Zenés színház

Fele más: Kiri Te Kanawa Budapesten

2007.11.19. 00:00
Ajánlom
Megfogadtam, hogy nem hagyom magam sem a zenén túli szimpátiától, sem rigorózus saját ízlésnüanszoktól megvezetni. Őszinte beszámolóra készülök a reklámszöveg szerint „napjaink egyik legkeresettebb szopránénekesnőjének” első budapesti fellépéséről.

Először is: hosszan, túl hosszan is bizonyítottam már, hogy José Carrerasra sem igaz ennek a citált girlandnak a tenor-mutánsa. Ugyanilyen természetességgel írom le: az operaszínpadnak évekkel ezelőtt búcsút mondott Kiri Te Kanawa már akkor sincs napjaink legkeresettebb szopránénekesnői között, ha e félvisszavonulásról a mégoly kiváló műsorfüzet szemérmesen hallgat is. (A legjobban keresők között talán ott van, de az más lapra tartozik.)

A csordultig telt terembe lépő művésznő ugyanakkor sugárzik: az jut eszembe, hogy aki vonásai/génjei, életmódja, sebésze vagy bármi más által ilyen gyönyörű tud maradni, az kitol magával. Az őt ünneplő budapesti közönség sem hiheti, hogy valóban elmúlt 63, és velem együtt többen, sokan nem azt kapják, amit egy negyvennek kinéző énekesnek tudnia kell. Úgy néz ki, mint pályája csúcsán: ápolt, divatosra melírozott haj, tökéletes ruhaköltemény, amely fekete necce révén sejdít, de fényes selymével azonnal el is takar. Csakhogy a hangszervek menthetetlenül túl vannak a hatvanon, s így Kiri – miközben majd’ kétezer rajongó csodálja s eleve ünnepli, még egy hangot se énekelt, máris húsz év hendikeppel indul.

A színpadra feltolult nézőterű, pótszékezett terem visszaragyog Kiri Te Kanawára, ő pedig oly sietős bizonytalansággal indítja a Mozart-blokk Ridente la calmáját, amelyre még számos példát ad az estén. De itt még nem a stílust méricskéli a hallgató, aki lemezekről, filmek miatt ismeri a sztárt, hanem a matériát próbálja célba fogni. Rátapadni, ízlelgetni. Hát, ez a hang, bizony, kicsi. Középütt ici-pici (a kísérő szinte odakötözte lábát a balpedálhoz). Alul szopránosan, de igen óvatosan mellez. Magasságainak színe F’’ felett megőrizte szépségét, sőt, az ilyenkorra bőven általános „integetés” is távol áll tőle. Tömény fejrezonancia sugárzik át a termen – de erről is majd később. Most a potpourri-típusú program első blokkját cseppben a tenger-alapon hadd elemezzem részletesebben.

Tehát Mozartok. A Ridente nem nehéz áriácska, konziban egész jól megtanulják – csak az ízlés és a tartalomhordozás érik meg később. Már ha. Kiri esetében előrebukik a tempó, s mivel ő szép hosszú levegőkre képes, mi megfúlunk, mert nem levegőzik a darab. Ráadásul mintha beénekeletlen is lenne: a fellépő kvartok alacsonyak, esetlegesek. Váltás: An Chloe és Abendemfindung. Igaza van az ismertetőben Kertész Ivánnak: utóbbi a legmélyebb Mozart-dal a pártucatból. És német nyelven íratott, s Kiri Te Kanawa számára nemcsak a gyakori kemény „ch” problémás, azt túlélnénk, de az egész németes deklamáció idegen tőle. A hosszú dal unalomba fordul folyamatosan igéző – tényleg lefegyverző! – mosolygása ellenére. Végül Un moto di gioia, helyes kis betétária a Figaro 1789-es bécsi felújításához. Végre olasz szám, de megint a konzis lánykák egy kedvence, amelyet a nyitósor meredek kilassításával, és újra eszelős sietéssel spékel a sztár. A közönség minden szám után tapsikol, a blokk végén már finálés vastapssal ünnepli Kirit.

Most már érdemes nekünk is gyorsítanunk: Richard Strauss dalaihoz nem került közel az új-zélandi művésznő. A kutyanehéz Die Nachtot például állóképként indítja, miközben az erdőből kilépő éj ha halkan is, de mindent ütemesen birtokba vesz: a ritmikus haladásra ha más nem, legalább a pőre hat zongora-nyolcados bevezető emlékeztethette volna. De az opusz inkább a kirakatról, a B rész felívelő, mégis irdatlanul lassúra vett frázisairól, s a felragyogtatott magasságokról szól. A Morgen! híres bevezetőjében pedig szívesebben hallgatnám tovább Julian Reynolds puha, árnyalatokkal teli zongorázását, Kiri színtelen, és megint, sokadszorra alulintonált belépése helyett. No, nem ragozom: az első félidő a három Duparc-dallal együtt se győz meg. Sőt.

Aztán Kiri Te Kanawa vált. Átgyalogol a dalirodalom naposabb felére, és egymás után énekel tizenkét vérbeli ráadásszámot. Poulenc divatos valcere, a Les chemins de l’amour fémjelzi legjobban azt a hangütést, amely igazán felpezsdíti a dívát. A Ginastera-nótában már tangómozdulatokat is tesz (bár a dohányzáspárti Poulenc-szám poénjait meg kihagyja, de), feljavul a koncert. Evviva crossover!

Itt már minden dal magas oktávon zár, végtelen mezzopianók vibrálnak gondtalanul a teremben, Kiri pedig oly könnyedén csalja elő őket magából, hogy ha néha a portamento nem szakadna el, megint negyvenesnek hallanám. A valódi ráadások sora a népszerű Adriana-részlettel indul: mint annyi darab ma este, ez is Reynold felé indítva, bizonytalanul és keményen kezdődik, aztán a lírai vég az imént leírt haditerv szerint hozza a brávózást. Jön még képtelenül lassú, ezért széthulló Lauretta-ariosó is, és talán ötödiknek, legvégül egy nyilván maori dallam, a capella.

