beckett Fin de partie (Végjáték) című drámájából komponált operát a milánói Scalában mutatták be. Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára a műről készülő dokumentumfilm forgatócsoportjának tagjaként jelen volt. Kifaggattuk.
Zenés színház

Trianonról szóló zenés művet keres az Operettszínház

A trianoni békeszerződés aláírásának körülményeit és az ebből származó veszteségek megismertetését és feldolgozását szolgáló zenés színpadi mű megírására hirdet alkotói pályázatot a Budapesti Operettszínház.
Zenés színház opera

Vízzel árasztják el a színpadot a Gioconda premierjén

Meg a többi előadáson is. Velence csatornái vizes valójukban elevenednek meg Almási-Tóth András rendezésében, amely Ponchielli legsikerültebb művét állítja színpadra 2019. február 22-én az Erkel Színházban.
Zenés színház kritika

„Mindig ott van a Callas, akinek meg kell felelnem”

Itthon is vetítik a Maria Callasról szóló dokumentumfilmet. Kiderül, hogy a díva közelebbről is díva, a végzetnél pedig nincs hatalmasabb.
Zenés színház magazin

A nép dívája: Renée Fleming 60 éves

Születésnapot ünnepel Renée Fleming, akinek hangját az opera mellett filmekben is gyakran hallani, és nálunk is koncertezett már.