Hasonló sors várt Geothe öt felvonásos drámájához, az Egmond-hoz komponált zenére. Két jelentősebb színpadi kisérlete, az István király és az Athen romjai sem nyerte el a publikum tetszését. Mindháromból csak a nyitány ismeretes.

1803-ban a Theater an der Wien élén álló Emanuel Schikaneder szerződtette, mint háziszerzőt, és megbízta a komponistát egy eredeti dalmű írásával. A Schikaneder tollából származó librettóval a zeneköltő nem tudott megbarátkozni, muzsikájával egyenértékű szöveget kívánt. Így esett Beethoven választása Jean Nicolas Bouilly Leonora című színművére, amit már őelőtte többen megzenésítettek.

Az 1805. november 20-i ősbemutató után Beethoven újra átíratta a librettót, azonban ez a változat sem hozott sikert 1806-ban. A második bemutató után nyolc évvel, 1814. május 23-án Fr. Treitschke szöveg-átdolgozásával hangzott el újra az opera. A harmadik bemutató hozta meg végül is a világsikert a műnek. Így érthető a három nyitány története, azaz mindhárom bemutatóhoz újabb variánst komponált. Mindhárom nyitány ma is kedvelt műsorszáma a koncerteknek.

Az opera központjában - Leonore és Florestan házassága mellett - még egy szerelmi szál fut. Ennek női alakját Váradi Zita jelenítette meg az október 5-i premieren. Váradi Zita Sziklai Erika növendékeként debütált a Debreceni Csokonai Színházban - Leoncavallo Bajazzo című operájának Nedda szerepében. A diploma megszerzésekor, 1995-2001-ig ebben a színházban kapott szerződést. Igen változatos alakításokkal ajándékozták meg, többek között alkalma volt operettekben szubrettként is fellépni. Ezután került az Operaház kötelékébe, ahol főleg Mozart, Donizetti, Rossini hősnők megformálását bízták rá, sőt alkata alkalmassá tette a nadrágszerepekre is. Az október 5-i premieren Marzellineként láthatta a publikum. A bemutatót megelőző sajtótájékoztatón nyílt alkalom beszélgetni a szerepről.

- Milyen formát választott az új vezetőség a szerepek elosztására?

- Meghallgatást írtak ki. Ezt a szerepet már Debrecenben alkalmam volt énekelni, így jelentkeztem. Bár akkor még magyarul hangzott el, de a tendencia már évek óta az eredeti nyelven való megszólaltatás irányába halad, így most németül énekelem.

- Miképp kapcsolódik be Marzelline alakja a történetbe?

- Jaquino a várbörtön kapusa és Marzelline, a fogház gondnokának leánya közötti kapcsolat már régen eldöntött tény. A várbörtön zárt világában más férfi nincs is a közelében, így természetesnek tűnik, hogy idővel házasságra lépnek. Ekkor azonban belép a történetbe Leonore, a politikai fogoly felesége, férfiruhába öltözve. Fidelio néven munkát vállal a börtönben, hogy férje kiszabadulását segítse. A lány sorsa ezzel megpecsételődött.

- A most bemutatott Fidelio az 1814-es változat, de Fischer Ádám egy konkrét helyen változtatást eszközöl. Mennyiben érinti ez Marzelline szerepét?

- Az első felvonásban az 1805-ös beethoveni szándékot valósítjuk meg. Vagyis egy mozzanatot veszünk kölcsön belőle, nevezetesen azt, hogy a nyitány után Marzelline áriája következik és csak másodikként énekeljük el Jaquino-val a duettet. Az 1814-es változatban fordított a sorrend. És még van egy "csavar", ami engem érint. Kovalik Balázs kettéválasztja Leonore figuráját, lesz egy énekesnő, Florestan felesége, és egy férfi színész szereplő, Fidelio. Így Marzelline valóságos férfiba lesz szerelmes, miközben Leonore lelkét valóságos nő ábrázolja. A rendező szerint "az egész előadás Leonore látomása".

- Az eredeti spanyol helyszínt mennyire tükrözi a díszlet és jelmez?

- Egyszerű szürke börtönfalak képviselik a színteret, kortalannak látszik. Az én öltözékem azonban nagyon érdekes. Sötétzöld farmeranyagból varrt, térdig érő abroncsos szoknyát adott rám a jelmeztervező, a hajam pedig magasan feltornyozott fazon, az 1960-as éveket idéző retro viselet.

- Marzelline szerepében mennyi időt tölt el a színpadon?

- Az első felvonásban vár rám a nagyobb feladat, mert a második részben elvegyülök a rabok között és velük együtt énekelem a "hálaimát" a foglyok felszabadulásáért, miközben a csalódás, és a bánat elönti a szívemet, hiszen Fidelio nem létezik számomra.