És innen mintha utólag érteném, kit és mit hallgattam nettó egy órában. A maorik kislányos, nyitott, primér (tehát éles, felhangszegény) középregiszteri hangadása nyilván megtette a magáét 12 éves kor előtt, amíg Jungék szerint minden lényeges megtörténik az emberrel: ilyen beégetett hangmintán még tíz Rózsa Vera se változtathat. Kiri középlágéja dús sose volt, de Ponnelle filmjében is remekül győzte a Susannának gyakorta alárendelt Grófné szólamát – igen, épp harminc évvel ezelőtt… Mára meleg aurája, tiszta tekintete, makulátlan híre, finom eleganciája maradt, és persze, a fegyvertár leglátványosabb eleme, a kontrollált, B”-ig biztonságos magasság.

S ez nem kevés még akkor sem, ha szomorúan látom, amint a színpadra ültetettek közt bújik – és lelkesen tapsol! – az egyik magyar szopránreménység, aki hangilag többször ilyen jó hangversenyt tudna adni. Sikere lenne-e ekkora? Nyilván nem: Kiri Te Kanawa négy évtizednyi parádés pálya nagyformátumú művésze, aki azonban úgy érkezik hozzánk, mintha ugyanezzel a nagy formátummal, időben búcsúzna is.

Ha okosan így tesz, a most mutatott felemásság dacára utólag csatlakozom az álló közönséghez.

(2007. november 17. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Kiri Te Kanawa (ének) koncertje; Mozart: Ridente la calma, K 152; An Chloe, K 524; Abendempfindung, K 523; Un moto di gioia, K 579; R. Strauss: Ständchen, op. 17 No. 2; Die Nacht, op. 10 No. 3; All mein Gedanken, op. 21 No. 1; Morgen!, op. 27 No. 4; Zueignung, op. 10 No. 1; Duparc: La vie antérieure; Chanson triste; Phidyle
Poulenc: Voyage á Paris; Hotel; Les chemins de l'amour (Valse Chantée); Guastavino: La rosa y el Sauce; Que Linda, la madreselva!; El clavel del aire blanco; Alberto Ginastera: Cancion al arbol del Olvido; Wolf-Ferrari: Rispetto I: Quando ti vidi a quel canto apparire, op. 12 No. 1; Rispetto III: E tanto c’è pericol ch’io ti lasci, op. 11 No. 3; Puccini: Sole e amore (Mattinata); Moririre?)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Családi vonósok – Kokas Dóra-interjú

Májusban a bécsi Vienna Classic Strings különdíját nyerte el Kokas Dóra, akit a Fesztivál Akadémia több koncertjén is hallhatunk a nyáron. A fiatal csellóművész mindig is a színpadon létezett igazán, és hálás, amiért a családjában mindig jelen volt a zene.
Plusz

A magyar feltaláló, akit Amerikában sztárként ünnepelnek

Galériánkban megmutatjuk, hogy készült a nyolcvanas években az eredetileg a tanítványainak szánt, de végül játékká vált Rubik-kocka. Július 13-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Rubik Ernő Kossuth- és állami díjas építészmérnök, tárgytervező. 
Könyv

Babits a ritmusdaráló, Móricz a műparaszt

Vámos Miklós e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni.
Jazz/World

Budapesten is bemutatják a Miles Davisről szóló friss dokumentumfilmet

Fantasztikus hír, nem csak jazzrajongóknak: augusztus 30-tól műsorára tűzi az Uránia az idén debütált, Birth of the Cool című dokumentumfilmet, amely angol nyelven, magyar felirattal lesz látható a Pannonia Entertainment forgalmazásában.
Vizuál

Colostokból és kalászból készült ruhák

Király Tamás (1952-2013) alkotásaihoz a legolcsóbb anyagokat használta fel, a ruhákat, illetve ezek elemeit is gyakran újrahasznosította. A divattervező több mint három évtizedes pályafutását mutatja be az a retrospektív kiállítás, amely Out of the box címmel látható a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeumban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Felmutatni a világ tetejét - Interjú Szemző Tiborral

Óbudán, az Esernyős belső udvarán új szabadtéri kamaraszínházi sorozat indul, amelyben (újra) debütál Szemző Tibor Kőrösi Csoma Sándorról készített opera cinematique műfajú előadása, a Csoma.   
Zenés színház ajánló

Operett show a Vajdahunyadvárban

Július 18-án Magyarország leglátványosabb operett produkcióját tekinthetjük meg a Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztiválon. A Monarchia Operett gálaműsora fantasztikus szólistákkal és ruhakölteményekkel varázsolja el a nagyérdeműt.
Zenés színház hír

Koncertfilmmel ünnepelték Jonas Kaufmann 50. születésnapját

Németország, Ausztria és Svájc több mint 200 filmszínházában mutatták be július 10-én, Jonas Kaufmann 50. születésnapján a sztártenor egyik berlini (Waldbühne) koncertjéről készült filmet.
Zenés színház armel

Hogy milyen volt Alföldi Don Giovannija? Profi.

Ha sztárrendező operafavoritot állít színpadra, abból könnyen siker lehet, de nálam Tihanyi Ildi díszletei ágyaztak meg annak, hogy szeressem ezt a Don Giovannit.
Zenés színház ajánló

Életében először áll egyedül színpadon Gubik Petra

A színésznő mono-musicalnek nevezni a kifejezetten női kérdésekről szóló A hentes lánya című előadást.