Zenés színház

Fehér falak között

2011.01.27. 07:07
Ajánlom
Béres Attila Koldusopera-rendezése eltávolítja a nézőt a "kurvák és tolvajok" világától, de éppen csak annyira, hogy a kénkő szagából átadjon valamit.

Brecht olyan műfajokat használt fel drámáihoz, melyeknek élvezői nem a magas körökből kerültek ki. Ez betudható politikai elkötelezettségének is: mindegyik drámájából kiszól egy öntudatos kommunista, próbálja helyreigazítani a kizökkent világot, és biztosít mindenkit afelől, hogy az igazi rablók nem a mások zsebében megrakott buszon turkálók, hanem a bankigazgatók. Ez a védjeggyé vált elidegenítő effektus azonban meglehetősen problémás, ugyanis a könnyűműfaji szerzők célja alapvetően az volt, hogy a köznépet jól tartsák viccekkel, dalokkal, magvas mondanivalót, emelkedett jeleneteket nemigen tartalmazó, gyors fogyasztásra alkalmas zenés színpadi holmikkal. A köznép meg azonosult, hisz az utcán csellengő alakokat látott a színpadon, élvezte, hogy nem egy tőle idegen világba vezettetik be, hanem egy olyanba, amit ismer. Ám épp ezek az alantasnak titulált műfajok viselik el a legkevésbé a nézőt néző voltával szembesítő epizódokat.

A Beggar's Opera keletkezését Pope meséli el. Jonathan Swift 1716. augusztus 30-án azzal a kérdéssel kereste fel a Fürtrablás szerzőjét, hogy "széles jókedvre derülnél-e egy olyan remek kis darab láttán, melynek főhősei tolvajok és kurvák". Mindkettejük barátja volt a szövegkönyvet elkövető John Gay. A zenét jegyző Johann Pepusch felhasználta a broadside balladákat. A broadside jelent útszélit, de egylapost is. Sokszor használt, kis fecnikre nyomtatott vidám nótácskák voltak ezek a balladák, némelyik az "add ide a didit" színvonalán állt, de akadtak elmésebbek is. Népszerűek szerfölött, ismerte azokat a darabbal megcélzott köznép. Az 1732-es évadban meg is adta magát Covent Garden az ellenállhatatlan Beggar's Operának.

Brecht 1928-ban a Háromgarasos operát Gay művéből írta, ahhoz az elidegenítő effektusokat és a kommunista eszmék hatásáról tanúskodó monológokat tette hozzá. A zenének viszont Pepuschhoz már nincs köze; azt Kurt Weill jegyzi. Van tehát egy vulgáris darab, amelynek a lényege az, hogy a nem az operák magas röptéhez szokott szemek figyelmét is leköti. És ezt próbálta Brecht oly módon átültetni, hogy a néző észrevegye magát, mint ha arra akarta volna rádöbbenteni a jegyvásárlót, milyen erkölcstelen és gyalázatos, hogy e művet is élvezi.

A Budapesti Operettszínház előadását rendező Béres Attilát is mintha kissé bosszantották volna Brecht effektusai, és azért, hogy azoknak az élét elvegye - vagyis a néző csak szórakozzon, és ne szembesüljön azzal, ha szórakozik e művön, milyen hitvány is - egy, a távolságot a látottak és a néző között azonnal létrehozó effektussal él: úgy kezdi Brecht és Weill darabját, mintha az film lenne. Egy nagy vásznat látunk, azon fut a főcím, megjelenik rajta a szereplők neve. A vászon előtt egy lokálénekesnő, lakkcsizmában, vörös mátrix-bőrkabátban, szénszálas mikrofon előtt adja elő a Bicska Maxiról szóló Cápa-dalt, s Peller Anna rögvest bizonyítja a dallal, hogy az Operettszínház művészei bizony megállják a helyüket komolyabb művekben is. Nem karcosan énekelte e dalt, mint mondjuk P. J. Harvey, nem olyan félrészegen, dünnyögve, mint Brecht, hanem lassan fokozva a tempót, a dalból valódi balladát formálva. Miközben mögötte kinyílik a vászon, és egy ferde, tévéképernyőt idéző kivágásban, megjelenik a kissé megdöntött díszlet: csupa fehér falak, lőrésszerű ablakokkal, a háttérben egy vászonnal letakart falazat, a vásznon a cégnév, Peachum és Társa.

