Zenés színház

„Fel kell találni magunkat” – Interjú Bretz Gáborral

2021.05.10. 10:15
Ajánlom
Bretz Gábor az Opera állandó művésze, aki az elsők között kapta meg a Kamaraénekesi címet, egy-egy évad során több szerepet is alakít. Legutóbb a – címlapfotót is inspiráló – Don Carlos online premierjén láthattuk. A világhírű basszbaritonnal a pandémia teremtette kihívásokról, az énektanítás rejtelmeiről és arról is beszélgettünk, mit kívánna egy jótündértől.

Az alábbi cikk az Opera Magazin 2021-es tavaszi számában jelent meg.

bretzgaborfotoemmerlaszlo-095103.jpg

Bretz Gábor (Fotó/Forrás: Emmer László / Magyar Állami Operaház)

Bár a stream előadások nem adják vissza tökéletesen egy élő opera-előadás élményét, február végi beszélgetésünk idején ez az egyetlen lehetőség, hogy a nézők friss operaélményhez jussanak. Előadói oldalról hogyan fest egy ilyen produkcióra való felkészülés és milyen maga az előadás?

Fellépőként ugyanúgy készülünk egy-egy ilyen estére, mintha nézők előtt játszanánk, és a színpadon sem spórolunk az erőnkkel. Természetesen a kamerák közelebbi képei a finomabb mimikát és a gesztusok árnyalatait is képesek megmutatni. Amit nem lehet megszokni, az a teljes csöndben zajló tapsrend. A Don Carlos premierjének végén a szólistákkal, az alkotókkal, a kórussal és az árokban a zenekarral egy sötét teremnek hajlongtunk. Már nyáron is volt részem ilyen típusú stream előadásban, és bár tudom, hogy az autósmozi keretében rendezett produkciót követően a gépkocsikban ülők tetszésnyilvánításként dudáltak, és olvastam a Don Carlos után is a közösségi médiában a kedves nézői kommenteket, ez hozzám csak később jut el.

Jó lenne nekünk, művészeknek is egy képernyő, amin látjuk a közönség reakcióit, mert valóban nagyon hiányoznak a közvetlen, élő és azonnali visszajelzések.

II. Fülöppel többször volt már dolga: 2008-ban Milánóban Ferruccio Furlanetto és Matti Salminen covereként megtanulta a szerepet, de végül nem kellett beugrania, 2015-ben Hamburgban azonban színpadra állhatott vele. Ez a bő évtized és a különböző rendezések hogyan segítik árnyalni ugyanazt a figurát, ugyanazt a szólamot?

Ha olyan kollégáktól halljuk a zenei anyagot, mint Furlanetto vagy Salminen, az mindenképp színesíti a saját előadásunkat. Ők egyébként mindketten teljesen máshogy közelítettek a feladathoz. Sokat hallgattam őket, beszélgettem velük, és számos dolgot leshettem el, amit továbbvihettem. A Don Carlosnak is több változata van: Verdi franciául írta az eredetit, mi, Budapesten a fontainebleau-i előtörténettel bővített, modenai verziót játszottuk. Ez a jelenet a végleges, négy felvonásos variánsban nincs benne. A francia eredetiben Posa márki halála után szerepel egy kórussal kiegészített duett is, II. Fülöpé és Don Carlosé, melynek zenei anyagát a zeneszerző átemelte a Requiemjébe, a Lacrimosa tételbe. Hogy még bonyolultabb legyen, ezeket a verziókat vegyíteni is szokták, így bár a váz ugyanaz, zeneileg sok módosítás lehetséges, a karakterábrázoláshoz pedig minden egyes rendező hozzátesz valamit. Frank Hilbrich például intenzitást és logikát.

Nyáron az Opera produkciójában, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Carmenben lép színre Escamillóként, ez a szerep 2008 óta megtalálható a repertoárján. Ilyen ismerős figura esetében mikor kell elkezdenie a felfrissítést?

