Zenés színház

Feke Pál: Szeretem, ha vezetnek

2010.10.02. 08:38
Ajánlom
Feke Pál komoly tempót diktál: alig egy hét különbséggel mutatta be a Madách Színház a Jézus Krisztus Szupersztárt és a kecskeméti Katona József Színház A nyomorultakat – mindkettőt az ő főszereplésével. Az énekes-musicalszínész lelkesedése a különösen nagy nyomás alatt sem szűnik: még a Jézus Krisztus Szupersztár új magyar – és így újratanulandó - szövege sem vette el a kedvét.

- Alig egy hét különbséggel Jézus Krisztus Szupersztár- és A nyomorultak-premier. Két ilyen kemény feladat között valamiféle présben érzed magad, vagy inkább egy hatalmas kifutópályán?

- Az ember életében egy ilyen szituáció, mint az enyémben most ez, talán egyszer van, hiszen a musicalirodalom két legnagyobb szerepét próbáltam egyszerre. Májusban végigpróbáltam A nyomorultakat, aztán egész nyáron a Jézus Krisztus Szupersztárt. Egy hónapja elkezdtük a Jézust és A nyomorultakat is, úgyhogy gyakorlatilag egy napot itt próbálok, egy napot ott. Ez egy nagyon kemény időszak - egyrészt fizikailag, másrészt hangilag. Lelkileg ez egy nagyon nagy teher. A kérdésre válaszolva ez egy olyan lehetőség, egy olyan helyzet, amit nem lehetett kihagyni.

- Melyik szerep áll hozzád közelebb: Jézus vagy Jean Valjean?

- Jean Valjean szerepével korábban még nem találkoztam, Jézust viszont már többször eljátszottam. Azért speciális ez a helyzet, mert mindkét darab hasonló érzelmi síkon mozog, azok az érzések, amiket megmozgatnak, a legmélyebb emberi érzések. Két egészen más karakter, de a hit, az mindkettőben megvan. Ha különbséget kellene tennem: a bibliai történetnél szebb a világon nincs, de ha azt nézem, hogy bármelyikünkkel megtörténhet, ami megesik Jean Valjean történetében, akkor azt kell mondanom, hogy mint emberi történet egészen egyedülálló és lélekszaggató. A nyomorultak változásában, zenéjében irgalmatlanul nehéz. Amíg a Szupersztár egy rockosabb zene, addig ez egy klasszikusabb, nagyon komoly hangszerelésű, nagyon kemény és nehéz mű.

- Először nagyon fiatalon, 22 évesen játszhattad el Jézus szerepét, azóta pedig több alkalommal is magadra öltötted ezt a jelmezt. Azóta miben változott a te Jézusod? Nyilván sok múlik a rendezéseken is, de ha jól sejtem, magadból is bele kell tenned egy jókora darabot.

- Ebben az előadásban igyekeztem levetkőzni azokat a gesztusokat, azokat a berögzült dolgokat, amik eddig bennem voltak. Emberként is nagyon sok minden történt velem azóta: megedződtem érzelmileg, szakmailag, magánemberként, emberi kapcsolataimban, egészen más már az életem, mint 7 évvel ezelőtt. Egészen máshol tartok. Azt gondolom, hogy most sokkal több érzelmi rétegét tudom érinteni a darabnak, mint régebben. Az is nagyon fontos, hogy Szirtes tanár úrnak (Szirtes Tamás, a rendező - a szerk.) van egy nagyon komoly rendezői koncepciója, ami erősen megsegítette a munkánkat. Első pillanattól kezdve tudta, hogy mit szeretne látni tőlünk, hogy mit szeretne üzenni ezzel az előadással. Ez nagyon nagy segítség.

- Ezek szerint szereted, ha egy rendező határozottan irányít, és nem egyszerűen rád bízza, hogy hozz ki valamit a szerepből?

