Zenés színház

Felmutatni a világ tetejét - Interjú Szemző Tiborral

2019.07.15. 15:30
Ajánlom
Óbudán, az Esernyős belső udvarán új szabadtéri kamaraszínházi sorozat indul, amelyben (újra) debütál Szemző Tibor Kőrösi Csoma Sándorról készített opera cinematique műfajú előadása, a Csoma.   

Különleges hangulatú filmként már több mint tíz éve járja a maga útját, de most színpadi oratóriumként is útra kel: Szemző Tibor médiaművész, a zarándok-tudós és magyarságkutató nyelvész Kőrösi Csoma Sándorról készített szabadtéri előadása július 17-én lesz látható az óbudai Esernyős - Színház Szerda sorozatának keretében.

Zeneszerző és zenész is vagy, aki filmeket forgat egy képzőművész ihletettségével. Mindig is átlépted a művészeti ágak közti határokat?

Nem a korszerűség miatt, de számomra természetes, hogy a dolgok a maguk összetettségében jelennek meg. Inkább az az ambícióm, hogy a komplexitás mellett érthetőek és befogadhatóak is legyenek az alkotásaim. Az irodalom és a beszélt nyelv a kezdetektől inspirált. A film nyelvére rátalálni külön ajándék volt számomra, hiszen hihetetlen súlya van, gondolj csak a Trónok harcára, ami rendkívül népszerű, és milliók követnek Grönlandtól Kambodzsáig, hol a tévén az ágyukon feküdve, vagy épp telefonon, szóval őrületes a keveredés. Nekem a kezdet-kezdetén, 1981-ban A halál szexepilje című darabom már egy audiovizuális performansz volt, most az Esernyősben újradebütáló koncertet pedig oratórikus műfajnak nevezném.

A CSOMA nem színház, és nem film, nem zenemű, hanem opera cinematique. Milyen előadásra utal ez?

A tíz éve már pár előadást megért eredeti felállásban az operai cselekmény a filmvásznon zajlott, mozi-operaként definiáltuk.

A képnek és a filmkockákon zajló történésnek ugyanis legalább akkora szerepe van benne, mint a hangoknak. Az opera cinematique arra utal, hogy a kettő nem választható külön, hanem szerves egységben van jelen.

Az élő előadásban a zene súlya sokkal inkább megtapasztalható, mint amikor valaki mozit néz. A filmzene a moziban kissé hálátlan szerepben is van, hiszen aki beül a moziba, azt mondja, hogy egy filmet látott. Ugyanakkor, ha kivonnád belőle a zenét, az esetek többségében a film építménye összeomlana. A CSOMA esetében ez hatványozottan igaz, mert nem is választható külön a zene a filmtől. Évtizedek óta ambícióm, hogy egy ilyen típusú előadás közönségének az legyen az érzete, hogy a zenei hangok, a zenészek hozzák létre azt a gigantikus képet, ami mögéjük van vetítve. Azt hiszem, hogy a CSOMÁban születik meg legmarkánsabban ez a fajta összefonódás.

csoma_guestoflife_animation_03_WEB-152110.jpg

jelenet Az élet vendége – Csoma-legendárium című filmből (Fotó/Forrás: Esernyős)

Hogyan találtál a témára?

Csoma alakja már gyerekkoromban óriási kíváncsisággal töltött el. Egy bolsevista országban, ahonnan nem nagyon lehetett utazni, egyszer csak hallunk valakiről, aki arra készült, hogy elmegy a világ végére, mert tizenhárom éves korában romantikus vérszerződést kötött a barátaival, hogy kikutatja a magyarok eredetét. Aztán később felkerekedik és tényleg elmegy a világ végére – ez nagyon inspirált. Jóval később, 1994 őszén Tokióban, a Wadabori parkban beszélgettünk éjszakánként egy ottani barátommal, kelet-kutatóval (a beszélgetések a Balkon 1998-as számaiban Tokiói beszélgetések címen visszakereshetőek), és többek között szó esett a kultúrák közti átjárásokról. Csoma figuráját ebből a szempontból emblematikusnak éreztem. Akkoriban találkoztam a buddhizmussal, amelyben Csoma kulcsfigura, hiszen Bodhiszattva, azaz buddhista szent - csakúgy mint egyébként Jézus Krisztus -, egy megvilágosodott.

