Zenés színház

„Fel kell találni magunkat” – Interjú Bretz Gáborral

2021.05.10. 10:15
Ajánlom
Bretz Gábor az Opera állandó művésze, aki az elsők között kapta meg a Kamaraénekesi címet, egy-egy évad során több szerepet is alakít. Legutóbb a – címlapfotót is inspiráló – Don Carlos online premierjén láthattuk. A világhírű basszbaritonnal a pandémia teremtette kihívásokról, az énektanítás rejtelmeiről és arról is beszélgettünk, mit kívánna egy jótündértől.

Az alábbi cikk az Opera Magazin 2021-es tavaszi számában jelent meg.

bretzgaborfotoemmerlaszlo-095103.jpg

Bretz Gábor (Fotó/Forrás: Emmer László / Magyar Állami Operaház)

Bár a stream előadások nem adják vissza tökéletesen egy élő opera-előadás élményét, február végi beszélgetésünk idején ez az egyetlen lehetőség, hogy a nézők friss operaélményhez jussanak. Előadói oldalról hogyan fest egy ilyen produkcióra való felkészülés és milyen maga az előadás?

Fellépőként ugyanúgy készülünk egy-egy ilyen estére, mintha nézők előtt játszanánk, és a színpadon sem spórolunk az erőnkkel. Természetesen a kamerák közelebbi képei a finomabb mimikát és a gesztusok árnyalatait is képesek megmutatni. Amit nem lehet megszokni, az a teljes csöndben zajló tapsrend. A Don Carlos premierjének végén a szólistákkal, az alkotókkal, a kórussal és az árokban a zenekarral egy sötét teremnek hajlongtunk. Már nyáron is volt részem ilyen típusú stream előadásban, és bár tudom, hogy az autósmozi keretében rendezett produkciót követően a gépkocsikban ülők tetszésnyilvánításként dudáltak, és olvastam a Don Carlos után is a közösségi médiában a kedves nézői kommenteket, ez hozzám csak később jut el.

Jó lenne nekünk, művészeknek is egy képernyő, amin látjuk a közönség reakcióit, mert valóban nagyon hiányoznak a közvetlen, élő és azonnali visszajelzések.

II. Fülöppel többször volt már dolga: 2008-ban Milánóban Ferruccio Furlanetto és Matti Salminen covereként megtanulta a szerepet, de végül nem kellett beugrania, 2015-ben Hamburgban azonban színpadra állhatott vele. Ez a bő évtized és a különböző rendezések hogyan segítik árnyalni ugyanazt a figurát, ugyanazt a szólamot?

Ha olyan kollégáktól halljuk a zenei anyagot, mint Furlanetto vagy Salminen, az mindenképp színesíti a saját előadásunkat. Ők egyébként mindketten teljesen máshogy közelítettek a feladathoz. Sokat hallgattam őket, beszélgettem velük, és számos dolgot leshettem el, amit továbbvihettem. A Don Carlosnak is több változata van: Verdi franciául írta az eredetit, mi, Budapesten a fontainebleau-i előtörténettel bővített, modenai verziót játszottuk. Ez a jelenet a végleges, négy felvonásos variánsban nincs benne. A francia eredetiben Posa márki halála után szerepel egy kórussal kiegészített duett is, II. Fülöpé és Don Carlosé, melynek zenei anyagát a zeneszerző átemelte a Requiemjébe, a Lacrimosa tételbe. Hogy még bonyolultabb legyen, ezeket a verziókat vegyíteni is szokták, így bár a váz ugyanaz, zeneileg sok módosítás lehetséges, a karakterábrázoláshoz pedig minden egyes rendező hozzátesz valamit. Frank Hilbrich például intenzitást és logikát.

Nyáron az Opera produkciójában, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Carmenben lép színre Escamillóként, ez a szerep 2008 óta megtalálható a repertoárján. Ilyen ismerős figura esetében mikor kell elkezdenie a felfrissítést?

