Zenés színház

Feketék fehéren

2018.02.06. 10:55
Ajánlom
A Porgyt értékei szerint műsoron kellene tartani minden operaházban: az Erkel Színházban most - dacolva egy végrendelettel - színpadra került, egyedül a hiányos rendezés állt a siker útjában.

Természetesen megint hiányt pótol az Operaház, amikor az Erkel Színházban bemutatja a huszadik századi operairodalom egyik alapművét, George Gershwin alkotását, a múlt század harmincas éveiben született Porgy és Besst. Ugyanezt tette dalszínházunk 1970-ben is, amikor először műsorára tűzte a darabot.

porgy1 foto rakossy peter resize

porgy1 foto rakossy peter resize (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

A XIX. században, Erkel idejében a kor legjelentősebb kortárs operái szinte késedelem nélkül jutottak el a magyar főváros közönségéhez, a XX. században már egyre növekvő elmaradással kerültek színre nálunk a nyugati világsikerek. A politika – pontosabban a külpolitikai orientáció – szabta meg a művészi ízlést is.

Az amerikai dzsessz pedig éppoly messze volt a német fasiszta heroizmustól, mint a szovjet típusú szocialista forradalmi romantikától.

A húszas években még népszerű tánczenének tartott amerikai műfaj a harmincas évek végére, a negyvenes évek elejére, a háború kezdetére már dekadens szórakoztatóipari terméknek számított, a szocializmus első éveiben pedig nyugati mételynek, a tiszta népi kultúra egyik legfőbb ellenségének tekintették. A Kádár-kori liberalizálódás kellett ahhoz, hogy a Magyar Állami Operaház bemutassa a Porgy és Besst, akkor viszont a legmagasabb színvonalon, kettős szereposztásban. Az viszont már aligha csak a politika számlájára írandó, hogy mégsem vert gyökeret a repertoárban, ahogyan az egy igazi klasszikus esetében elvárható lett volna.

Később még szerzői jogi akadályokba is ütközött a mű előadása. A szerzői jogokat birtokló Ira Gershwin, a zeneszerző bátyja, aki életében nem ellenezte ugyan, hogy az európai operaházak festett arcú énekesekkel vigyék színre a művet, 1983-ban bekövetkezett halálakor végrendeletében kikötötte, hogy a Porgy és Besst csak afroamerikai énekesek adhatják elő. Ennek azonban most, a 2018-as budapesti bemutatón szerencsére csak egy furcsa nyoma maradt, mégpedig a szórólapon egy mondat:

A Porgy és Bess produkció jelen formában történő bemutatása nem engedélyezett, és ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel.

Azaz a bemutatás feltétele volt, hogy közöljék a bemutató tilalmát. Más kérdés, hogy a budapesti operaközönség érdeklődése meddig tartotta volna műsoron a darabot. De bárhogy lett volna is, a Porgy előadása ma éppoly hiánypótlás, mint csaknem fél évszázada volt.

porgy12 foto rakossy peter resize

porgy12 foto rakossy peter resize (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

Ez az egyik fontos és dicséretes dolog, ami az Erkel Színház új bemutatójáról elmondható. A másik, hogy nagyszerű a produkció zenei színvonala. Dénes István vezényletével pompásan szólalnak meg Gershwin dallamai, a kórusok tiszta hangzással töltik be a teret. A legtöbb operarajongónak ennyi elég is, úgyhogy a siker biztosnak vehető. Más kérdés, hogy meddig tart ezt a siker: a kortárs művek, ritkaságok, ínyencségek bemutatóit gyakran mindig nagy ünnepléssel fogadják a jelen lévők, de hogy hány alkalommal töltik majd meg az újra érzékeny, érdeklődő, fogékony nézők az Erkel közel kétezres nézőterét, az kérdéses.

A sikernek aligha lehet akadálya a történet minősége vagy sajátos közege. Abba, hogy egy opera cselekménye mennyire logikus és épületes, ezúttal sem érdemes igazán elmélyedni. Nem sokkal tisztább, áttekinthetőbb ez a történet sem, mint mondjuk A varázsfuvoláé. De a zene ezt a sztorit is helyre teszi. Dramaturgiailag például aligha megnyugtató az a befejezés, hogy Porgy elindul a kábítószerre visszaszokott Bess után New Yorkba. Ott még minden addiginál nagyobb drámák is elképzelhetők. Zeneileg viszont a zárókórus valóságos New York-himnusznak hangzik, és emelkedett hangulatával érzelmileg tökéletesen lezárja a művet.

porgy17 foto rakossy peter resize

porgy17 foto rakossy peter resize (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

A mostani produkciónak talán még ma is merész újdonsága, hogy a darabot kivette a feketebőrűek közegéből,

szembeszegülve a szerző testvérének, Ira Gershwinnek a végrendeletében megfogalmazott követelményével, amely szerint csak feketék szereplők adhatnák azt elő. Ezúttal még csak nem is festik magukat feketére az énekesek, mint ahogy azt az 1970-es előadásban is tették. Ezzel az egyszerű gesztussal, máris egyetemesebbé, általánosabbá válik az előadás sugallata. Nem elsőrenden fekete, hanem elsősorban emberi történetet látunk, amilyen bőrszíntől függetlenül megeshet bárhol.