Csoma alakjában nem is a tudós nagysága vagy az eredet-kutatás érdekelt, hanem az ő személyes motivációja.

Végül a tokiói beszélgetés után öt évvel, tehát pontosan húsz éve, 1999-ben kerültem a Himalájába. Jártam abban a kolostorban, ahol Csoma három évig élt, miközben elkészítette híres tibeti-angol szótárát. Odafent álltunk a kanamai kolostor kapujában, szemben a hegyekkel, és valahogy közelebb kerültem ennek a motivációnak a megértéséhez. Ez persze aligha verbalizálható, nehezen írható le szavakkal, mert

szagokat, érzeteket, a levegő sűrűségét nem nagyon lehet szavakba önteni. Ehhez szükség van a hangok, a képek és a szövegek komplexitására.

Sári László orientalistával voltunk ott, aki később a Csoma-legendárium szövegkönyvírója lett, pontosabban librettó-szerzője a filmoperának. Szóval így indult el egy hét éves folyamat a mű bemutatójáig, amit nagyszerű munkatársakkal járhattam végig. Közülük is kiemelném az operatőr Szaladják Taikyo Istvánt, aki gyönyörűségesen valósította meg a 8 mm-es nyersanyagra forgatott, ettől hatásában régiesnek tűnő, szemlélődő kameraképeket. Fontos együttműködés volt Roskó Gábor képzőművésszel is, aki munkatársaival a filmes animációkat, figurákat megfestette és megmozgatta frame by frame vagyis kockánként, ami már tíz éve sem volt egyszerű feladat, lévén ez egy digitális kor előtti, szinte kézműves eljárás.

csoma_wheel23x23_nosigno-152110.jpg

jelenet Az élet vendége – Csoma-legendárium című filmből (Fotó/Forrás: Esernyős)

Amikor elkészült a filmváltozat, gondolkodtál már színházban is?

2006-ban mutattuk be Az élet vendége – Csoma-legendárium című filmet, ami bejárta a maga útját, de az én eredeti elképzelésem már akkor is egy színpadi mű volt. 2008-ban megnyílt az út, hogy a MüPa és a Wroclaw-i Era New Horizons filmfesztivál jóvoltából koprodukcióként létrejöjjön az operaszerű oratórikus változat. Csakhogy a Mesemondó szerepét játszó Törőcsik Mari súlyos betegsége miatt elhalasztottuk, végül Wroclav-ban lett a bemutató Krystyna Janda, lengyel színésznő szereplésével lengyelül, és a Cinematic Music Company nevű együttesemmel. Egy évvel később, amikor Mari felépült, az előadást bemutattuk a MüPában, volt még egy pécsi meghívás, de igazából nem lett folytatása, alighanem a nagy apparátus miatt.

Most viszont az óbudai Esernyősből új útra indulhat, tulajdonképpen hármas jubileummal. Egyrészt húsz éve, a múlt évezred utolsó pillanatában indult az alkotófolyamat, tíz éve volt a magyarországi bemutató, és 235 éve született Kőrösi Csoma Sándor.

Az eredeti opera kamara változatát állítjuk színpadra. Olyan zenészekkel, akikkel évtizedes a kapcsolatunk, ismerik azt a zenei nyelvet és közelítést, amit ez az oratórium megkíván.

Jómagam leszek a Mesemondó is, bár poros nyomába se jöhetek Törőcsik Marinak. Nincs is ilyen ambícióm, így viszont kicsit neki is szólhat az előadás, mert fájlaljuk, hogy itt és most nem tud velünk lenni. Végül az elinduló koncertsorozatnak még egy apropója lesz. A teljes zenei anyagot megjelentetjük hanghordozón, méghozzá vinyl lemezen. Óbuda után reményeink szerint Erdélyen és Felvidéken át bejárunk egy utat, amely az Urániában zárulhat a lemezbemutatóval.

Miközben eljutottál idáig, hogyan érzed, miben kerültél közelebb a Csoma-titokhoz?

