Zenés színház

Feketék fehéren

2018.02.06. 10:55
Ajánlom
A Porgyt értékei szerint műsoron kellene tartani minden operaházban: az Erkel Színházban most - dacolva egy végrendelettel - színpadra került, egyedül a hiányos rendezés állt a siker útjában.

Természetesen megint hiányt pótol az Operaház, amikor az Erkel Színházban bemutatja a huszadik századi operairodalom egyik alapművét, George Gershwin alkotását, a múlt század harmincas éveiben született Porgy és Besst. Ugyanezt tette dalszínházunk 1970-ben is, amikor először műsorára tűzte a darabot.

porgy1 foto rakossy peter resize

porgy1 foto rakossy peter resize (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

A XIX. században, Erkel idejében a kor legjelentősebb kortárs operái szinte késedelem nélkül jutottak el a magyar főváros közönségéhez, a XX. században már egyre növekvő elmaradással kerültek színre nálunk a nyugati világsikerek. A politika – pontosabban a külpolitikai orientáció – szabta meg a művészi ízlést is.

Az amerikai dzsessz pedig éppoly messze volt a német fasiszta heroizmustól, mint a szovjet típusú szocialista forradalmi romantikától.

A húszas években még népszerű tánczenének tartott amerikai műfaj a harmincas évek végére, a negyvenes évek elejére, a háború kezdetére már dekadens szórakoztatóipari terméknek számított, a szocializmus első éveiben pedig nyugati mételynek, a tiszta népi kultúra egyik legfőbb ellenségének tekintették. A Kádár-kori liberalizálódás kellett ahhoz, hogy a Magyar Állami Operaház bemutassa a Porgy és Besst, akkor viszont a legmagasabb színvonalon, kettős szereposztásban. Az viszont már aligha csak a politika számlájára írandó, hogy mégsem vert gyökeret a repertoárban, ahogyan az egy igazi klasszikus esetében elvárható lett volna.

Később még szerzői jogi akadályokba is ütközött a mű előadása. A szerzői jogokat birtokló Ira Gershwin, a zeneszerző bátyja, aki életében nem ellenezte ugyan, hogy az európai operaházak festett arcú énekesekkel vigyék színre a művet, 1983-ban bekövetkezett halálakor végrendeletében kikötötte, hogy a Porgy és Besst csak afroamerikai énekesek adhatják elő. Ennek azonban most, a 2018-as budapesti bemutatón szerencsére csak egy furcsa nyoma maradt, mégpedig a szórólapon egy mondat:

A Porgy és Bess produkció jelen formában történő bemutatása nem engedélyezett, és ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel.

Azaz a bemutatás feltétele volt, hogy közöljék a bemutató tilalmát. Más kérdés, hogy a budapesti operaközönség érdeklődése meddig tartotta volna műsoron a darabot. De bárhogy lett volna is, a Porgy előadása ma éppoly hiánypótlás, mint csaknem fél évszázada volt.

porgy12 foto rakossy peter resize

porgy12 foto rakossy peter resize (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

Ez az egyik fontos és dicséretes dolog, ami az Erkel Színház új bemutatójáról elmondható. A másik, hogy nagyszerű a produkció zenei színvonala. Dénes István vezényletével pompásan szólalnak meg Gershwin dallamai, a kórusok tiszta hangzással töltik be a teret. A legtöbb operarajongónak ennyi elég is, úgyhogy a siker biztosnak vehető. Más kérdés, hogy meddig tart ezt a siker: a kortárs művek, ritkaságok, ínyencségek bemutatóit gyakran mindig nagy ünnepléssel fogadják a jelen lévők, de hogy hány alkalommal töltik majd meg az újra érzékeny, érdeklődő, fogékony nézők az Erkel közel kétezres nézőterét, az kérdéses.

A sikernek aligha lehet akadálya a történet minősége vagy sajátos közege. Abba, hogy egy opera cselekménye mennyire logikus és épületes, ezúttal sem érdemes igazán elmélyedni. Nem sokkal tisztább, áttekinthetőbb ez a történet sem, mint mondjuk A varázsfuvoláé. De a zene ezt a sztorit is helyre teszi. Dramaturgiailag például aligha megnyugtató az a befejezés, hogy Porgy elindul a kábítószerre visszaszokott Bess után New Yorkba. Ott még minden addiginál nagyobb drámák is elképzelhetők. Zeneileg viszont a zárókórus valóságos New York-himnusznak hangzik, és emelkedett hangulatával érzelmileg tökéletesen lezárja a művet.

porgy17 foto rakossy peter resize

porgy17 foto rakossy peter resize (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

A mostani produkciónak talán még ma is merész újdonsága, hogy a darabot kivette a feketebőrűek közegéből,

szembeszegülve a szerző testvérének, Ira Gershwinnek a végrendeletében megfogalmazott követelményével, amely szerint csak feketék szereplők adhatnák azt elő. Ezúttal még csak nem is festik magukat feketére az énekesek, mint ahogy azt az 1970-es előadásban is tették. Ezzel az egyszerű gesztussal, máris egyetemesebbé, általánosabbá válik az előadás sugallata. Nem elsőrenden fekete, hanem elsősorban emberi történetet látunk, amilyen bőrszíntől függetlenül megeshet bárhol.

Kifogásaim a színpadra állítás egyéb elemeivel, a látvánnyal, a rendezéssel szemben vannak.