A bikaviador szólamát álmomból felkeltve is el tudnám énekelni. Viszont, ha a teljes verzióban megy az előadás, akkor lassan elő kell vennem a kottáimat. A Don José–Escamillo duettet szokták meghúzni a rendezői, karmesteri koncepciótól függően. Így énekeltem a New York-i Metropolitanben, Münchenben, és a londoni Covent Gardenben is. A teljes változathoz csak a milánói Scalában volt szerencsém, pedig meggyőzőbb számomra, ha Escamillo és Don José többször összecsapnak, és csak a második viadalban – valamilyen fondorlattal vagy egy apró hibát kihasználva – kerekedik felül Don José. Elmaszatolt, ha a granadai győztest egy dezertőr katona csupán nyolc ütem alatt vállra fekteti.

132760386_10157987462118181_7800621113420596485_n-094521.jpg

MaszkaBál – Bretz Gábor operaestje 2020. december 19-én (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)

A világ nagy operaszínpadain rutinosan mozgó művészként hogyan lakja be az új, alternatív helyszíneket? Tavaly decemberben például az Eiffel Műhelyházban adott operaestet, a Hevesi Sándor háziszínpadon, a MaszkaBál sorozat részeként.

Ez is egy olyan élmény volt, amit először tapasztaltam meg. Egy stúdiónak berendezett helyen énekeltem egy mikrofonba, miközben a háttérben az áriákhoz kapcsolódó képeket vetítettek. A nézőtér szintén üres és sötét volt, de a közvetítést készítő kollégák azért ott ültek. Fel kell találni magunkat: meg kell szokni a termet, az akusztikát, a légkondícionálót, a levegő szárazságát, meg kell keresni az ideális testtartást, fejpozíciót.

Nagyon remélem, hogy a jövőben még felléphetek az Eiffel Műhelyház különböző tereiben és színpadain, mert izgalmasnak találom az Opera új logisztikai és művészeti központját.

151578160_10158131066118181_2039974685859704980_n-094949.jpg

Bretz Gábor (II. Fülöp) és Gál Erika (Eboli hercegnő) a Don Carlos-ban (Fotó/Forrás: Ligeti Edina / Magyar Állami Operaház)

Egy korábbi interjújában említette, hogy a tanítás során a megfoghatatlant próbálják rendszerbe foglalni és átadni. A Zeneakadémia adjunktusaként körül tudná írni mindezt pontosabban, hiszen az énektechnikák, -iskolák, előadói hagyományok és a zene szabályai ismertek.

Valóban, de úgy, mint a kétszer kettőt nem lehet elmagyarázni a növendéknek azt, hogy pozícióban énekeljen, hogy testben legyen a hang, hogy támasszon. Ezek érzések, amik gyakorlással alakulnak ki. Abban mindenki egyetért, hogy megszólalás előtt nagy levegőt kell venni, de amikor elindul a frázis, akkor vajon mire gondoljunk, gondoljunk-e egyáltalán bármire?

Énekelni nagyon egyszerű, ha minden a helyén van. De addig, amíg eljutunk idáig, sok idő és sok gyakorlás szükséges.

Másrészt, ha a jó pap holtig tanul, akkor a jó operaénekes is. Kollégáktól, nagy elődöktől, mindenkitől el lehet lesni valamit. A jó tanárok általában ugyanazt mondják, csak más szavakkal. A tudás és az érzések átadásának módja nagyon lényeges, de mindez nem egzakt, inkább elvont tudomány.

Ha egy jótündértől kívánhatna, kivel lépne most kapcsolatba, hogy csiszoljon a tudásán?

Cesare Siepi és Boris Christoff lenne a választottam, mert velük sokat tudnék beszélgetni mind a technikáról, mind a szerepek megformálásáról. Egy olasz barátom szerint Christoff formálta meg legérdekesebben II. Fülöp karakterét, bár sokan úgy vélik, túl oroszosan énekelte. Erről megkérdezném azért az ő véleményét is. És ha kívánhatnék még egyet, szeretném, ha vége lenne a világjárványnak, mert megtelt már a naptáram a vírushelyzet miatt elhalasztott koncertekkel, előadásokkal, és van egy hosszú listám is a még el nem énekelt szerepeimről, amikben már nagyon jó lenne megmutatni magam a közönségnek.