Kifogásaim a színpadra állítás egyéb elemeivel, a látvánnyal, a rendezéssel szemben vannak.

Sebastian Hannak díszlettervező egy modern építmény tövébe helyezi a játékot. A szegény környezet hangsúlyozásának elhagyása indokolható, hiszen az a fajta nyomorúság, amelyben a korábbi évek nagy gazdasági válságából éppen csak kilábalt Amerikában a harmincas évek elején-közepén élhetett a faji megkülönböztetéstől is sújtott fekete kisebbség, mára aligha jellemző. A látvány közelíti hozzánk a történet kereteit, külsőségeit. Lisztopád Krisztina jelmezei viszont inkább a szubkulturális jelleget éreztetik, cigányos tarkaság, hanyagság jellemzi az öltözékeket, ami megint csak lehetne termékeny kiindulópont, ha a rendezés ki tudná aknázni.

porgy12 1 foto rakossy peter resize

porgy12 1 foto rakossy peter resize (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)

Almási-Tóth András azonban tartózkodik ettől. Különösen az amúgy is meglehetősen hosszú első részben nehezíti meg ez a rendezői passzivitás a nézői befogadást. Itt ugyanis aránylag kevés a cselekmény a környezetfestő, a szereplőket bemutató motívumokhoz és főképp az időtartamhoz képest. A köznapi életet, a nyomornegyedbeli semmittevést nem sikerül eleven élettel megtölteni, igazán érdekessé tenni. Ráadásul az igazán közismertté vált, nagy sikerű slágerek is inkább a második és a harmadik felvonásban vannak, amelyeket már különben is elvisz a cselekmény: a feszültségek, szándékok, célok, akaratok ütközései bevonják a nézőt a színpadi történésekbe.

Dénes István vezényletével a zenekar pontosan, telten, erőteljesen szólal meg, nem különben az énekkar, amelyet Riederbauer Richárd tanított be. Palerdi András súlyos, erőteljes, testi hibájával fegyelmezetten együtt élő Porgyt játszik és énekel, Létay Kiss Gabriella Besst jellemének ingatagságával együtt is rokonszenvessé tudja tenni. Szegedi Csaba Crawn erőszakosságát, Balczó Péter Sporting Life aljasságát tudja érzékletesen megmutatni.

Erős, lenyűgöző produkció. Be kell valljam, egyetlen dolog nem jutott eszembe közben: hogy miért fehérek a feketék.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Klasszikus

Varázslatosan festő koncertközpont épül Münchenben

Az osztrák Cukrowicz Nachbaur Architekte mérnökei építik azt a koncertpalotát, amelynek nagytermében 1800 néző kaphat majd helyet.
Klasszikus

Fidelio Klasszik: Bérczes, Elsässer, Tóth Vera

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 14-én lesz hallható a 92.1-en.
Vizuál

Frida hétfőnként is fogad

A nagy érdeklődésre való tekintettel július harmadik hetétől hétfőnként is látogatható a Nemzeti Galériában a Frida Kahlo-kiállítás.
Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Zenés színház kritika

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Zenés színház interjú

„A Marica grófnőnek minden száma sláger”

A Fertő-tó partján, Mörbischben láthatja a közönség Kálmán Imre örökzöld alkotását, a Marica grófnőt, amely zeneileg és látványosságában is lenyűgözőnek ígérkezik. A produkcióról a Seefestspiele Mörbisch művészeti vezetőjét, Peter Edelmannt kérdeztük.
Zenés színház interjú

"Szeretni kell és pont" – A nő kétszer

Kálmán Imre Cirkuszhercegnőjének kétestés, margitszigeti bemutatójának primadonna szerepében július 20-án Dobó Enikő, 21-én pedig Eperjesi Erika látható majd. A két „Fedórát” szerepükről és az előadásról kérdeztük.
Zenés színház kritika

Dadaista baba

Kortárs-ifjúsági-abszurd-bábopera – a négy jelzőből egy is elég, hogy a közönség előre tudja, nem szokványos élményben lesz része. Vajda Gergely Az óriáscsecsemő című darabja nem csupán megfelelt elvárásainknak, de felül is múlta azokat.