A bikaviador szólamát álmomból felkeltve is el tudnám énekelni. Viszont, ha a teljes verzióban megy az előadás, akkor lassan elő kell vennem a kottáimat. A Don José–Escamillo duettet szokták meghúzni a rendezői, karmesteri koncepciótól függően. Így énekeltem a New York-i Metropolitanben, Münchenben, és a londoni Covent Gardenben is. A teljes változathoz csak a milánói Scalában volt szerencsém, pedig meggyőzőbb számomra, ha Escamillo és Don José többször összecsapnak, és csak a második viadalban – valamilyen fondorlattal vagy egy apró hibát kihasználva – kerekedik felül Don José. Elmaszatolt, ha a granadai győztest egy dezertőr katona csupán nyolc ütem alatt vállra fekteti.

132760386_10157987462118181_7800621113420596485_n-094521.jpg

MaszkaBál – Bretz Gábor operaestje 2020. december 19-én (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)

A világ nagy operaszínpadain rutinosan mozgó művészként hogyan lakja be az új, alternatív helyszíneket? Tavaly decemberben például az Eiffel Műhelyházban adott operaestet, a Hevesi Sándor háziszínpadon, a MaszkaBál sorozat részeként.

Ez is egy olyan élmény volt, amit először tapasztaltam meg. Egy stúdiónak berendezett helyen énekeltem egy mikrofonba, miközben a háttérben az áriákhoz kapcsolódó képeket vetítettek. A nézőtér szintén üres és sötét volt, de a közvetítést készítő kollégák azért ott ültek. Fel kell találni magunkat: meg kell szokni a termet, az akusztikát, a légkondícionálót, a levegő szárazságát, meg kell keresni az ideális testtartást, fejpozíciót.

Nagyon remélem, hogy a jövőben még felléphetek az Eiffel Műhelyház különböző tereiben és színpadain, mert izgalmasnak találom az Opera új logisztikai és művészeti központját.

151578160_10158131066118181_2039974685859704980_n-094949.jpg

Bretz Gábor (II. Fülöp) és Gál Erika (Eboli hercegnő) a Don Carlos-ban (Fotó/Forrás: Ligeti Edina / Magyar Állami Operaház)

Egy korábbi interjújában említette, hogy a tanítás során a megfoghatatlant próbálják rendszerbe foglalni és átadni. A Zeneakadémia adjunktusaként körül tudná írni mindezt pontosabban, hiszen az énektechnikák, -iskolák, előadói hagyományok és a zene szabályai ismertek.

Valóban, de úgy, mint a kétszer kettőt nem lehet elmagyarázni a növendéknek azt, hogy pozícióban énekeljen, hogy testben legyen a hang, hogy támasszon. Ezek érzések, amik gyakorlással alakulnak ki. Abban mindenki egyetért, hogy megszólalás előtt nagy levegőt kell venni, de amikor elindul a frázis, akkor vajon mire gondoljunk, gondoljunk-e egyáltalán bármire?

Énekelni nagyon egyszerű, ha minden a helyén van. De addig, amíg eljutunk idáig, sok idő és sok gyakorlás szükséges.

Másrészt, ha a jó pap holtig tanul, akkor a jó operaénekes is. Kollégáktól, nagy elődöktől, mindenkitől el lehet lesni valamit. A jó tanárok általában ugyanazt mondják, csak más szavakkal. A tudás és az érzések átadásának módja nagyon lényeges, de mindez nem egzakt, inkább elvont tudomány.

Ha egy jótündértől kívánhatna, kivel lépne most kapcsolatba, hogy csiszoljon a tudásán?

Cesare Siepi és Boris Christoff lenne a választottam, mert velük sokat tudnék beszélgetni mind a technikáról, mind a szerepek megformálásáról. Egy olasz barátom szerint Christoff formálta meg legérdekesebben II. Fülöp karakterét, bár sokan úgy vélik, túl oroszosan énekelte. Erről megkérdezném azért az ő véleményét is. És ha kívánhatnék még egyet, szeretném, ha vége lenne a világjárványnak, mert megtelt már a naptáram a vírushelyzet miatt elhalasztott koncertekkel, előadásokkal, és van egy hosszú listám is a még el nem énekelt szerepeimről, amikben már nagyon jó lenne megmutatni magam a közönségnek.