Sebastian Hannak díszlettervező egy modern építmény tövébe helyezi a játékot. A szegény környezet hangsúlyozásának elhagyása indokolható, hiszen az a fajta nyomorúság, amelyben a korábbi évek nagy gazdasági válságából éppen csak kilábalt Amerikában a harmincas évek elején-közepén élhetett a faji megkülönböztetéstől is sújtott fekete kisebbség, mára aligha jellemző. A látvány közelíti hozzánk a történet kereteit, külsőségeit. Lisztopád Krisztina jelmezei viszont inkább a szubkulturális jelleget éreztetik, cigányos tarkaság, hanyagság jellemzi az öltözékeket, ami megint csak lehetne termékeny kiindulópont, ha a rendezés ki tudná aknázni.

porgy12 1 foto rakossy peter resize

porgy12 1 foto rakossy peter resize (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

Almási-Tóth András azonban tartózkodik ettől. Különösen az amúgy is meglehetősen hosszú első részben nehezíti meg ez a rendezői passzivitás a nézői befogadást. Itt ugyanis aránylag kevés a cselekmény a környezetfestő, a szereplőket bemutató motívumokhoz és főképp az időtartamhoz képest. A köznapi életet, a nyomornegyedbeli semmittevést nem sikerül eleven élettel megtölteni, igazán érdekessé tenni. Ráadásul az igazán közismertté vált, nagy sikerű slágerek is inkább a második és a harmadik felvonásban vannak, amelyeket már különben is elvisz a cselekmény: a feszültségek, szándékok, célok, akaratok ütközései bevonják a nézőt a színpadi történésekbe.

Dénes István vezényletével a zenekar pontosan, telten, erőteljesen szólal meg, nem különben az énekkar, amelyet Riederbauer Richárd tanított be. Palerdi András súlyos, erőteljes, testi hibájával fegyelmezetten együtt élő Porgyt játszik és énekel, Létay Kiss Gabriella Besst jellemének ingatagságával együtt is rokonszenvessé tudja tenni. Szegedi Csaba Crawn erőszakosságát, Balczó Péter Sporting Life aljasságát tudja érzékletesen megmutatni.

Erős, lenyűgöző produkció. Be kell valljam, egyetlen dolog nem jutott eszembe közben: hogy miért fehérek a feketék.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Színes, szélesvásznú életműdíjak a magyar film ünnepén

Megszámlálhatatlan filmben és televíziós alkotásban játszottak az 5. Magyar Filmhét életműdíjasai: Andorai Péter, Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Koncz Gábor és Venczel Vera. A díjátadóval megkezdődött a filmhét, hét kategóriában összesen 203 filmet vetítenek a Corvin moziban.
Plusz

Létünk legizgalmasabb momentuma a felfedezés – Interjú Novák Péterrel

Javában tart a Partitúra zenei, művészeti road show új szériájának forgatása. Novák Péterrel rendező tapasztalatairól, forgatásokról, témaválasztásról mesélt, és arról is, hogy lehet-e kultúra nélkül élni.
Plusz

Kicsoda valójában a hölgy a híres „We Can Do It!” poszteren?

Mindenki ismeri az ikonikus posztert, amelyen egy nő feszít, mellette a híres szlogen: „Meg tudjuk csinálni”. De kicsoda a képen látható hölgy?
Zenés színház

Népdalt énekelve sétál át a macska a hivatalon

Halas Dóra és Nagy Fruzsina már a második közös előadásukat készítették el a Soharóza kórussal. Catwalk-koncertnek nevezik az általuk alkotott műfajt, amelyben elegyednek a kóruskoncert, a színház és a divatbemutató jellegzetességei. Az Ügyben népdalokat dolgoztak fel, bár mint mondták, Kodály és Bartók óta valami nagyon félrecsúszott a népzene társadalmi megítélésében.
Színház

Udvaros Dorottya: „Mintha az élet direkt adná nekem ezeket a szerepeket”

Világhírű román rendező, Silviu Purcărete állította színpadra a Nemzeti Színházban Csehov utolsó, összegző főművét, a Meggyeskertet. A román és az orosz színházi iskoláról, Csehovról és a tavaszról is beszélt a női főszerepet alakító Udvaros Dorottya.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Tóth Péter operát írt a Tótékból

Kenessey Jenő Az arany meg az asszony és Örkény István-Tóth Péter Tóték című egyfelvonásos operáit Káel Csaba rendezésében és Jankó Zsolt vezényletével mutatja be április 26-án a Magyar Állami Operaház az Eiffel Műhelyházban.
Zenés színház ajánló

Kortársak és klasszikusok a Bartók Plusz Operafesztiválon

Közzétette programját a miskolci Bartók Plusz Operafesztivál. A klasszikus és modern zenés színházi élményt, opera-animációt és báboperát is kínáló fesztivál szenzációjának Eötvös Péter Az Aranysárkány című művének hazai ősbemutatója ígérkezik. A jegyárusítás megkezdődött, egyes előadásokra 30 százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak belépőjegyet május 5-ig.
Zenés színház interjú

Népdalt énekelve sétál át a macska a hivatalon

Halas Dóra és Nagy Fruzsina már a második közös előadásukat készítették el a Soharóza kórussal. Catwalk-koncertnek nevezik az általuk alkotott műfajt, amelyben elegyednek a kóruskoncert, a színház és a divatbemutató jellegzetességei. Az Ügyben népdalokat dolgoztak fel, bár mint mondták, Kodály és Bartók óta valami nagyon félrecsúszott a népzene társadalmi megítélésében.
Zenés színház interjú

Liliom hazatalál

Április 26-án mutatja be a Budapesti Operettszínház a Molnár Ferenc színműből készült világhírű musicalt, a Carouselt. Béres Attila rendezővel a Liliom iránti rajongásáról és a készülő előadásról beszélgettünk.
Zenés színház hír

Posztumusz Igaz Ember díjat kapott Kálmán Imre

A Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapján a zeneszerző lánya, Kálmán Yvonne vette át a díjat az Operettszínházban.