- Nagyon sokszor magamra voltam hagyva ilyen szempontból. Volt, hogy mindennel foglalkozott a rendező: a látvánnyal, a díszlettel, csak azzal, hogy velünk mi van, azzal nem. A musical-rendezők egy nagyon kényes pontja a magyar színházi életnek, mert nagyon kevesen tudják ezt igazán profin. Kevesen tudják úgy instruálni a színészeiket egy zenés darabnál, mint ahogy a prózai rendezők. Azt gondolom, hogy a Madáchban ez nem így van: egy nagyon komoly rendezői koncepciót kellett követnünk, ez is segített abban, hogy ez a Jézus más legyen, mint mondjuk 2003-ban. Szeretem azt, hogy vezetve vagyok, hogy fogva van a kezem. A próbafolyamatok alatt én nem azt szeretem, ha magamra vagyok hagyva és azt csinálok, amit akarok, hanem azt, ha tudok valamin gondolkodni, tud nekem valaki valamit mondani róla, és azon el tudok indulni.

- Korábban többször hangsúlyoztad, hogy ez egy ízig-vérig 2010-es, nagyon más előadás lesz. Miben látod a legfontosabb különbségeket a korábbiakhoz képest?

- Ez az előadás színpadi megvalósításában egy sokkal modernebb előadás, mint amikben eddig játszottam. A Jézus-Júdás viszony egészen más, sokkal mélyebb emberi érzéseket próbál meg közvetíteni: egy nagyon mély barátságtól kell odáig eljutnunk, hogy a végén megtörténik az árulás. Ez egy minden tekintetben pörgősebb, dinamikusabb előadás.

- A bemutatóra új magyar fordítás is készült. Mennyire volt nehéz átállnod a már berögzült szövegről az újra?

- A Gecsemáné-ária szövegének, amit majdnem mindenhol énekeltem - és amivel talán A Társulatban is meg tudtam igazán mutatni, hogy mit tudok - most át kellett tanulnom minden egyes sorát. A szövegváltoztatástól először nagyon féltem, de Szirtes tanár úr azt mondta, hogy a Tim Rice-féle gondolatmenet, amit ő ezzel üzenni szeretne, a magyar szövegben nincs benne. Az első magyar fordítás sokkal költőibb, sokkal elemelkedettebb. Ma már azt mondom, hogy értem, hogy miért kellett átírni a szöveget. Prozódiailag sok minden nehezebb, nehezebben énekelhető, mondanivalójában, egyszerűségében, nyerseségében viszont kellett a változtatás.

- Az utóbbi időben sok díjat bezsebeltél, és nem csak musical-téren. A könnyűzenei szólókarriered most kissé háttérbe szorul a színház miatt?

- Az utóbbi két évben nagyot fordult velem a világ: ez idő alatt közel 250 ezer ember láthatta élőben az István, a királyt, amelynek főszerepét a Magyar Televízió A Társulat című műsorának köszönhetően én játszhattam. Bejártuk az ország sportcsarnokait, szabadtéri színpadait: azt hiszem, egy magyar musical-színész ennél komolyabb dologra nem is vágyhat. Most annyira átvette az irányítást a színház, meg a sok próba az életemben, hogy egyszerűen nem is tudtam idén vállalni koncertet. A koncert nagyon megterhelő hangilag, ezért döntöttem most amellett, hogy a színház legyen előtérben - illetve a televízió, hiszen elindult egy műsor A zene az kell címmel a Duna Televízión, ahol műsorvezetőként lehetek jelen. Igyekszem helytállni, október végétől újra látható lesz, a következő részekben magyar szerzőket és a műveiket mutatjuk be 16 részen keresztül.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Tánc

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Vizuál

Hollywood elfeledett férfi ikonja

James Dean és Marlon Brando mellett a legnagyobb sztárok közé tartozott - míg rájuk azonban ma is emlékszünk, Montgomery Cliftnek csak zseniális filmjei maradtak fent.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház bartók plusz 2018

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Zenés színház bartók plusz 2018

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Zenés színház opera

Erkel Ferenc, a nemzeti opera megteremtője

Százhuszonöt éve, 1893. június 15-én halt meg Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtője, a Himnusz megzenésítője. A jubileum alkalmából Erkel-emlékévet tartanak.
Zenés színház bartók plusz 2018

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Zenés színház hír

Goethe-éremmel tüntetik ki Eötvös Pétert

A világhírű zeneszerző-karmester, korunk egyik legjelentősebb operaszerzője Német Szövetségi Köztársaság hivatalos érdemjelét veheti át augusztus 28-án Weimarban.