Valójában soha nem jössz rá, de odáig eljuthatsz, hogy megérteni véled, vajon mi vezette őt a világ végére. Én a hegyhez jutottam, mert ha le akarnám egyszerűsíteni, talán hegy-élménynek nevezném. Húsz éve, odafent a kanamai kolostorban 3.300 méter magasan voltunk. Ez viszonylag alacsonynak számít arrafelé, persze nagyon más a levegő sűrűsége meg minden, különös tudatállapotban vagy, és úgy érzed, megértettél vagy megéreztél valamit Csoma motivációiból. Onnan fentről már nem nagyon vágyódsz sehová. A világ tetején vagy. Amíg oda el nem mentél, aligha tudod ezt megtapasztalni, leírni végképp nem. És utána következik a tapasztalat átadása, és akkor jön a zene, a film, az irodalom, amelyekből, mint egy puzzle, összeraksz egy konstrukciót, és fölmutatod.

Szemző Tibor: CSOMA 

2019. július 17. 21:00

Esernyős - Színház Szerda

Szöveg: Deme László

Fejléckép: Szemző Tibor (Fotó: Végső Zoltán)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Hamarosan eldől, hogy ki vezetheti tovább a Pécsi Nemzeti Színházat – íme a pályázatok!

Rázga Miklós igazgatói megbízatása jövő év elején lejár, a meghirdetett igazgatói pozícióra pedig a szeptember 28-i határidőig két egyéni és két páros tervezet érkezett. A szakmai bizottság ezekről a pályázatokról október 21-én döntött, de a pécsi közgyűlés határozata még hátravan. Bemutatjuk a pályázókat.
Klasszikus

A tanár és az előadóművész egyensúlya – interjú Farkas Gáborral

Szeptembertől a Zeneakadémia Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékének vezetője lett, hazaköltözik Tokióból Farkas Gábor zongoraművész. Lehet, hogy észre sem vettük, hogy távol volt: rendszeresen találkoztunk vele a hazai színpadokon. Mert, miként a zongoraművész vallja, koncertezést és tanítást együtt érdemes művelni.
Vizuál

Vidnyánszky az eszefésekért tüntet drMáriás festményén

Újabb drMáriással gazdagodott a magyar festészet tárháza. A festőművész, aki általában a napilapokban keresi témáit, most Vidnyánszky és a színművészetisek ügyét találta meg.
Jazz/World

Megjelent a Nagy Emma Quintet új lemeze

A folyamatos változásról szól a Nagy Emma Quintet új, második lemeze. A Bartók Konzervatórium növendékeiből alakult formáció október 27-én mutatja be a Low Frequency Oscillator című anyagot a fővárosi Opus Jazz Clubban.
Plusz

Petőfi menedzsere – Takács Ákos a Kult50-ben

Ezreket mozgat meg, százezreket ér el. A Red Bull Pilvaker ötletes performance-ként indult, mára viszont komoly misszióvá vált, amely kreatív módon népszerűsíti a magyar irodalmat a fiatalok körében. Ötletgazdája, Takács Ákos talán maga sem gondolta az elején, hova jut majd el a kezdeményezésük.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

A legkiemelkedőbb művészeket díjazták a Magyar Operett Napján

Immár hagyomány, hogy a Budapesti Operettszínház Kálmán Imre születésének és Lehár Ferenc halálának évfordulóján – amit 2002 óta a Magyar Operett Napjaként tartanak számon – díjazza az évadban legjobb teljesítményt nyújtó színészeket.
Zenés színház hír

A képzelt beteg – Vajda János operájának ősbemutatójára készül az Opera

Az előadás a CAFe Budapest részeként, de annak időtartamán kívül, október 30-án látható először az Eiffel Műhelyházban, Szabó Máté rendezésében.
Zenés színház hír

Eladta alapítója portréját a londoni Királyi Operaház, hogy túlélje a járványt

A képet David Hockney, az egyik legkeresetebb élő művész készítette még a hetvenes években. Értékét az is növeli, hogy Hockney alig fest felkérésre. A portrét követően harminc évig nem vállalt hasonló megbízást.
Zenés színház interjú

Dobri Dániel: „Szavak nélkül mesélek el egy történetet”

Dobri Dániel szemtelenül fiatal és jóképű zeneszerző, zenei vezető. A József Attila Színházban most bemutatott Amadeus zenei világa is az ő „gyermeke”. Ennek kapcsán beszélgettünk színházról, muzsikáról, egy előadás létrejöttéről.
Zenés színház kult50

Szerepek csöndjében – Horváth Margit a Kult50-ben

Mindenki csak Huginak becézi. Anyaszínházának tartja a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházat, de saját bőrén tapasztalta meg, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában.