Zenés színház

Fényévekre a boldogságtól

2011.12.20. 08:02
Ajánlom
A cseh nemzeti opera keletkezését Bedřich Smetana Az eladott menyasszony című vígoperájához kötik. A darab a berlini - ideiglenesen a Schillertheater épületébe áttelepült - Staatsoperben, Kovalik Balázs rendezésében került bemutatásra.

Az egyszerű és vidám, cseh népzene alapján komponált mű népmesébe illő cselekménye pár mondatban összefoglalható. Főszereplőink a jómódú családból való Masenka és szerelme, az ágrólszakadt Jenik. Kecal, a házasságközvetítő rábeszéli Masenka szüleit, hogy lányukat a szintén gazdag, ám ügyefogyott, dadogós Vašekhez, a földbirtokos Micha fiához adják feleségül. Jeniket ugyancsak megkörnyékezi: a férfi végül háromezer aranyért lemond szerelméről, ám kiköti, hogy a lány kizárólag Micha fiához mehet nőül. Némi bonyodalmat követően természetesen happy enddel zárul a mese: kiderül, hogy Jenik Micha előző házasságából született fia, aki évekkel ezelőtt elhagyta a családot. Aztán boldogan élnek, míg... Ha Kovalik hagyja nekik.

A nyitány alatt egy méter magasságig felhúzott kortina mögött Vašek, a dadogós fiú ácsorog, fekete nadrágban és edzőcipőben. Körülötte zajlik az élet, a játékos évődés. Piros térdzoknis, falubeli ifjak és fodros-pörgős szoknyás leányok kavalkádja. A férfiak fűrészelnek, hull a faforgács. A lányok körtáncot járnak, ugrálnak, visonganak. A fiú tétován toporog, bámulja őket. A jelenet végén egyetlen nő marad a helyiek közül a színpadon, ütemes gyorsulással pördül körbe-körbe saját tengelye körül, lebben a sokrétegű szoknya, szállnak a szalagok. A hipnotikus pörgés csúcspontján a lány lába a magasba emelkedik, s a fényes szürke padlón tükröződve látjuk, ahogy felszáll a kortina mögött a levegőbe. Kovalik a majd' nyolc perces nyitány alatt ironikusan, a mű fő attribútumait megidézve szemlélteti, mi a módi, hogyan illene Az eladott menyasszonyt színpadra vinni.

A nyitányt követően tárul elénk a színpad: a rendező által szellemileg enyhén visszamaradottnak ábrázolt Vašek (Florian Hoffmann) a földön ülve rajzolgat, színes filctollaival. A mögötte kifeszített tüllvásznon gyermekrajz vetített képe jelenik meg a cselekvéssel párhuzamosan: fenyőerdő, domb, az égen fekete napkorong. A vászon mögött gigantikus képeskönyvként nyílik ketté a díszletfal, óriási, izzó, burjánzó erdő tárul a szemünk elé, varázslatos mesébe szippantva hirtelen. Az emelkedő tüll mögött az időközben csoportképbe rendeződött falusiak vígan dalolászva végzik napi tevékenységüket, a nők libát fosztanak és tömnek, a kockás inges férfiak fával dolgoznak. Masenka és Janek két, emberméretű vitrinbe zárva gurul be a színpadra, önmaguk eleven szobraként. Testük mozdulatlan, viaszbábok egy falusi skanzenből. Antal Csaba díszlete a monumentális erdőképet követően hidegen bevilágított, gurulós (vitrin)helyszínekre redukálódik: kitömött, világító szemű őzek és szarvasok; Masenka szüleinek kinyitható fedelű kisháza - benne evőeszközök, konyhai kellékek -, mellette apró domboldal és étkezőasztal; a szerelmi jelenethez elhúzható tornyú templom dukál, és még a műanyag cirkuszi sátor is dobozban érkezik a színpadra. Bettina Walter apróvirágos, népi mintás hímzett jelmezeket, sújtásos kabátot, aranyozott főkötőt és szalagos kalapot ad a szerelmespárra, a múzeumlátogató percekig szemlélődhet: letűnt korok krónikája. Ahogy Masenka - Anna Samuil és Jenik - Burkhard Fritz lassan ocsúdva kilépnek a színpadi térbe, s apránként megszabadulva skanzen-ruháiktól hétköznapi emberekké vedlenek, kezdetét veheti a történet.

A néző elvárásaival ellentétben Masenka öntudatos, mégis bántóan naiv, provinciális, tenyeres-talpas nőszemély, míg szerelme, Jenik visszataszító, nagydarab, loncsos hajú, alpári, figyelmetlen fráter. Szerelmi duettjük - a fentebb említett templomnál játszódva - tökéletes elbeszélés egymás mellett. A nő érzelmes áriája alatt Jenik a háttérben mászkál és puffog, inkább nézne focimeccset egy rekesz sörrel és tocsogós hamburgerrel felfegyverkezve, minthogy a vallomást hallgassa. Nem győzi kivárni a végét. Masenkának fel sem tűnik az imádott férfi arroganciája, voltaképp a szerelembe szerelmes. Jenik saját vallomása alatt - az írott szöveget nem lehet megkerülni - a templomnak dönti főhősnőnket, így a patetikus sorok nyomban a nő megnyugtatására rögtönzött, kötelező mondókává válnak.

Kovalik eladja, ami eladható. Kecal (Pavlo Hunka) joviális politikusnak öltöztetve, aktatáskával és pálinkásüveggel a kezében szövi a szálakat. És koccint mindenkivel. A kispolgári, merev szülőkkel a kiárusított gyermekekre, Jenikkel a kiárusított érzelmekre, önmagával a jól megkötött alkukra. A szerelem deszakralizálódik, a kiejtett szavak a semmibe hullanak. Masenka a Jenik árulását számon kérő, dühösre írt ária közben felajánlkozik a férfinak. Jenik komolytalanul, némileg ingerülten, a nőt kifigurázva vall a bűnbánatról. Dörzsölt és flegma. Úgyis házasság lett a vége, legalább keresett egy kis pénzt Masenka bőrén. Vašek semmit nem ért az őt körülvevő világból. Meg akarna halni, ha hagynák neki. De jó kisfiú, szót fogad, mikor megjelennek a szülei. Amikor véletlenül a kínai boltok áruira emlékeztető, felfújható cirkuszba keveredik, egy elhízott, útszéli - a történet szerinte gyönyörű - táncosnő manipulációjának engedve medvejelmezt ölt az egyik kiesett szereplő helyett, hogy az aznapi varietét megmentse. Vašeknek végre felelőssége lehetne, az est hősévé válhatna. Miután feladják rá a kopott plüssruhát, a szereplők eltűnnek, a zene hirtelen elhallgat, csupán egy-két artistának öltöztetett díszítő marad a színpadon. A medvefiú tanácstalanul tekintget körbe-körbe, vállára zuhan a súlyos csönd. A díszítők tudomást sem véve róla kicammognak. Szégyen és értetlenség.

A happy endet jelezni hivatott fináléban a kar ízléstelen, flitteres ruhákban, mosolyogva ropja a táncot, miközben szereplőink egyre savanyúbb fejjel, egymás tekintetét kerülve énekelnek az újra megtalált boldogságról. Masenka és Jenik kifelé énekelnek, méterekre és érzelmi fényévekre egymástól. A szülők talán örülhetnek: gazdag menyet és gazdag vőt kapnak. A csikorgó idillt Vašek koronázza meg, medvegúnyájában, cirkuszi játékpuskájával lövöldözve toppan be a színpadra. Az embertömeg a földre veti magát, ám a pillanatnyi pánikot követően hangosan kikacagják. A fiú a történet igazi vesztese. Bár gyermeki módon, de felfedezhető volt benne némi érzelem. Anyuka szigorúan leteremti és odébb rúgja a földön heverő filctollakat. Vašek visszamenekül a mesevilágba: egy üres vitrinbe sétál és magára zárja az ajtót. Megszállottan firkál az üvegfalakra. Napot, erdőt, dombot. Masenka a falon túlról bámulja. Örömdaltól zeng a skanzen, de a képeskönyv nem csukódik be. Nincs feloldás, nincs boldogság. Kovalik nem hagyta.

Az előadás az évad második felében április 10-én, 15-én, 26-án, június 20-án és 23-án látható Berlinben.


Az eladott menyasszony - Staatsoper, Berlin

Szerző: Bedrich Smetana

Krušina: Oskar Hillebrandt

Ludmila: Agnes Zwierko/Katharina Kammerloher

Mařenka: Anna Samuil

Jeník: Burkhard Fritz/Jeffrey Dowd

Micha: Andreas Bauer

Háta: Daniela Denschlag

Vašek: Florian Hoffmann

Kecal: Pavlo Hunka

Cirkuszigazgató: Reiner Goldberg

Esmeralda: Adriane Queiroz

Muff: Alin Anca

Vezényel: Karl-Heinz Steffens

Rendező: Kovalik Balázs 

Díszlet: Antal Csaba

Jelmez: Bettina Walter

Koreográfus Marat Aliev

Fény: Olaf Freese

Videó: Thomas Zengerle

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Jazz/World

„Gyakran maga a hangszer ihlet meg" – Bögöthy Ádámmal beszélgettünk

Bár Bögöthy Ádám zenei tanulmányait gitáron kezdte meg, hamar kiderült, hogy a nagybőgő hangja is közel áll a szívéhez. A Kodolányi János Főiskolán és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is jazz tanszéken tanult – a két képzést párhuzamosan végezte el –, azóta pedig számos versenyen bizonyította tehetségét. Három éve csatlakozott a Modern Art Orchestrához, ennek kapcsán beszélgettünk vele a zenekarról, jazzről, vallásról.
Vizuál

Horvát Lili új filmjét dicséri a rangos Variety

Szeptember 24-én mutatták be itthon Horvát Lili megjegyezhetetlen című filmjét. A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című alkotásról a Variety közölt méltató kritikát.
Könyv

Feleannyian olvasnak rendszeresen könyvet, mint 15 éve

A Tárki kutatása szerint 2005 óta majdnem megfeleződött a rendszeres könyolvasók száma. Átlagosan 37 könyvet olvasnak évente azok, akik olvasnak.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

A New York-i Metropolitan Operaház lemondta az egész szezont

Közel 140 éves történelmében először lemondta egész szezonját a New York-i Metropolitan Operaház (Met), amely csak jövő szeptemberben nyitja meg ismét kapuit a közönség előtt.
Zenés színház interjú

„Káros az elitizmus” – interjú Philipp Györggyel

Philipp György a zenés színházi élet megkerülhetetlen kakukktojása. Formabontó és gondolatokat provokáló előadásaival a partvonalról céloz a dolgok közepébe. Karmester, énekes és rendező. Októberben az Artus társulattal készült Minden (is) című produkciójához zeneszerzőként járult hozzá.
Zenés színház interjú

„Szeretem az életem úgy, ahogy van”

Mozgalmasan kezdődik az évad Jónás Andrea számára. Próbál a Furcsa pár női változatásban és mindemellett önálló esttel készül. Október 3-án várja a közönséget Élek! címmel a Gaál Erzsébet Stúdióban.
Zenés színház hír

Tapssal tüntettek a nem biztonságos körülmények ellen a madridi operaházban

A Teatro Real közönsége úgy vélte, túl közel ültették őket egymáshoz, tapssal jelezték elégedetlenségüket. Addig-addig, hogy az előadást el sem lehetett kezdeni.
Zenés színház ajánló

Színháztörténetet írt a József Attila Színház

Vállaltan szubjektív beszámoló a „Színház” tollából. Sokszor leírtuk mi magunk is, ahogy mesélik is rólunk: nem csupán egy színház vagyunk, hanem A JASZ-Család. Nem túlzó a jelző, hisz szeretjük egymást, de néha őrületbe kergetjük a másikat.