Fejléckép: Bretz Gábor (fotó: Emmer László / Magyar Állami Operaház)

Bretz Gábor: Nem lehet megunni a Kékszakállút

Kapcsolódó

Bretz Gábor: Nem lehet megunni a Kékszakállút

Szeptember 26-án Bartók Béla műveiből ad koncertet a Concerto Budapest. A műsorban egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára is elhangzik. Vörös Szilvia énekli Juditot, a várurat pedig Bretz Gábor. A basszusénekest telefonon értük el, hogy az operáról kérdezzük.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Jazz/World

Jazzstandardek műfajközi fényben: Tigran Hamasyan koncertje a Müpában

2015-ös sikerkoncertje után május 20-án újra a Müpa színpadára lép napjaink egyik legkeresettebb jazz-zongoristája és -zeneszerzője, Tigran Hamasyan, hogy bemutassa április végén megjelent StandArt című új lemezét. A klasszikus jazzstandardek megfogalmazásában teljesen friss értelmezést nyernek.
Színház

A színház volt az én igazi házasságom – Máthé Erzsi 95 éves

A születésnapját ünneplő Máthé Erzsi olykor úgy érzi, annyi figurát játszott már el élete során, hogy sokszor önmagát kell keresnie. Pedig mindegyik alakításában teljes lényével jelen volt. A színésznő néhány éve már a nyilvánosságtól visszavonultan él. Az alábbi interjút tizenöt éve, 2007-ben adta Canjavec Juditnak a Buda Lapjában, a másodközlés a szerző engedélyével történt.
Zenés színház

Kritikaszemle Kurtág György párizsi operabemutatójáról

A Scalában tartott ősbemutató után április 30-án a Párizsi Nemzeti Operában is színre került Kurtág György egyetlen operája, a Beckett nyomán írt A játszma vége. A kritikák remekműként írták le az alkotást.
Klasszikus

Második díjat nyert a Chaos Quartet Bordeaux-ban

A korábban Budapesten is díjazott vonósnégyesnek a Bordeaux-i Nemzetközi Vonósnégyesverseny zsűrije második helyezést, valamint egy különdíjat ítélt meg.
Vizuál

Goya, Tiepolo, Canaletto – Újra láthatóak a Régi Képtár kincsei

Megújult terekben, újrarendezve nyílt meg a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának új állandó kiállítási egysége. Immár hat évszázad európai művészeti irányzatairól és a legfontosabb alkotóiról kaphatunk átfogó képet, a korai gótikától egészen a klasszicizmus korának művészetéig.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Az igazi nőnek mindig titka van” – interjú Fischl Mónikával

Fischl Mónika az operettirodalom csaknem minden jelentős primadonnaszerepét eljátszotta már, az évad végéhez közeledve pedig többek között a Csárdáskirálynőben és a Marica grófnőben lesz látható a Budapesti Operettszínházban. A színésznővel a nemrég átvett Liszt Ferenc-díjáról, tanításról, az operett és musical kapcsolatáról, valamint az előadások egyedi rendezői koncepciójáról beszélgettünk.
Zenés színház lapszemle

Kritikaszemle Kurtág György párizsi operabemutatójáról

A Scalában tartott ősbemutató után április 30-án a Párizsi Nemzeti Operában is színre került Kurtág György egyetlen operája, a Beckett nyomán írt A játszma vége. A kritikák remekműként írták le az alkotást.
Zenés színház kritika

Nyomokban Kovalikot tartalmaz – Széljegyzetek a Mefistofeléhez

Több mint tíz éve, 2010 őszén mutatta be a Magyar Állami Operaház Boito Mefistofele című operáját Kovalik Balázs rendezésében. A produkció a márciusi újranyitást követően, jelentősen megváltozott szereposztással újra műsorra került.
Zenés színház gyász

Elhunyt Teresa Berganza

A világhírű spanyol énekesnőt, számos mezzoszoprán szerep feledhetetlen alakítóját nyolcvankilenc éves korában érte a halál. A hírt a művész közösségi oldalán is közzétették.
Zenés színház hír

Londonban és Helsinkiben is bemutatják a Madách Színház két film-szín-játékát

Az Ady Endre és Karinthy Frigyes szerelmi életét feldolgozó alkotásokat a külföldi magyar kulturális intézetek támogatásával láthatják a nézők.