A kolduskirály lakosztályában fekete ernyőikkel, a fal dőlésszögéhez igazodva, megdőlve jelennek meg a színészek. Azt sugallja a díszlet, hogy e világban, a Koldusopera világában minden olyan, mintha kancsin, báván néznénk, semmi sincs a helyén, a tisztességes terek, a tisztességes emberek, az igyekvő polgárok, az erkölcsök kizárattak e ferde világból. E tér egyébként parafrázisa az első előadás terének, amelyet Hogarth képeiről is ismerhetünk: ott is egy nagy hodály a kolduskirály otthona, és vágóhíd Bicska Maxié.

Béres Attila Brecht elidegenítő effektusainak hatását igyekezett csökkenteni. A Barbara Songhoz kilép ugyan Jonathan Jeremiah Peachum lánya a színről, és egy magas bárszéken, szinte dizőzként, egy Nagymező utcai mulató bukott angyalkájaként adja elő. Szinetár Dóra - akinek ruhái mulatságosan túlhabzóra sikeredettek, mint ha minden színben egy tortából lépett volna ki - nemcsak jól énekel, pontosan, kifejezően, tisztán formálva, de hisztérikus kirobbanásaiban az is megmutatkozik, hogy ő valóban, szemben más a szemközti Operettből hozott sztárral, kiváló színész is. Az ő és az ellenlábasát, Maxi másik feleségét alakító Szendy Szilvia jelenetei, összeütközései a rendezés legszikrázóbb, legelevenebb, legjobb részei.

Balikó Tamás ha nem is a valaha volt legjobb Peachum, de hiteles, jól adja az agresszív koldusvezért, az életről, a megvesztegettek természetrajzáról sokat tudó cinikust. Az Ágyúdalban viszont Dolhai Attila és Szabó P. Szilveszter nem a barátság lényegét ragadták meg, hanem csupán azt ábrázolták, hogyan dalol a barátságról két jóbarát. A félmeztelenül felvezetett dalt energikusan énekelték, de nem mutatták meg, hol vannak annak dramaturgiai csúcspontjai.

Béres Attila nem kever a rendezésbe sem weimari németeket, sem kabarét, sem a régi London bűzeit. A jeleneteket megcímkézi, mindegyik kezdetén ott fut a koszos filmszalag. Eltávolítja a nézőt a kurvák és tolvajok világától, de éppen csak annyira, hogy a kénkő szagából átadjon valamit. Béresnek számos frenetikus ötlete van, vélhetően régóta rágta már e darabot, szinte minden jelenethez volt egy kis gegje, ennek - és nem a játszóknak - köszönhető, hogy az előadás egy pillanatra sem ül le.  A legnagyszerűbb ötlet: a cellában gubbasztó Maxiba mindkét hitvese áramot vezet. Polly kikapja ellenlábasa kezéből a bikázót, és ő is benyomja a hűtlenbe a kettőhúszat. Maxi megremeg, és ordít. Aztán a Polly és Lucy boxkesztyűt húznak, egy langaléta nő pedig behozza a táblát: első menet. Nagyon stilizált, nagyon mesterkélt jelenetek, mégis bizsergetően élőek.

A darab végén a fehérre mázolt pokol minden kárhozottja átvedlik, felveszi utcai szerkóját, előkerülnek a garbók, a farmerek. Mintha eladdig mindenki, és nem csak a színpadon, maszkot viselt volna. Brecht is valami ilyesmit akart: biztosítani bennünket arról, hogy álarcainktól csak úgy tudunk szabadulni, ha azokkal arcunkat is letépjük. Megmutatni, képtelenek vagyunk az őszinteségre, és ostobán hajbókolunk a hatalom előtt. Az Operett dicsérhető és látványos előadásából azok a színészek emelkedtek ki, akik nem akartak látványosan játszani, akik önmagukat vállalták a szereppel. Ha a darab végén a falak felegyenesednek, az kijózanítóbb lett volna minden elidegenítő effektusnál.