Fejléckép: Bretz Gábor (fotó: Emmer László / Magyar Állami Operaház)

Bretz Gábor: Nem lehet megunni a Kékszakállút

Kapcsolódó

Bretz Gábor: Nem lehet megunni a Kékszakállút

Szeptember 26-án Bartók Béla műveiből ad koncertet a Concerto Budapest. A műsorban egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára is elhangzik. Vörös Szilvia énekli Juditot, a várurat pedig Bretz Gábor. A basszusénekest telefonon értük el, hogy az operáról kérdezzük.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

A kozmikus leheletet jeleníti meg a következő Velencei Biennálé magyar pavilonjának installációja

A hazai gyakorlatnak megfelelően a Velencei Biennále nemzeti biztosa, dr. Fabényi Julia idén is nyílt pályázat útján, szakmai zsűri döntése alapján választotta ki a következő Velencei Képzőművészeti Biennále Magyar Pavilonja kurátorát és kiállítását.
Színház

Bátyai Éva: „Megtanultam szeretni a nehézségeket”

Bátyai Éva pályája során számos zenés előadásban szerepelt, de thrillerben ez idáig még nem játszott. Az Újszínház színésznőjével új bemutatója, A hóhér kötele kapcsán a készülő krimi-musicalről, a leghálásabb közönségről, az összetartó társulat erejéről, valamint arról is beszélgettünk, mi mindenre tanítja őt a futás.
Vizuál

Idén is világsztárok vonulnak fel a Berlinale vörös szőnyegén

Timothée Chalamet, Robert Pattinson, Toni Colette és Marion Cotillard is ott lesz a sztárok között a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, amelyre mások mellett a filmrendező Pong Dzsunhót, Edward Bergert és Tom Tykwert is várják.
Klasszikus

Újabb világsztár tart kurzust fiatal magyar tehetségeknek a Concerto Mesteriskola keretében

Február 11-én a klasszikus zenei élet egyik kiválósága, Pierre-Laurent Aimard a zeneszerető közönség számára is ingyenesen látogatható mesterkurzust tart a Concerto Mesteriskola keretében kiemelkedően tehetséges magyar zongoraművész-növendékek számára.
Jazz/World

KÉP-regény: Alice Cooper 77

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal Alice Cooper születésnapján lepődött meg, és arról írt, hány tekerss filmet használt el a botrányhős előadó koncertjén.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

1100. előadásához érkezik A padlás a Vígszínházban vasárnap

Újabb színháztörténeti pillanathoz, az 1100. előadásához érkezik A padlás február 9-én a Vígszínházban. Minden idők legsikeresebb magyar zenés színpadi művét Marton László rendezésében mutatták be 1988. január 29-én. A premier hosszú vastapssal zárult, és azóta is folyamatosan telt házzal futnak az előadások.
Zenés színház interjú

Sümegi Eszter: „A felnőtt embernek is kell a mese”

Bár az olasz és német repertoár számtalan nagy szerepében hódította meg a közönség szívét, Sümegi Eszter pályája nemrég izgalmas fordulatot vett: Turandotként debütált a Magyar Állami Operaházban.
Zenés színház interjú

Megtalálni az emberit – három fiatal karmester a Magyar Állami Operaházban

Három olyan fiatal karmestert szólítunk meg, akikben egy dolog biztosan közös, az OPERA művészeti vezetése látja bennük a tehetséget, a lehetőséget, ezért kellően komoly feladatokat is rájuk bíz.
Zenés színház ajánló

Egy disztópikus Skóciába utazhatunk Verdi Macbethjének operaházi előadásán

A New York-i Metropolitan sztárja, George Gagnidze és Kálmándy Mihály címszereplésével, Boross Csilla és Rálik Szilvia női főszereplésével mutatja be Verdi Macbethjét február 22-én a Magyar Állami Operaház.
Zenés színház ajánló

Újra az Operaházban látható Anna Netrebko és Yusif Eyvazov

A Bohémélet, a Manon Lescaut, a Pillangókisasszony, a Tosca és a Turandot közkedvelt részletei is elhangoznak Anna Netrebko és Yusif Eyvazov áriaestjén március 23-án az Operaházban.