2011. január 19. 19:00 - Thália Színház, a Budapesti Operettszínház előadása

Kurt Weill-Bertolt Brecht: Koldusopera

Fordító: Blum Tamás

Rendező: Béres Attila

Koreográfus: Tihanyi Ákos

Jelmeztervező: Túri Erzsébet

Dramaturg: Ari-Nagy Barbara

Díszlettervező: Horesnyi Balázs

Peachum: Balikó Tamás

Peachumné: Siménfalvy Ágota

Bicska Maxi: Dolhai Attila

Polly Peachum: Szinetár Dóra

Tigris Brown: Szabó P. Szilveszter

Kocsma Jenny: Peller Anna

Lucy: Szendy Szilvi

Smith: Csuha Lajos

Filch: Balogh Bodor Attila

Kimball tiszteletes: Kocsis Tamás

L. Mátyás: Petridisz Hrisztosz

H. Jakab: Szabó Dávid

F. Róbert: Bálint Ádám

Sz. Walter: Szerényi László

Ede: Pálfalvy Attila

Jimmy: Aczél Gergő

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Új pályázatot írnak ki az Operaház főigazgatói tisztségére

A Kulturális és Innovációs Minisztérium csütörtökön tette közzé, hogy a Magyar Állami Operaház főigazgatói tisztségére kiírt előző pályázat érvénytelenül zárult, ezért új pályázatot írnak ki.
Plusz

Prima Primissima Díjat kapott Keller András, Hager Ritta és Gálffi László is

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott gálaesten. Mások mellett elismerésben részesült Dobai Péter költő, író, dramaturg és a Bartók Rádió is.
Színház

A színház kritizál, a művész lázad – Beszélgetés Peller Károllyal a Latabárné fia kapcsán

Latabár Kálmán születésének százhuszadik, színpadra lépésének századik évfordulójak a tiszteletére rendhagyó monodrámával állt elő a Spinoza Színház. Peller Károly 39 év eseményeit eleveníti meg hét jelenetben: egyszemélyes színházat varázsol a Spinoza picinyke színpadára, és társrendezőként is jegyzi A Latabárné fiát.
Könyv

Írók és költők is kiállnak a tiltakozó tanárok mellett

Számos író, költő, irodalmár csatlakozott már ahhoz a petícióhoz, amit Erdős Virág indított a tiltakozó tanárok és diákok mellett. Az aláírók között szerepel Závada Pál, Kiss Judit Ágnes, Schein Gábor és Berg Judit is.
Zenés színház

Mikor derül ki a Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatának eredménye?

Augusztus 8-án írta ki a Kulturális és Innovációs Minisztérium a Magyar Állami Operaház 2023. február 15-étől kezdődő ciklusára vonatkozó főigazgatói pályázatot, ám annak eredményét még mindig nem hozták nyilvánosságra.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Új pályázatot írnak ki az Operaház főigazgatói tisztségére

A Kulturális és Innovációs Minisztérium csütörtökön tette közzé, hogy a Magyar Állami Operaház főigazgatói tisztségére kiírt előző pályázat érvénytelenül zárult, ezért új pályázatot írnak ki.
Zenés színház kritika

Történelmi naivitás

Schubert, az operakomponista, alighanem azok számára is kevésbé ismerős, akik egyébként otthon vannak a zeneszerző életművében, pedig a szerző színpadi művei a dalaihoz hasonlóan lebilincselő zenével rendelkeznek. A Helsinki Barokk Zenekar előadásában az Alfonso és Estrella szólalt meg a Müpában, november 17-én.
Zenés színház lapszemle

Mikor derül ki a Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatának eredménye?

Augusztus 8-án írta ki a Kulturális és Innovációs Minisztérium a Magyar Állami Operaház 2023. február 15-étől kezdődő ciklusára vonatkozó főigazgatói pályázatot, ám annak eredményét még mindig nem hozták nyilvánosságra.
Zenés színház hír

Elindult a Magyar Állami Operaház adventi kalendáriuma

December 24-ig minden nap egy meglepetéssel várja a közönséget a Magyar Állami Operaház, az intézmény honlapján található naptár ablakai mögött zenei csemegék és más ajándékok várják a közönséget.
Zenés színház hír

A Lvivi és az Odesszai Nemzeti Operát díjazták az International Opera Awardon

November 28-án este adták át az International Opera Award 2022-es elismeréseit. Az év operajátszó intézményének díját két ukrán operaház kapta meg, amiért a háború ellenére is tartanak előadásokat.